(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)
Ezt ő akarta így.
Még ha nem is pontosan így tervezte, hiszen Orbán Viktor sem tévedhetetlen, véletlenül sem isten(i), még csak nem is szent, de miközben újból pezsgőt bontanánk az alig karnyújtásnyira lévő áprilisi országgyűlési választások ürügyén, valamit nem árt ismét bevésni az eszünkbe:
De vajon miért? Hiszen ilyet előtte még magyar politikus nem tett - legalábbis a '90-es fordulat óta nem...
S nem is maga az ellenzéki (párt)struktúra a lényeges, hogy kik, miképp és mennyien jutnak be a Parlamentbe, egy frakció lesz, vagy hét, és valójában már az sem érdemi kérdés, lesz-e kormányváltás, hiszen a gazdasági és alkotmányos hatalom így is, úgy is a jelenlegi hálózatnál marad. De maga a társadalommal szembeni cselszövés, mondhatnok kardrántás már sokkal érdekesebb egyben baljósabb fejezete a magyar politikatörténetnek.
Vajon miért gondolta úgy egy pártelnök, hogy egységes ellenségképet/valóságérzetet kell adnia mondjuk a Belső-Somogyországban, a Belvárosban, illetve a miskolci Avason élő honfitársának? Hiszen Orbán Viktor éppenséggel mindent megtett, hogy egységesítse, közöslistára kényszerítse az ellenzéki elitet, egyszersmind elfogadásra, megértésre ösztönözze a különböző ellenzéki erők szimpatizánsait egymással szemben - de a közösnyelv mégis csak az orbánellenesség legyen.
Jó kérdés, és sokáig ezt a felvetést akartam megválaszolni, de aztán arra jutottam, hogy egy lépéssel tovább kell haladni a titok nyitjához.
Az ellenoldal egységesítése csak egy hadmozdulat, igaz, a döntő ütközet előtti utolsó. A pártelnök '22 tavaszán az általa folyamatosan fűtött és generált Orbán-gyűlölettől vezérelt tömegek álmát/reményét/ellenállását akarja letörni
Talán a Moby Dickre vadászó Ahab kapitány a lázálmaiban érezhette magát ennyire fickósnak, de mindhiába! Annak a sztorinak is tragikus lett a vége - amennyiben persze nem a fehér óriásnak szurkoltunk, ugyebár.
Szóval a kérdés, amelyek a következő három hónapban ott kell, hogy motoszkáljon minden egyes magyar állampolgár fejében:
miért döntött úgy Orbán Viktor, hogy kihívja maga ellen a sorsot, és megküzd minimum minden második magyarral?
S vajon mit nyer azzal, hogy minden második magyartól elveszi a legkisebb a sikerélményt az életéből, hogy a saját maga által képviselt értékek saját jogon (egy valódi versenyben) nyerjenek parlamenti hangadót? S ha sikerrel jár, mit kezd az általa (is) felhergelt és letört milliókkal?
De mi lesz akkor, ha a mesterterve mégsem jön össze, ám Ahab kapitánnyal szemben a "vezénylő tábornok" nem süllyed el, a felszínen marad?
Szóval, miközben az utolsó új évi jókívánságunk elküldése után megkezdjük a gyűlölködést az ellenzéki/kormánypárti szomszédunk/családtagunkkal szemben, jusson eszünkbe, ez egyetlen, tényleg egyetlen pártpolitikus tervének az általunk történő megvalósítása.
Mert ezt ő álmodta meg nekünk.