Mivel a hóvirág csak kora tavasszal nyílik, szeretjük körülünnepelni csengettyűit. Különös megbecsülését annak köszönheti, hogy ő az első virág, aki a hótakarót magáról letúrja. És milyen is lenne az új élet első hírhozója, ha nem éppen fehér! Hiszen a tél mélységéből megtisztultan, makulátlanul, szűziesen, romlatlan teremtettségében nyílik a világra. Bizonyos szóbeszédek még azt is mondják, ez a kis virág vigasztalta a paradicsomból kiűzetett első emberpárt. Vigasztalás… vagy remény a visszatalálásra, az eljövendő új, igaz életre, a lélek téli bebábozódásából való új megszületésére és pillangóként való kiszárnyalására? Példát vehetünk a kis hóvirágról: hisz nyílásában ő nem azt figyeli, a többi virág mit csinál, alszik-e még, vagy már megelőzte. Tudja, mi a dolga, és csakis ennek a belső, szeretetteljes hívásnak engedelmeskedik, elsőként válaszol ragyogó napunk éltető melegére. És mégsem lesz kevély attól, hogy ő érzi meg először az új élet jeleit! Alázattal, lehajtott fejjel érkezik, akár egy ártatlan kisgyermek, de mégis magabiztosan törve az ég felé, ráhagyatkozva az ismeretlenre. Mi mindent súgnak nekünk a kis fehér csengettyűk a fák tövében! Egészen aprócska, ám annál örvendetesebb üzenet ez a tavasztól: „Megjöttem!” És mi csak nézzük, nézzük a csodát, a kis hóvirágot, ahogy billeget a szélben, és úgy örülünk neki, mint a vándor, aki messzi földről ér haza otthona melegébe.
Ha valaki nem akar lemaradni a hóvirágmezők nemes pompájáról, az Alcsútdobozi Arborétumot, a Mecseket vagy a Bakonyt keresse fel minél előbb! De ügyeljünk rá, hazánkban védett növénynek számít, ezért letépése komoly bírságot von maga után!
A tavasz e messziről illatos hírnöke rengeteg költőt, írót megihletett. Ezek közül Wass Albert „Mese a tavaszébresztő kis cinegéről” című meséjét ajánljuk, kiváltképp a legkisebbeknek. (2:49:14-től)