A Veneto régióban, Verona megyében lévő településen rendezett felavatási ünnepségen Simonffy Botond édesanyja felidézte, hogy fia és társai mekkora örömmel és élményekkel tele tértek haza franciaországi síkirándulásukról azt várva, hogy otthon beszámoljanak minderről.
"Eltelt egy év és még mindig nem értjük, mi történt, minden összetört, mi velük együtt meghaltunk"
- mondta a 15 éves áldozat édesanyja.
Hozzátette, köszönettel tartoznak az olasz és magyar hatóságoknak, azoknak, akik, mint mondta - akkor "helyettünk segítettek, cselekedtek, gondolkodtak, mentették szeretteinket, és később is támogattak".
A baleset legfiatalabb, 14 éves áldozatának, Márton Márknak az édesapja egy fia által írt imádságot olvasott fel olaszul.
A buszbaleset 17 áldozatának emlékére állított emlékművet a tragédia helyszínével szomszédos San Martino Buon Albergo önkormányzatának ifjúsági parkjában avatták fel.
Az emlékmű a baleset közvetlen közelében, a Milánóból Velencébe tartó A1-es autósztráda kelet-veronai kapujánál található, San Martino Buon Albergo önkormányzatának területén, ahonnan az elsők között siettek segíteni a baleset éjszakáján. Az emlékművet az autósztrádától csak a hangszigetelő panelek választják el.
A megemlékezésen a budapesti Szinyei Merse Pál gimnáziumnak a balesetben elhunyt tanulói és kísérőik, szülei, hozzátartozói, valamint a magyar és olasz hatóságok képviselői vettek részt.
Salvatore Mulas veronai prefektus könnyeivel küszködve kijelentette:
"A város egész közössége úgy érzi, hogy bár más nyelven beszéltek, saját fiainkat, lányainkat, testvéreinket veszítettük el."
A prefektus emlékeztetett a tanulókat kísérő Vígh György testnevelő tanár hősies küzdelmére, amellyel a lángoló autóbuszból a gyerekeket mentette, miközben két saját gyermekét veszítette el. A prefektus bejelentette, hogy az olasz belügyminiszternél kérelmezte Vígh Gyögy bátor magatartásának elismerését, amely kitüntetést hamarosan átnyújtják neki.
Az emlékmű öt tömbből áll: a középső és legnagyobb, 1,2 tonnás tiszta beton, és egy oltárt idéz. Ezen János evangéliumának sorai (14,19) olvashatók: "Még egy kevés idő és a világ nem lát engem többé, de ti megláttok engem: mert én élek, és ti is élni fogtok". Mindkét oldalon egy-egy tömb az áldozatok nevét örökíti meg ábécé sorrendben, negatív lenyomatban, további két kisebb tömb a mécseseknek szolgál.