Facebookozik?
Nem. De értem a kérdését. Tegyük hozzá, hogy ebben a kérdőívben, nagyon közvetett módon, úgy teszik fel ezt a kérdést, hogy milyen szakmai jellegű csoportokban van informális kapcsolatuk a kollégáknak. Tény, hogy senki nem lenne köteles ezt megválaszolni, ahogyan minden kérdés megválaszolása önkéntes. De az igaz, közvetett módon rákérdeznek, arra, hogy milyen körökkel tart válaszadó kapcsolatot.
Úgy gondoljuk, hogy egy ilyen kérdés felvetése jogos lehet, de a csoport nélkül, persze az is igaz, hogy akkor az adat nem ellenőrizhető. Összességében, bár a média szereti kiemelni ezt a pontot, nem ez volt a legnagyobb gond a kérdőívvel.
Mi volt a legnagyobb gond vele?
Szakmai. De kanyarodjunk kicsit vissza. A legutolsó ilyen kutatás még 2010-ben volt, az is a PDSZ kezdeményezésére. Az akkori felmérés már megállapította, hogy a pedagógusok hetente, átlagosan 51,5 órát dolgoznak. Ez messze a negyven óra és messze a társadalmi legenda fölött van, ami jellemzően csak a tanítási órákról vesz tudomást. Ezért tavaly novemberben ismét leültek egymással a szakszervezetek és a kormány, hiszen az azóta eltelt időben tényszerűen nőtt a pedagógusok munkaideje. Emelkedett a közvetlen tanítási órák száma, megemelték a kötelező óraszámot, növekedtek az adminisztratív terhek, idevehetjük az életpályamodell sokszor felesleges és nehezen indokolható kihívásait is, a centralizáció nyomását, stb. Sokkal nehezebb és rosszabb a helyzet, mint nyolc évvel ezelőtt, ha belép az ember egy tanáriba.
Ezért is ostromoltuk a jelenlegi oktatásirányítást, hogy kellene egy újabb, friss kutatás, míg végül meghallgatásra találtunk. Volt egy feltételük, miszerint a Századvégnek kell elvégeznie a munkát. Nekünk pedig csak az, hogy akkor viszont minden munkafolyamatra szeretnénk rálátni, és csak egyenrangú félként vagyunk hajlandóak részt venni a kutatásban. A PDSZ mellett részt vesz a kutatásban a Nemzeti Pedagógus Kar és a Pedagógusok Szakszervezet is.
És mi volt a szakmai hiba?
Mi az első alkalommal leszögeztük, hogy tudományos alapon nem lehet mind a 170 ezer pedagógust végigkérdezni, aki akar, válaszol módon. Ez csak akkor működik, ha vagy mindenki válaszol, vagy véletlenszerűen és arányosan kiválogatunk minden csoportból egy reprezentatív mintát. Vegyünk egy példát: ha a kistelepüléseken arányaiban kisebb a válaszadási arány, mint a nagyobb településeken, akkor a rájuk jellemző sajátosságok, nem tudnak valósan megjelenni, s a végeredmény torzul. A kormányzat és a Századvég ezt az első pillanattól kezdve vitatta ezt, mi pedig nem engedtünk ebből egy jottányit sem, hiszen különben nem lesz tudományos az az adat. A kollégám keményebben fogalmazott, így ezt egyszerűen nemzeti konzultációnak nevezte.
Tavaly novemberben összeültek, azóta volt egyeztetés ezzel kapcsolatban?
Januárig volt három, aztán augusztusig egy sem.
Ez azért érdekes, mert a minisztérium a minap azt mondta, hogy az "egyeztetéseken a Nemzeti Pedagógus Kar és a Pedagógusok Szakszervezete ezen kérdéseket nem kifogásolta, a most a sajtó előtt megszólaló PDSZ pedig a különféle programokra és szabadságolásokra hivatkozva nem vett részt az egyeztetésen", illetve "ezt a szakmai egyeztetésre szánt időszakot egyes szereplők ismét nem a párbeszédre, hanem a hergelésre, félrevezetésre használnák fel."
Augusztus elején volt a következő egyeztetés, de nekünk hetekkel korábban le volt kötve az az időpont: a PDSZ országos választmánya Horányban ülésezett. Ez egy kihelyezett országos választmányi ülés volt nyilvánvaló volt, hogy nem hagyhatják ott azok a tisztségviselők, akik részt vettek a kutatásban.
Ennyit a szabadságolásokról...
Igen. Pedig kértük a minisztériumot, hogy találjanak egy másik időpontot. És hogy ez ne legyen elég, január óta többször is kerestük a tárcát, hogy megtudjuk, miért akadtak el a kutatások, mivel januárban azt ígérték, júniusig elkészülnek az anyaggal. Nem kaptunk választ, majd 5-6 nappal az egyeztetés előtt szólnak, hogy menjünk. Szerintünk ez nem korrekt.
Biztos véletlenül szóltak csak pár nappal előtte.
Ezt nem tudhatjuk, az biztos, hogy a PDSZ volt a legkeményebb tárgyalópartner.
Ha jól tudom, a szakmában a kutatás kapcsán talán pont az azonosíthatóságot hozták fel a legnagyobb "hibának."
Nagyon nagy problémának tartom, hogy az anonimitás is sérül. Egy oktatási azonosítószámmal és azzal, hogy valakinek hány órája volt, vagy van, milyen szakkört vezet, már tudni is, hogy kiről van szó.
Szükségesnek tartom leszögezni, hogy nem fordultunk volna a sajtóhoz, ha Maruzsa Zoltán helyettes államtitkár augusztus 22-én 6-800 fős plénum előtt nem jelenti ki, hogy mindenkinek, tehát 170 ezer pedagógusnak küldik ki a kérdőíveket és már szeptemberben. Ez kész helyzet elé állított minket, mert ezt a vitát még nem zártuk le, láttuk a kérdőív állapotát is, ami még egyáltalán nincs készen arra, hogy kiküldjék.
Miközben a kormány társadalmi vitát kezdeményez a Nemzeti Alaptanterv kapcsán, még a szakma sem látta azt. Így azért elég macerás lesz a vita (az interjú elkészítésének időpontjában még nem volt nyilvános a Nemzeti Alaptanterv, azt pénteken töltötték fel a világhálóra).
Önmagában pocsék helyzet az, hogy a szakma iránt érdeklődő, vagy maga a szakma nem ismerheti meg időben a tervezetet, de már a korábban beígért augusztusi időpont is késő lett volna. Kijelenthető, hogy így ezt felelőtlenség 2019. szeptember 1-jén bevezetni. Milyen társadalmi vita az, hogy évekig ülnek rajta a szakértők, majd két hetet kapunk arra, hogy véleményezzük a tervezetet. Komolytalan és megsértése a szakmának, s ez még akkor is az lenne, ha kiderülne közben, hogy a világ legjobb Nemzeti Alaptanterve készült.
Azért néhány konkrétum már kiszivárgott róla, így például, hogy a 7-8. évfolyamok esetén összevonnák a biológiát, kémiát és fizikát, vagy hogy a 100 fő alatti kisiskolák működését felülvizsgálják. Kicsit olyan, mintha mindegyik terv a tanárhiányra reagálna.
Ez egészen biztosan így van. Tudjuk, hiszen régóta probléma, hogy a természettudományi karokon egyre kevesebb a jelentkező. Tudjuk azt is, hogy ezeken a területeken a versenyszférában már induló bérként is többszörösét kereshetik a pályakezdők. Nem példa nélküli Európában a természettudományok modulszerű oktatása, de természetesen itthon a pedagógushiány a fő oka a változtatásnak. Azt gondolom, hogy gimnáziumok, szakgimnáziumok esetén ez nem járható út, általános iskolák esetén pedig az érintett tanárokat kéne megkérdezni. A szakszervezet ebből a szempontból az ő véleményüket várja, és ezt fogja képviselni.
Ha már szakgimnáziumok: úgy hírlik, hozzányúlhatnak a szakgimnáziumi oktatáshoz, az első két év tananyag megegyezne a normál gimnáziumokéval. Hogyan értékelik ezt?
Az átjárhatóság miatt nagyon fontos lenne. Ezt pletyka szintjén én is hallottam, nem tartjuk a PDSZ-en belül ördögtől valónak, a szakma tudná értékelni, ebben van ráció. Ezért is lenne jó a társadalmi egyeztetés.
Arról is hallani, hogy a lexikális tananyagot is csökkentenék. Támogatják ezt?
Azt hallottuk, hogy mintegy 30 százalékkal tervezik visszavágni a tananyagot. Nagyon ráférne a rendszerre.
Milyen javulást hozhat ez?
Kiegészülve ez az intézkedés a tanári szabadság növelésével igen jó irány lenne. Jelenleg 10 százalékban lehet eltérni a kötött tartalmaktól. A pletyka, vagy a már kész és homályba burkolózó NAT szerint esetleg 70-30 százalékra változna ez a mutató. Az biztos, hogy a tananyag csökkentése nélkül a módszertanilag nem lehet megújulni.
Felröppent a digitalizáció is, bevezetik - az évfolyamok egy részében - a digitális tankönyveket, a gyerekek pedig tabletet kapnak.
Ez a jövő, függetlenül attól, hogy ez nekem mennyire tetszik, tudomásul kell venni, hogy a könyv illata kevésbé fogja belengeni az osztálytermeket. Úgy hírlik, hogy az ötödik osztálytól, 2019 szeptemberétől digitális tankönyvek is lesznek.
Korábban elutasították a Köznevelési Kerekasztalban való részvételt, most viszont pont a PDSZ kezdeményezett újabb egyeztetést. Mi az oka, hogy akkor nem vettek részt benne, és most miért változtatták meg az álláspontjukat?
Attól, hogy a PDSZ nem ült be a Kerekasztalba még kétoldalú konzultációk voltak az oktatásirányítás és a szakszervezet között. Most is ennyi történt. Azt pedig, hogy miért nem ülünk be ebbe a Kerekasztalba többször elmondtuk már. Nincsenek benne olyan szereplők, akik a tanárlázadás idején meghatározók voltak, s a szakszervezetekkel együtt mintegy kikényszerítették, hogy egyáltalán létrejöjjön valami hasonló fórum, ugyanakkor meg lettek hívva olyan szereplők, akik a kormány kreatúrái és most ott ülnek nem túl erős támogatottsággal és legitimációval, amennyiben elfogadjuk, hogy a legitimáció alatt nem csupán a kormány meghívását értjük.
Visszaülnének, ha változik a kormányzati hozzáállás?
Ahhoz a hatalmon lévőknek kellene gesztust gyakorolniuk, ugyanakkor a szakszervezeteknek a Munka törvénykönyve alapján van lehetősége a Kerekasztaltól függetlenül is konzultációra.
A magyar társadalomban leginkább csak a tanárhiány érzékelhető, de az aktívan tanító kollégák tudnának mesélni a túlórákról, helyettesítésekről, vagy épp mindezek tetején a pályaelhagyásról. Pontos számokat ismerünk az utóbbi kapcsán?
Pontos, de nem publikált számokat tudok mondani. Ma 100 olyan emberből, aki tanárszakra jelentkezik, huzamosabb ideig 27-re számíthatunk. 45 százaléka be sem fejezi az egyetemet, további 30 százalék egy-két év után, a maradék 30 százaléka pedig 5-6 éven belül hagyja ott a pályát. Így jön ki ez a 27. Ez katasztrófa.
Vannak olyan hírek, hogy a kormány - bár a kommunikációjában hárítja a tanárhiány tényét - már gondolkodik a megoldáson. Az egyik maga a Klebelsberg ösztöndíj, a másik, hogy külön szerződésekkel megnövelnék nemcsak a pályakezdők bérét, hanem akár a pályára visszatérőkét is. Erre szükség is lehet, ha a közigazgatásból most kikerülők sorsára gondolok. Talán már az őszi törvényalkotási időszakban látunk erre jeleket. Ez önmagában még nem oldja meg a problémát. Ötven pluszos a tanári kar fele. Radikális lépéseket kell tenni mielőbb, hiszen, akik ma kezdik el a tanárszakot, csak öt-hat év múlva léphetnek be a munkaerőpiacra.
Nekünk van egy javaslatcsomagunk, a következő hetekben ezzel elő fogunk állni. Szombaton lesz a II. Országos Tantestületi Értekezletünk, itt az egykori tanárlázadásos partnerekkel és szakszervezetekkel együtt igyekszünk megoldást találni. Elkeserítő, ahogy a kormánypropaganda ezt az óriási problémát bagatellizálja.
Mit lehet tudni ezekről a pontokról?
Van egy rövidtávon és egy középtávon értendő része. Például rövidtávon mielőbb el kellene törölni az életpályamodellben a gyakornoki éveket. Mi azt mondjuk, hogy a képzésben úgyis lesz most szeptembertől egy utolsó év, ami komoly gyakorlatot ad ahhoz képest, ami most van. Maradjon ez, a végzett tanár pedig kezdjen pedagógus I-el. Ő onnantól pedagógus.
Talán nem igazán világos a társadalom nagy részének, hogy pontosan mennyit is keresnek a fiatal pedagógusok?
Egy egyetemet végzett gyakornok fizetése ma bruttó 203 ezer forint, vagyis kézhez kap úgy 134 ezer forintot. Egy nem mesterfokozatot szerzett gyakornok pedig 183 ezer forintot. Ez nagyjából az úgynevezett szakmunkás minimálbérrel azonos.
És ma meddig tart a gyakornoki időszak?
Minimum két évig.
Hány tanár hiányzik most?
Az állami szektorban 2000-2500 főre becsüljük a hiányt, és akkor még nem beszéltünk a látens elemekről, a közigazgatási álláshirdetőkben ugyanis nem jelenik meg a szektor húsz százalékának igénye, az egyházi és egyéb iskolák, illetve a határozott időre betöltendő álláshelyek.
Vagyis ez a szám sokkal több lehet.
Sokkal. Én 3-4 ezer közé teszem a betöltetlen tanár álláshelyek számát.
Kezelhető ez a létszámhiány?
Rövidtávon igen. Ideig-óráig biztosan. Például a korábban említett tantárgyösszevonásokkal, a maximális - tehát nem a kötelező - óraszámok csökkentésével. De mind bérben, mind a terhelésben, vagy a hátrányos helyzetű régiók oktatási helyzetében radikális változtatást kell hozni, hogy ne legyen katasztrófa, ne legyen összeomlás.