Volt először a Törőcsik András.
Róla sokat meséltek a szüleim, mekkora ígéret és sztár volt, koromnál fogva élőben játszani sohasem láthattam. Hatodikos koromban a belvárosi sulibajnokságra eljött néhány meccset levezetni, nem volt épp döntőbírói mentális állapotban, fel is adta. Óriási csalódás volt. Később próbálkozott felállni a padlóról, mindenki emlékeiben néhai zseninek, szimpatikus egykori sztárnak maradt meg.
Aztán jött Maradona. Mint mindenki, lestem a mozdulatait, mígnem a '94-es Vb-botránya hatalmas csalódás volt. Később próbált felállni, részben sikerült is. Ma egy szimpatikus közéleti szereplő, egykori ikon, aki inkább karitatív akcióiról ismert.
Később jött a Fradi a BL-ben, óriási sztárok voltak, ma ki tudja, melyikük mit csinál, de abból a csapatból emberileg is szimpatikus volt szinte mindenki.
Aztán jött 2002 és az elveszett választás, a politikai jobboldalon új sztárok születtek: a Bencsik-Bayer-Lovas-féle Sajtóklub az akkori ATV-n.
Tízezrek itták a szavaikat, ezrek hagyták magukon a műsorukban kért kokárdát az elvesztett választás után talán még nyáron, a strandon is.
Törőcsik, Maradona, a BL-Fradi és a Sajtóklub között sok egyéb mellett elég alapvető különbség: a rég kiöregedett futballistáknak eszükbe sem jutna ma mezt húzni, berobogni a gyepre és megmutatni a csetlő-boltó mai utódoknak, hogy is kell ezt csinálni.
A Sajtóklub egykori tagjai ezt másképp gondolták, 15 év elteltével felhúzták a mezt és berobogtak az ufókról posztolgató és nyilas hírportálokról idéző Széles Gábor (pardon: Mészáros Lőrinc...) Echo TV-jének zöld gyepére.
A fideszes publicista, Ablonczy Bálint a friss Heti Válaszba írt publicisztikájában írtak szerint a régi Sajtóklub nem másról szólt, minthogy "a résztvevők indulattól remegő hangon tálalták, mit műveltek megint ezek a rohadt kommunisták. S mivel akkoriban a bolsevikek tényleg sok szemétséget tettek (nem beszélve a különösen aljas liberálisokról!) még volt valami sportértéke az egésznek".
Ablonczy szerint viszont ma az egykori és mai sajtóklubosok "gyűlölettől megsavanyodott bácsik, akik már kissé fáradt tűzzel magyarázzák, most éppen milyen sötét erők fenekednek ránk".
Mint az első műsorból kiderült: ez a sötét erő nem más, mint a Jobbik, mivel a műsor majd' hetven százalékában a Habony-művek hazugságait próbálták lerágni a már rég csupasz csontról.
Az egész öregfiúk-csapatot annyira lehet komolyan venni, mint a kamuhíreket naponta többször megosztó Széles Gábort, akivel a jelek szerint a kamuhírek szellemi kapcsa fűzi össze Bencsik Andrást, aki nem először áll rágalmazásért bíróság elé. Csakúgy, mint a valósággal szintén hadilábon álló Bayer Zsolt, aki oly' bátor, hogy a bíróságra sem szokott eljárni egy-egy közéleti okádása utáni pereire. Nem meglepő, hogy ehhez olyan ifjú Padavant találtak, mint Huth Gergely, akinek a lapja múlt héten ellenőrzés nélkül vett át egy ólajtónyi méretű álhírt.
Sajnos az első műsorból kimaradt az ős-sajtóklubos Tóth Gy. László, aki nemrég az agrárminisztériumtól kapott fizetésből támogathatta az Ángyán József elleni fideszes hadjáratot és a szintén törzsgárdista Járai Judit, aki jó ideje szintén közpénzből él, mint MTI-munkatárs, épp a régi-új Lovas István kérte számon őt a minap, miért cenzúrázza a washingtoni híreket.
A cenzúra és az összeveszés korábban sem volt új a Sajtóklub berkeiben, a kétezres évek közepén épp Bencsik András cenzúrázta ki a Demokrata hetilapból Lovas Istvánt, amiért az kritizálni merészelte Pokorni Zoltán akkori Fidesz-vezetőt.
Cenzúra, balhé ide-vagy oda, a Habony-művek termékeny hazugsággyára, "Mészáros Lőrinc" és a plusz pár százezres appanázs összehozta a 2002-ben még ellenzéki közszolgálati tévéért tüntetést szervezőket.
Tényleg: most is osztogatnának tévéket az ellenzéknek?
Amelynek a legerősebb pártját most erős kormánypozícióból többször cáfolt (perelt) hazugságokkal támadják és a nem teljesen sötét vagy közpénzen megvett embernek az az érzése, csak ezért jött létre ez a műsor.
A már lerágott csontot tovább rágni.
Csakhogy az ember a csontot addig rágja, amíg van rajta hús.
A többi a kutyák dolga.