Tömeges felmondásra nem, de jelentős orvos- és ápolóhiányra kell készülni a negyedik hullámban
- nyilatkozta a 24.hu-nak adott interjúban Álmos Péter, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) alelnöke.
A múlt héten bizalmi szavazással kérte volna a MOK teljes elnöksége az elmúlt két év értékelését. Azonban a küldöttgyűlés és vele a voksolás a járványhelyzet miatt elmaradt, de arra a kérdésre, miért érezték fontosnak az orvosok, hogy így nyilvánítsanak véleményt Álmos Péter közölte, nem éreznek bizalmi válságot, csupán a választási ígéretünket szeretnénk betartani.
Bár az a neve, hogy bizalmi szavazás, valójában nevezhetjük megerősítő szavazásnak is
- tette hozzá a MOK alelnöke.
A márciusban életbe lépett egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvény miatt belső bíráltak is érték a MOK-ot. Ennek kapcsán Álmos Péter elmondta, az elmúlt két év nehéz időszak volt a kamara életében is, hiszen a járvány miatt jelentős feladat hárul a kamarára.
Vannak programpontok, amikkel nem tudtunk úgy haladni, mint ahogy szerettünk volna, és vannak olyan fontos dolgok, mint például a hálapénz kivezetése és az orvosbéremelés, amelyek viszont nagyon gyorsan teljesültek. Igen, akadnak elégedetlen kollégák, hiszen egy olyan jelentős változás zajlik, ami óhatatlanul érdeksérelmekkel jár, de ha megnézzük, hol volt az orvostársadalom képviselete két évvel ezelőtt, illetve hogy mennyire volt erős a hangja, és most hogy áll ez a kérdés, akkor azt gondolom, érdemi változást értünk el
- mondta Álmos Péter.
Arra a kérdésre, hogy jelen pillanatban miként teljesít az egészségügy, a MOK alelnöke elmondta, most egyetlen feladat megfelelő ellátása alárendel minden mást. Az erőforrásokat és a figyelmet a vírusfertőzöttek kezelésére kell fordítani, háttérbe szorult a normál működés.
Egyenesen válaszolva az eredeti kérdésre, most az egészségügy rosszabb, mint amilyen a járvány előtt volt. Egyszerre sok probléma hat egymásra. Hiányoznak orvosok és szakdolgozók, a járvány miatt elvezénylések vannak, torlódnak a várólisták, a jogviszonytörvény függőben lévő kérdései miatt bizonytalanok a kollégák.
Legutóbb levelet is írtunk Kásler Miklósnak, kifejtettük az álláspontunkat a hálapénz megszüntetésének hatásairól, miután megkérdezte ezt tőlünk. Azt válaszoltuk, hogy az egészségügy nem most romlott el, csak most válik láthatóvá, hogy mennyire gyenge lábakon áll
- vélte a MOK alelnöke.
Álmos Péter szerint egy jó egészségügyet a hálapénzzel együtt nem lehet működtetni. Nélküle lehet elkezdeni építkezni.
A kivezetést mi kifejezetten úgy kértük, hogy három év alatt fokozatosan történjen meg. Ennél egy radikálisabb lépés történt, ami ellen én személy szerint nem tudok tiltakozni. Ugyanakkor nem biztos, hogy így hatékonyabb, és a járulékos kárai nagyobbak, hiszen hirtelen kell átrendeződnie az egészségügynek, miközben zajlik egy járvány. Tudtuk viszont, hogy a paraszolvencia-rendszer megszűnése után nehéz lesz, és akkor is az lenne, ha nem éppen egy járvány közepén lennénk
- hangsúlyozta.
A hálapénz kivezetésének, de főképp az orvosbérek emelésének az volt a célja, hogy megállítsa az orvos elvándorlást. A MOK alelnöke elmondta, a kamaránál nincsenek erről adatok, de a minisztériumnál van.
2018-as a legutóbbi ismert adat. Ami érzékelhető, hogy a járványhelyzetből is adódóan a külföldi elvándorlás csökkent, viszont a belső, a magánszféra felé történő vándorlás jelentősen fokozódott, aminek egyik oka a törvény. A bevezetési mód bizalomvesztést okozott a kormányzattal szemben, és hozzájárult ahhoz, hogy jelentőssé vált az elvándorlás a magánegészségügy felé
- jelentette ki a MOK alelnöke.
Nemrég készítettek a tagság körében egy felmérést, amiből többek között az derült ki, hogy az orvosok fele igent mondott a munkaszerződésük koordinált felmondására.
Ez egy óriási szám. Ha csak ennek a negyede mondana fel, az is jelentős lenne. A járványhelyzet azonban megint számításba jön: ez egy nagyon komoly morális-etikai kérdés, mert nem hagyhatjuk magukra a betegeket. Miközben az orvosokat érő sérelmek nehezen viselhetők, a tömeges felmondás lehetőségével most nem tudunk élni. De a járványnak egyszer vége lesz, és ott lesz az orvostársadalom a közös sérelem birtokában. Ennek van kohéziós ereje, mert az az orvosok közös élménye, hogy a járvány alatt nem vették figyelembe az igényeiket és a javaslataikat
- hangsúlyozta Álmos Péter.