Mi volt tíz éve? Pont az, ami most

Orbán igazi árulása nem az, hogy máshogyan kormányoz, mint Gyurcsány – hanem az, hogy nagyjából ugyanúgy.

Tíz esztendővel ezelőtt hangzott el a szocialisták frakció ülésén Balatonőszödön az a nagymonológ, amely rövid távon lángba borította Budapestet, hosszú távon pedig rávezette az MSZP-t arra az ingoványra, amelyben lassan, de biztosan elsüllyedt. Ám igazság szerint az a beszéd még a félrészeg trágárkodásokkal, a proli lószartmamával, és a tahó kurvaországozással együtt is

sokkal értékesebb szöveg volt, mint ez a mostani.

No, nem a „múlt hibáival való kíméletlen szembenézés” miatt, amivel Gyurcsány utólag glóriát rajzolt a saját feje fölé. Hanem éppen az ellenkezője okán: mert egy nem nyilvánosságnak szánt, zárt tanácskozáson elmondott, szigorúan titkos beszéd volt – és éppen ezért nagyon őszinte.

A bukott miniszterelnök csodálói által oly sokszor hangsúlyozott „bátorságról” mindent elmond, hogy egy évtized múltán még mindig „árulásként” beszél a felvétel kiszivárogtatásáról.

Esze ágában nem volt neki a nyilvánosság előtt számot adni

az elkúrt kormányzásról, a végig hazudott négy évről, vagy a trükkök százairól. De, ha már rákényszerült, felvette a töketlen szoci pártelittel szembeni elszánt, ám végül elárult reformharcos szerepét. Ezt a jelmezt hordja már 2006 óta, mint egy királyi palástot – pedig már az elején bohóc ruha volt, mára pedig cafatokban lógó ronggyá foszlott. Ma újra felvette, kamera elé állt vele – és talán még soha nem volt ennyire szánalmas.
 

A mester...

Pedig, amúgy jó pár dologban igaza van. Az egészségügy tényleg romokban van, Matolcsy rokonoknak, haveroknak kiosztott százmilliárdjai ökölbe szorítják a kezünket, az új „nemzeti nagytőkének” nevezett tolvaj oligarchia, a Mészárosok, Habonyok és Vajnák taknyába lassan valóban belefulladunk. Ez mind igaz. Csakhogy az egész hátteréül ott van felfestve a Nagy Hazugság: hogy mindez csak 2010 óta van így, hogy itt előtte egy „tisztességre és szolidaritásra épülő Magyarország” épült.

Hát, lószart, mama!

Gyurcsány beszél az első, és a második árulásról: amikor a szoci elvtársai árulták el őt, és, amikor a Fidesz árulta el az országot. De a nulladikról, az ősbűnről hallgat. Arról, amit ő követett el. Mert, mindazt a keveset,  ami az elsikkasztott rendszerváltás, a piszkos alkuk és mutyik mocsarában fogant '89 utáni Magyarországot kicsit is elviselhetővé tette – azt  miniszterelnökként

Gyurcsány Ferenc rombolta le.

  • Nem a Fidesz indította az első primitív, alantas ösztönökre és szorongásokra épített gyűlöletkampányt – hanem Gyurcsány 2004 decemberében a kettős állampolgárságról szóló népszavazás idején.
  • Nem a Fidesz tette a kormányzati működés szerves részévé a gátlástalan, mértéket nem ismerő korrupciót – hanem Gyurcsány, még sportminiszterként, és később miniszterelnökként is.
  • Nem a Fidesz akart először kamu kérdésekkel megakadályozni egy népszavazást, hanem Gyurcsányék a 2008-as három igenes referendumot.
  • Nem a Fidesz lépett át először a jogállamiságon – hanem Gyurcsány 2006 véres őszén.
     

...és a tanítvány

A magyar demokráciát nem Orbán Viktor rohasztotta le egy velejéig korrupt, kvázi-gyarmati státuszban vergődő közép-amerikai féldiktatúra szintjére – hanem Gyurcsány Ferenc. A Fidesz csak beleült ebbe a készbe - rájöttek, hogy remekül érzik magukat benne.

Orbán igazi árulása nem az, hogy máshogyan kormányoz, mint Gyurcsány – hanem az, hogy nagyjából ugyanúgy.

Az MSZP hatalomgyakorlásának eszkösztárából lényegében csak az explicit, nyílt nemzetárulást nem vette át. Ennyi lelkiismerete talán még maradt - és ezt a törzsbázis gyomra se venné be. Ennyiben - és tényleg csak ennyiben - ez a kurzus elviselhetőbb. Ám összességében, ami 2010 óta Magyarországon történik, az nem az előző nyolc év antitézise – hanem a szintézise. A Fidesz mindent átvett a szociktól, ami aljasság, sunyiság, és gátlástalanság  – de a hibáikat már nem követik el.

Hiába hajtogatja görcsösen még most, ebben a videóban is, Gyurcsány Ferenc valójában nem az, aki legyőzte, és még legyőzheti Orbánt – hanem az, aki kitaposta neki az ösvényt, amelyen jár. Orbánra pedig hiába tekint ma is az ország jelentős része úgy, mint aki minden hibájával, bűnével együtt is egyetlen biztosítéka Gyurcsány visszatérésének.

Valójában ő Gyurcsány legjobb tanítványa.

Aki a 2006-os második bukta után elhitte, hogy csak úgy lehet, és csak úgy érdemes kormányozni, ahogyan a nagy Fletó – és, aki minden kisebb és nagyobb mocskosságot azzal legitimál talán még önmaga előtt is, hogy „ebben az országban csak így lehet”. Mindent eltanult Gyurcsánytól – de semmit sem tanult a sorsából. És éppen ezért előbb, vagy utóbb az ő útja is ugyanoda vezet. Én már alig várom a 2026-os , fekete-fehér Orbán-videót...