A második világháború során rengeteg lakóház pusztult el Európa-szerte, így hazánkban is. Csak Budapesten a 290 ezer lakásból 20 ezer semmisült meg és 60 ezer sérült súyosan. Az egyszerű újjáépítés helyett azonban új terven törték a fejüket az építészek, mivel ekkoriban több tényező is indokolttá tette, hogy megváltoztassák az addigi lakásszerkezetet.
Megindult a belső migráció, egyre többen költöztek vidékről a városokba, és az addig elfogadott többgenerációs együttélés is kezdett kimenni a divatból.
Ekkor ötvözték az építészek a különböző elemekből összerakható házak ötletét a vasbetonnal, amit az Egyesült Államokban már a század elején használtak. Az első kohósalakos technológiával készült panelt Dunaújvárosban húzták fel. Innentől gombamódjára szaporodtak az akkor még korszerűnek számító panelépületek.
A Kádár-rendszer megtalálta az ideális megoldást arra, hogy minél olcsóbban és gyorsabban nyújtson megoldást a lakhatási problémákra. Ehhez még a családpolitikát is igazították, két felnőttnek, két gyerekhez két szoba jár. Mennyivel egyszerűbb meghatározás, mint a CSOK-szabályozás.
Az első 4-5 emeletes épületeket még szerették a lakók, ám a 70-es évektől szinte csak 10 emeletes panelok épültek, ráadásul sokat romlott a kivitelezés minősége is. Arról nem is beszélve, hogy milyen szociológiai problémákat okoztak az új társadalmi jelenségként létrejött lakótelepek.
Már a megépítést követő években kibukott, hogy drágább is, mint a téglaépítésű lakások, mostanra pedig azt is tudjuk, hogy a rehabilitációja sem egyszerű, hiába a rezsicsökkentés vagy a fűtési rendszer korszerűsítése. A panelek 30-40 éves élettartammal lettek tervezve, tehát többségük már kiszolgálta a neki szánt időt.
A kormány népesedéspolitikájához sem passzolnak már ezek az épületek, hiszen a kívánt magas gyermekvállalással járó három gyermekkel már nem lehet kényelmesen élni ezekben a lakásokban, bővítésre pedig az esetek nagy részében nincs lehetőség.
Lázár János már tavaly áprilisban pedzegette, hogy ki kellene költöztetni a lakótelepekről az embereket a kertvárosokba, ám ennek kivitelezési ötleteiről nem sokat tudtunk meg, és nem is kapták fel a témát, annak ellenére, hogy az ellenzék folyamatosan próbálja napirenden tartani a lakhatási problémák kérdését.
Most azonban pont a kancelláriaminiszter városában, Hódmezővásárhelyen járt a miniszterelnök a Modern Városok Program utolsó állommásaként, ahol szintén megemlítette a panelproblémát, bár kicsit másképp, mint azt korábban Lázár tette.
Orbán Viktor a tízemeletes épületek legfelsőbb szintjeinek elbontásában látná a lakótelepek élhetőbbé tételét. Sok konkrétumot ő sem fűzött hozzá, de kilátásba helyezte, hogy ha a városlakók áldásukat adják rá, akkor a Csongrád megyei település lehet az első, ahol visszabontják a panelek felső szintjét.
Ehhez azonban szükség lenne arra is, hogy az ott lakóknak a lebontott lakásaik helyett állandó lakást kínáljon az állam. Ez pedig egy igen költséges folyamat, és abban szinte biztosak lehetünk, hogy nem jövőre fogják elkezdeni, hiszen a jövő évi költségvetésben nem szerepelt erre vonatkozó tétel, és a jobbikos Z. Kárpát Dániel bérlakásprogramról szóló módosító javaslatát is elutasították a kormánypárti politikusok.
Az is lehet, hogy Orbán Viktornak azért jutott eszébe éppen most felemlegetni a témát, mivel Vlagyimir Putyin épp egy modernizációs projektet hajt végre Moszkvában, és követné a példáját. A moszkvai ötemeletesek, úgynevezett hruscsovkák ledózerolására már ki is adta a parancsot az orosz elnök. Ám hiába a garancia, hogy a családok egy élhetőbb lakásba költözhetnek, sokan még így sem szívesen válnak meg otthonaiktól. Néhány hete több ezren tüntettek Moszkva utcáin az intézkedések miatt.
Hogy Magyarországon mekkora lenne a terv elfogadottsága, még nem tudhatjuk, de Lázár tavalyi kijelentései után a Délmagyar készített egy kis felmérést, amiből az látszik, hogy az emberek többsége szívesen leváltaná panellakását, ha megfelelő támogatást kapna hozzá.
