Ma Magyarországon 45-47.000-re tehető azok száma, akik otthonápolásra szorulnak - csak összehasonlításképp, ez nagyjából egy Nagykanizsa méretű város teljes lakossága. Segítséget, támogatást szinte alig kapnak és hiába harcolta ki kínkeservesen az ellenzéki politikusok és a civil szféra példás összefogása a nekik járó juttatás emelését, a Fidesz még ezt a nevetséges összeget sem fizeti ki teljes egészében a betegeknek.
Mint ismert, számtalan demonstrációt, tüntetést és egyéni akciót követően a társadalmi nyomásnak engedve 2019. január elsejétől a kormányzat az ápolási díj helyett új kategóriát vezetett be, az úgynevezett otthonápolási díjat, melynek összegét 100 ezer forintban határozták meg.
A szociális ágazatban dolgozó szakemberek éles kritikákkal illették az intézkedést, kiemelve, hogy ez a pénz bár több mint amennyit eddig hosszú éveken át kaptak, jóformán semmire sem elég, valamint ez a -nevezzük így- kiegészítés kizárólag azokat érinti, akik saját gyermekük ellátását biztosítják a nap 24 órájában.
Akik viszont felnőtt hozzátartozóikról vagy idős szüleikről gondoskodnak, alig 15% emelést kaptak, mely így maximum kb. 70.000 forintot jelent.
A törvény ráadásul továbbra sem ismeri el hivatalos munkának az otthonápolást, viszont szolgálati időnek számít, azaz még ez az igen csekély, a létminimummal megegyező juttatás is bruttó összeg, amit 10% nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettség terhel.
Tehát a százezer forint igazából csak kilencven - ennyi jut az ápolt és ápoló étkezésére, ebből kell fizetni a rezsit és ennyiből kell megoldani a beteg speciális igényeihez szükséges eszközök beszerzését, mint a pelenka, a dönthető ágy vagy a kerekesszék.
Ezek a felszerelések és készülékek egyébként is nagyon drágák, így sokaknak esélyük sincs az életfenntartó és életminőség-javító berendezések megvásárlására, tehát kénytelenek bérelni - általában horribilis pénzekért. Statisztikák szerint egy otthon ápolt gyerek szülei csak ezekre havi szinten minimum 40.000 forintot költenek, de ez az összeg a betegség súlyosságának függvényében akár 200.000 forintra is felmehet.
Az ügyben ellenzéki pártok is megnyilvánultak, a Jobbik például kiemelten fontos ügyként kezeli a társadalom perifériájára szorult elesett, beteg emberek támogatását, és álláspontja szerint azonnali, teljes körű és nagymértékű, de legalább a minimálbért elérő emelésre és illetékmentességre lenne szükség, valamint követelik, hogy
Európa számos országához hasonlóan itthon is ismerjék el az otthonápolást hivatalos munkaként.
Mert az otthonápolás igenis munka. Szívszaggató hivatás és élethosszig tartó küzdelem, ahol a munkaközi szünetet napi egy csésze kávé, az éves szabadságot az erkélyen töltött pár lopott perc jelenti. Ezek az emberek nem anyagi megbecsülésért vagy társadalmi elismertségért dolgoznak, őket a szívük viszi előre nap mint nap és a lelküket adják azért, akik szeretnek. Egy egészséges társadalomban ők lennének a példa mindenki előtt és a lehető legnagyobb tisztelet kellene, hogy övezze őket. Most nagyon nehéz körülmények között élnek. A mi felelősségünk, hogy ezen változtassunk.
Szathmáry-Király Gábor