A hírportál cikkében röviden utal rá, milyen, általuk és a német közvélemény által szélsőjobboldalinak titulált kijelentések váltottak ki komolyabb, akár erőszakkal is járó reakciókat az utóbbi időben.
A felsorolásban olyan esetek szerepelnek, mint például az Alternative für Deutschland (AfD) alelnökének, Alexander Gaulandnak azon kijelentése, melyben a német és az angol futball-válogatottak etnikai összetételét bírálta:
"Egy német, vagy egy angol focicsapat, a klasszikus értelemben már rég nem volt német, vagy angol."
Ezzel az idegenlégiós játékosokra utalt a politikus, amiért sok támadás érte az egyre népszerűbb nemzeti pártot, nem csak a média, de a baloldali antifasiszta mozgalmak részéről is.
A DW szerint a párt az elmúlt egy évben összesen 800 bejelentést tett a tagok ellen irányuló verbális, tettleges bántalmazásokkal, vagy internetes zaklatásokkal és személyesadat-szivárogtatásokkal kapcsolatban.
Az év elején Gauland házát is megrongálták, de a párt szászországi tartományi parlamenti képviselőjéhez, Carsten Hütterhez is betörtek, és barna festékkel locsolták tele a lakását.
A baloldal által szélsőségesnek tartott rendezvények elleni támadásokat mindenki jól ismeri a hírekből, ezeken az anarchisták és szélsőbaloldaliak rendszeresen összetűzésbe keverednek a rendőrséggel, ami általában jelentős anyagi kárral és személyes sérülésekkel jár (büntetés viszont még kirívó rendbontás esetén is ritka).
Idén az AfD kongresszusa kapcsán figyelhettünk meg hasonló eseményeket, amikor szintén nem bírtak magukkal a szélsőséges randalírozók, ám ekkor is legfeljebb egy fogdán töltött éjszakát ért a vandalizmus.
A német belügyminisztérium egyik tanulmányából az is kiderül, hogy a szélsőbaloldaliak egyre sűrűbben hajtanak végre célzott verbális, vagy fizikai támadást minden olyan politikus, vagy közéleti szereplő ellen, aki az ő megítélésük szerint "szélsőjobboldali".
Itt elég széles a skála, ami általában a rendőröktől, az üzletembereken, politikusokon át, egész az egyszerű szavazókig terjed (utóbbiak esetében akár a konzervativizmus puszta gyanúja is elegendő ok lehet arra, hogy az antifák célkeresztjébe kerüljenek).
Nem példa nélküli
Hasonlóan erőszakos baloldali megmozdulásokkal Európa szerte találkozhatunk.
Ausztriában ugyan nem annyira durva a helyzet, mint a németeknél, de ott is jellemző az FPÖ-szimpatizánsok kipellengérezése, zaklatása.
Spanyolországban szintén nem minden környéken tanácsos fölvállalni, hogyha az ember jobboldali nézeteket vall.
De a germánhoz hasonló, durva agresszió mégis Svédországra a legjellemzőbb, ahol az antifasiszta mozgalom gyakorlatilag koncesszióban gyakorolja az állami erőszak-monopóliumot, amennyiben annak "szélsőjobboldaliak" ellen kell irányulnia.
A német társadalom, és főleg a média ingerküszöbét természetesen ezek az akciók valahogy sosem érik el olyan szinten, mint mondjuk egy PEGIDA-tüntetés, és az ahhoz kapcsolódó erőszak (melyet a legtöbb esetben szintén a balos ellentüntetők kezdeményeznek).
A DW idézi Werner J. Patzelt-et, a Drezdai Műszaki Egyetem politológusát, aki szerint azért nem ítéli meg kellően objektíven a német társadalom a baloldali erőszakot, mert:
"Németországban van egy ilyen koncepció, hogy ha baloldali vagy, akkor eredendően te vagy a jó, ha viszont jobboldali nézeteket vallasz, akkor te vagy a gonosz, a gonosz elleni küzdelemben pedig bármi megengedett. Az erőszak pedig legitimnek tekintett eszköz a fasizmus, a nácizmus és a rasszizmus újjászületése ellen."
A portál nem mulaszt el emlékeztetni arra, hogy Németországban egyébként nagy hagyománya van a militáns baloldali agressziónak, elég itt csak a '70-es években garázdálkodó, mindenki által jól ismert Baader-Meinhof csoportra gondolni. A maga idejében őket is széleskörű rajongás övezte, megágyazva ezzel a mai viszonyok közötti társadalmi elfogadásnak, de legalábbis tűrésnek.
Az is elfogadott jelenség, hogy a baloldali, vagy zöld politikusok erőszakos baloldali megmozdulásokról ismert figurákkal állnak egy színpadra, vagy mutatkoznak a magánéletben, míg például az AfD-t a mai napig előveszik a PEGIDA-hoz köthető, maximum a középvezetésben mozgó tagjai miatt, de felidézhetjük Udo Ulfkotte esetét is, akit egy PEGIDA-rendezvényen elhangzott beszéde miatt rángattak végig sokadjára a német sajtó legmocskosabb bugyrain.
Patzelt szerint egyébként a baloldal egy dolgot fog elérni a jobboldali személyek és közösségek egyre gyakoribb, célzott támadásával:
összekovácsolja és megerősíti őket identitásukban.
"Ha azt látod, hogy fenyegetnek és számtalanszor megrongálják az AfD választókerületi irodáit, az természetes módon erősíti a lázadásra való igényt, és megalapoz annak az elhatározásnak, hogy ne hagyd magad megfélemlíteni."