Adott néhány tucat, vagy talán néhány száz megvadult idióta, akik elkeseredésből, vagy csak úgy, unalomból dobálózni, balhézni kezdenek. Ha már ott van egy mozdony, nekiesnek annak is. Nem, ez a felvétel nem arról szól, hogy minden bevándorló ilyen. De vannak köztük ilyenek, és ők lassan az égvilágon mindent megtehetnek. Ez a videó még csak nem is róluk szól. Ez rólunk szól.
Arról, hogy hagyjuk. Hogy a rendőrség, amely már jó ideje komoly erőkkel van jelen Bicskénél, nem tesz semmit az égvilágon. Hogy itt nem repülnek könnygáz gránátok nemhogy a békés tömegbe, mint a Népligetben pénteken, de még az őrjöngők közé sem. Ökölbe szorult kézzel várom, hogy ezen a nyomorult felvételen legalább a vége felé feltűnjön egy tonfával rendezkedő készenlétis - de csak tehetetlenül dühöngő szerencsétlen MÁV-osokat látok. Nem azért várom a rendőrattakot, mert élvezem nézni, ahogy másokat kergetnek, vagy ütnek. Igazság szerint 2006 óta még akkor is görcsbe szorul a gyomrom, ha ilyet látok, ha amúgy jogos a zsaruk intézkedése. De most nemcsak jogos, hanem életbevágóan szükséges is lett volna.
Mert ezek az emberek először járnak nálunk, és most dől el, hogyan fognak köztünk élni, ha már mindenképpen itt kell maradnia egy részüknek. Mert ha a békés részük is azt látja, hogy aki agresszív, az mindent megtehet, akkor előbb-utóbb ők is olyanokká válhatnak. Éppen ezért kell az erőszakos söpredékként videlkedni hajlamos kisebbségnek világosan megmutatni, hogy hol a határ. Ha kell, akkor tonfával, könnygázzal, lovasrohammal, kardlappal is. Akkor is, ha a nyugati sajtó 90%-a csak "az ártatlan menekültre támadó magyar rendőrt" fogja mutatni. Akkor is, ha a hazai kretén liberális média ebben is csak és kizárólag azt az alkalmat látja majd, hogy rámutassanak, micsoda barbár állatok közt kell nekik élniük.
Mert ha nem lépünk, akkor ez hamarosan tényleg igaz is lesz. Nem kellene megvárni...