Kedves lengyel szurkolótársaink!
Kedves lengyel barátaink!
Magyarország legnagyobb szurkolói oldala, az Ultras Liberi és annak olvasói, valamint a szombaton Krakkóba utazó több ezer magyar drukker nevében köszöntjük minden lengyel szurkolótársunkat. Mint mindig, most is úgy utazunk Lengyelországba, mint második hazánkba; Krakkó pedig – a királyok és II. János Pál pápa városa – közös történelmünknek köszönhetően különösen közel áll a szívünkhöz. Köszönet a szervezőknek ezért a fantasztikus hétért; Krakkó városa mindent elkövetett, hogy a több száz magyar szurkolót egész héten megfelelően szórakoztassa. Minden magyar drukker, aki ezt a hetet Krakkóban töltötte pozitív élményekkel, gyönyörű emlékekkel tér haza, már ami a lengyel vendéglátást illeti.
A szombati lengyel-magyar meccsnek hatalmas a tétje és sok mindenről dönt: melyikünk országa csatlakozhat a világ elitjéhez. Két aspiráns, de csak egy hely. Az egyikünk földöntúli boldogságot fog érezni, míg a másik lehet, hogy sírni fog. Bárhogy is lesz, ne felejtsük, hogy a lengyel-magyar barátság egyik legfontosabb eleme az, hogy ugyanúgy átérezzük a másik a tragédiáját, ahogyan örülünk a másik sikereinek. Ez szombat este sem fog változni. Természetesen hazánk győzelmét mindennél jobban szeretnénk, de Lengyelország győzelme esetén sem leszünk irigyek a ti sikeretekre.
Ezzel együtt a szombati meccs bizonyára egy emlékezetes állomása lesz a két nemzet nagyon gazdag közös sporttörténelmének. Lengyelországot és Magyarországot ezer szál fűzi egymáshoz – különösen a történelem, a zene, a kultúra, a gazdaság területén, de beszélhetünk közös múltunkról és jelenünkről is. Mégis, az utóbbi 10-15 évben a sport területén lévő kötelékek mintha kitüntetett szerepet játszanának a két nemzet kapcsolatában. Nem is beszélve a szurkolók közötti kapcsolatokról, amelyek az elmúlt pár évben egyre szélesebbek, nagyobbak, gyakoribbak és sokkal komolyabbak lettek. Hivatalos és nem hivatalos barátságok tucatjai léteznek lengyel és magyar szurkolói csoportok között. Gyakran látogatjuk egymás meccseit sőt, egymás nemzeti ünnepeit is. Az Ultras Liberi mindig is az úttörője és támogatója volt ennek, és ez a jövőben is így lesz. A szombati lengyel-magyar meccs kínálta alkalmat felhasználva szeretnénk kinyilvánítani azt a vágyunkat, hogy a jövőben ezen szurkolói kapcsolatok tovább mélyüljenek és gyarapodjanak.
A lengyel-magyar barátság ma már nem csak egy üres frázis, amit kocsmák mélyén és a stadionok lelátóin kiabálunk, hanem valami sokkal élőbb és valósabb dolog. Ez a barátság esélyt ad Nekünk, magyaroknak arra, hogy jobb magyarok legyünk, és ezen barátságon keresztül Ti, lengyelek szintén jobb lengyelekké váltok. Tartsuk és óvjuk meg ezt a hagyományunkat, adjuk át gyermekeinknek és ne hagyjuk senkinek, hogy nemzeteink közé álljon. Utasítsunk vissza minden olyan irányú kísérletet, mely megpróbálná nemzeteink barátságát szétszakítani.
magyar-japan
Az elmúlt években mi, magyar szurkolók – csakúgy mint Ti, lengyelek – nagyon kemény kormányzati elnyomásnak vagyunk elszenvedői. Olyan kihívás előtt állunk, amilyennel még talán sosem találkoztunk. Nem járhatunk saját meccseinkre, saját otthonainkból ki vagyunk rekesztve, stadionjaink üresek – ez jelen pillanatban minden magyar szurkolói csoport osztályrésze. Jövőnk pedig igencsak bizonytalan, de legalább is kétséges. Minden nehézség és kihívás ellenére örömmel tudatjuk, hogy a magyar szurkolói mozgalom még mindig létezik, életben van és még mindig bennünk van a potenciál – és mindezt majd szombat este meg is látjátok. De egyúttal kérjük a szolidaritásotokat és a támogatásotokat is a harcunkhoz, amit mi is igyekszünk majd meghálálni nektek. Együtt erősebbek vagyunk és még ha nem is tudjuk megállítani a minket elpusztítani akaró erőket, még mindig nevetségessé tudjuk tenni őket. Ugyanúgy, ahogy nevetségessé tettünk egy egész világrendet, mely nem sokkal később össze is omlott. Ma egy másik – de lényegét és működését tekintve ugyanolyan – világrend az ellenfelünk, mely a szabadság álarcát magára öltve, a családokra és a gyermekekre hivatkozva akarja befogni a szánkat, levetetni a magasból a zászlóinkat és végső soron elvenni tőlünk a lelkünket és a méltóságunkat. Ezt sem Ti, sem Mi nem hagyhatjuk, mert minket nem ilyen fából faragtak.
Végezetül, az alkalmat megragadva emlékezzünk azokra a magyar és lengyel barátainkra, szurkolótársainkra, akik ma már nem lehetnek itt velünk, és azokra is, akik a rácsok mögül várják, hogy visszatérjenek közénk.
Rájuk mindig emlékeznünk kell és soha nem szabad elfelednünk őket!
Lengyel és magyar mindig együtt!
Sok sikert a szombati mérkőzéshez.