Orbán miniszterelnök úr nagy szóművész. Mindig tudja, mit beszél. Elszólás nincs. Az ördög pedig tudvalévően a részletekben búvik meg.
A hétfői nagy miniszterelnöki bejelentés, amelyet már napokkal korábban beharangozott a kormányzati agitprop, arról szólt, hogy „nem feledkezhetünk el a nyugdíjasokról sem, a szüleinkről és a nagyszüleinkről sem, akiket a mostani helyzet leginkább fenyeget.” Meghatóan szép gondolat.
Hogy mit is takar? Idézzük a miniszterelnököt: „Visszaépítjük a 13. havi nyugdíjat. Ezt négy részletben tesszük meg. 2021 februárjában a januári nyugdíjon felül a nyugdíjasok egy heti nyugdíjat fognak kapni. Ez történik majd 2022-ben, 2023-ban és 2024-ben is.”
Mivel Orbán Viktor igen okos és precíz ember, a fenti mondatokon fenn kell akadnunk. Ez ugyanis nem azt jelenti, amit a beharangozó „visszaépítjük a 13. havi nyugdíjat” ígért.
Ez négyszer egyheti nyugdíj, négy évre szétosztva.
Azóta tartott sajtótájékoztatót Orbán új liblingje, Palkovics miniszter is. Ő kedden, április 7-én pontosan megismételte a főnöke szavait, egy-egy heti plusznyugdíjat ígért mind a négy évre.
Amikor e sorokat írom, még nem jelent meg a Közlönyben a vonatkozó rendelkezés. Így nem tudhatom, mi lesz a dolog vége.
Van azonban, amit koromnál fogva jól tudok. Emlékszem arra a 18 évvel ezelőtti választási kampányra, amelyről mindenki azt hitte, a ragyogóan kormányzó Orbán Viktor toronymagasan fog nyerni. Aztán nem úgy lett.
Akkor a sima vesztőnek elkönyvelt Medgyessy Péter exkommunista pénzügyi közgazdász doktor előbb azzal operált, hogy
Orbán elvett a nyugdíjasoktól 19 ezer forintot, de mi, szocialisták majd visszaadjuk
– és amikor úgy mérték be a közvélemény-kutatók, hogy ez az ordas hazugság (ti. Orbán nem vett el 19 ezer forintot egyetlen nyugdíjastól sem) nem elegendő a győzelemhez, akkor Medgyessy rátett még egy lapáttal: megígérte a 13. havi nyugdíjat is.
Karöltve a többi demagóg pénzosztó ígérettel, végül győzött a rosszabb. Medgyessy pénzügyi doktor kormányra lépvén el is kezdte a beígért pénzek kiszórását (nőtt is a népszerűsége), sőt hogy az október eleji önkormányzati választásokat is megnyerjék a szocik, előbbre tették a tavasszal beígért közalkalmazotti béremelést (a szeptemberi bérhez ígérték, de miután szembesültek vele, hogy akkor csak a választás után kapnák kézhez a „dolgozók”, és netán nem a szocikra szavaznának), inkább kiosztották a szeptember eleji fizetésekkel, tehát mint augusztusi béremelést. Győztek is nagyon sok helyen.
A 2002-es választásokat a pénzeső ígéretével nyerték meg. Medgyessy azonban mégiscsak pénzügyi közgazdász volt, és hamar felfogta, hogy ez a hazárdjáték garantáltan óriási buktához vezet. Ekkor jött az újabb ravasz ötlet.
A beígért 13. havi nyugdíjat (amelyet a nyugdíjkassza persze egyáltalán nem bírt el) végül úgy vezették be, hogy minden évben adtak egy-egy heti plusznyugdíjat. Tehát 2003-ban 53. hetit, 2004-ben 53. és 54. hetit, 2005-ben 53–55. hetit, s végül 2006-ban, a választások előtt, diadalmasan kiosztották az első komplett 13. havi nyugdíjat. Nyertek is.
Aztán jött az igazság pillanata, szembe kellett nézni a következményekkel. A pénzosztás hoz politikai sikert, de meg kell fizetni az árát.
A nyugdíjhelyzet azóta sokkal rosszabb lett. Most beígérni a 13. havi nyugdíjat – na erre a 2002-es Orbán Viktor kereken megmondta volna, hogy mocskos nagy demagógia, országrontó felelőtlenség.
Persze 18 év nagy idő. Most (nem) érettségiznek le, akik akkor születtek. A nyugdíjastársadalom is jócskán kicserélődött. A demagógia meg mindig hat. A pénzügyi nagyvonalúság – én szétosztom köztetek, amit tőlük vettem el – megint működni fog.
Alaptörvényünk 36. és 37. cikkét a jóhiszemű joggyakorlás elvének fényében úgy kellene értelmezni, hogy 13. havi nyugdíj – nincs. Ha ugyanis a nyugdíjkassza kibír 8,3 százalékos emelést, akkor jóhiszeműen meg kell emelni annyival a nyugdíjakat. Ha viszont nem bírja el, akkor ilyent nem fair csinálni.
A 13. havi nyugdíj négy évre „elosztása” pedig tökéletes medgyessyzmus. Éljen a reinkarnálódott Medgyessy-korszak!