Október 23-a után is tetőfokára hágott a "kinek voltak többen az ünnepségén" nevű vetélkedő. Nem értem ezeket a totálisan értelmetlen számháborúkat. Ugyanis
egy párt választáson elért eredménye (vagyis tényleges ereje) és a rendezvényein megjelenő emberek számának kb. annyi köze van egymáshoz, mint a Puskás Akadémia NB1-es csapatnak a saját nevelésű játékosokhoz.
Például aligha mondható el az egykori SZDSZ-ről, hogy ünnepi rendezvényein bántó tömegnyomor terhelte volna az egybegyűlteket, mégis képesek voltak bejutni a parlementbe. Túl sokszor is.
Ezzel szemben például 2002. március 15-én, alig három héttel az országgyűlési választások előtt a szokásos óriási tömeg jelent meg a MIÉP központi rendezvényén a Hősök terén, hogy aztán az 5 százalékot se érje el Csurka István pártja.
Aztán itt van a Jobbik, amelyik létszámban soha nem tudta megközelíteni a MIÉP fénykorának utcai megmozdulásait, mégis, szavazatszámban a gyengébbik eredménye (2010-ben: 836.774) is több, mint háromszorosa volt a MIÉP valaha elért legjobbjának (248.825), 2014-ben pedig Vonáék átlépték az egymillió szavazatot.
És az összehasonlításokat még lehetne folytatni, hiszen például
2006. április 2-án is hiába volt hatalmas tömeg a Fidesz nagygyűlésén, Deutsch-(akkor még)Für Tamás szerint több, mint másfél millióan, ha utána mégis behúzta a győzelmet az azóta már gyakorlatilag jobb létre szenderült MSZP.
Ezért (is) tehát felesleges ebből kiindulni, mert 2018-ban is csak az fog számítani, hogy melyik párt neve, illetve melyik párt képviselőjelöltje mellé kerül a több iksz.