A Délhír írt részletes, történelmi visszatekintést is tartalmazó cikket arról, hogy Slovo ljubve címmel a Törökbecse melletti aracsi pusztatemplomnál díszülés keretében ünnepelték meg Lazarevics István (Stefan Lazarević) és Brankovics György (Đurađ Branković) szerb despotákat még június 27-én.
A lap szerint azonban a rendezvényen történelemhamisítás történt, amikor „a keresztény apátság uraiként nevezték meg őket, és kijelentették, hogy az ő idejükhöz kapcsolódik Aracs aranykora. Teljesen kihagyva a pusztatemplom magyar vonatkozását, Szent István templomalapítását, vagy épp Erzsébet királyné szerepét a jelenlegi templom felépítésében.”
“Aracs szerb, jobban mondva szláv és szerb, valamint magyar emlékhely.”
– idézték a helyszínről Nebojša Kuzmanović tartományi titkárhelyettest, megjegyezve, hogy vannak olyan törekvések, amelyek a szerb despoták által kisajátítanák Aracsot.
Ugyanakkor több ponton is ellentmondásokra hívták fel a figyelmet, például, hogy Aracs nem lehetett a pravoszláv urak fennhatósága alatt, hiszen apátsági templom volt. Az érintettek a magyar királyhoz való hűségükért valóban szereztek falvakat Magyarország területén, így például Aracs település is ilyen volt, amely azonban nem azonos a mai pusztatemplommal – hívták fel a figyelmet, emlékeztetve arra, hogy Nagy Sándor, az egyik legelismertebb délvidéki magyar régész is évtizedekkel később beszélt arról, miszerint az 1970-es években kifejezett utasítást kaptak a régészek arra, hogy találjanak tárgyi bizonyítékot a lelőhely ószláv jellegének bizonyítására.
„Hát én sok mindent találtam, de ószláv templomra vonatkozó bizonyítékot egyet sem.”
– mondta akkor Nagy Sándor.
Pásztor István nyilván érezhette, hogy egy ilyen törekvés részévé válni nem éppen egyeztethető össze a vajdasági magyarság képviseletével, ezért a rendezvényen adott interjújában saját maga is úgy fogalmazott, hogy „Azt gondolom, azzal, hogy itt voltam, nemhogy elárultam Aracsot, hanem megerősítettem”, merthogy „abban az időben magyarok és szerbek egy oldalon álltak”.
A Pásztor István-féle vajdasági politikát rendre kritikák érik, mivel szükség esetén még a magyargyűlölőnek tartott Szerb Radikális Párttal is együttműködik, és persze ő maga is teljes mellszélességgel támogatja azt Fidesz által kitalált, jogászi értelmezéssel kifacsart agymenést, hogy június 4-e nem is gyásznap, hanem ünnepnap, mert ugye merjünk kicsik lenni, és örüljünk hogy még élünk ahelyett, hogy a kisebbségi jogainkért harcolnánk.