A visszafoglalt HírTV-ből a napokban kirúgott Puzsér Róbert rendszeresen ír publicisztikát a megszűnt Magyar Nemzet szellemiségét tovább örökítő Magyar Hangba (is). Puzsér legújabb – Illiberalizmus: '68 ellenforradalma című – írásában úgy fogalmazott, hogy Orbán illiberalizmusának ideológiai magva '68 kategorikus tagadása, szelleme nem egyéb, mint visszavágyódás az 1968 előtti világba.
„'68 a huszadik század legfontosabb szellemi és kulturális teljesítménye volt: a világháborúk után született nemzedék ekkor rakta le alapjait – így természetes, hogy kultúránk mai torzulásai, ártalmas tendenciái is '68-ban gyökereznek”
- írta Puzsér.
Szerinte ettől azonban még 1968 a maga korában egy progresszív és humánus forradalom volt, szelleme a teljes nyugati civilizációt megtermékenyítette, máig ható kereteket adott és trendeket diktált az egyéni és a társadalmi gondolkodásnak. Ennek részei: az életmód szabadságának forradalma, az erőszakmentes politikai érdekérvényesítés, a rendszerkritika új minősége, az egyetemi autonómia és a civil identitás fogalmai, a nemzeti önrendelkezés, illetve a baloldal totalitarizmusa, a bolsevista elnyomás elleni baloldali lázadás aktusa is.
De azt is hozzátette, hogy számos tekintetben el is fajzott, és a '68-ban szárnyait bontogató individualizmus mára totalitarizálódott.
„A szeretetből, a testvériségből és a szolidaritásból a politikai korrektség megfellebbezhetetlen diktátumai lettek, amelyek előjogokkal rendelkező áldozatokra és kollektíven bűnös elnyomókra osztják a társadalmat. A szexuális szabadságból a #metoo prüdériában fogant leszámolásai váltak, miközben a nemekből '68 szélsőségesei hatvannyolc különböző szexuális identitást próbálnak faragni.”
Puzsér megjegyezte, utóbbival nem volna baj, „hisz 1968 óta az emberek többségét nem érdekli, hogy ki miként éli meg a szexualitását”, de az probléma, hogy
„a kultúrbal hisztérikus komisszárjai a hatvannyolcféle társadalmi nem mindegyikének külön vécét, külön személyes névmást, gyermekeiknek pedig hormonkezelést követelnek”.
Azt is kritikának rótta fel '68 szélsőségeseinek, hogy az igazság keresésének helyére az áldozatiság keresése, a gondolkodás szabadságának helyére a leszámolás szabadsága, az autonómia progressziójának helyére a progressziónak hazudott autoritás kiszolgálásának kényszere lépett. Az egyéni önrendelkezés pedig elveszett, és mindössze egy szűk elit maradt, „tagjai jogot formálnak arra, hogy bármit és mindent újradefiniáljanak”.
Éppen ezért Puzsér szerint az illiberalizmussal nem az a baj, hogy hadat üzen '68 elfajzásának és szélsőségeseinek – mert ezt akár támogatni is lehetne -, hanem az, hogy mindennek hadat üzen, amit 1968-ban „tiszta volt, igaz volt, s ami még ma is tiszta és igaz”. Úgy fogalmazott:
„A neomarxista és neoliberális baloldal a maga szelleméből kiforgatja, és élhetetlenné teszi '68 örökségét; az illiberális jobboldal pedig teljes egészében tagadja '68-at – ez pedig épp ugyanannyira élhetetlen világot eredményez.”
Szerinte a kereszténység jobboldali, a felvilágosodás liberális és '68 baloldali szélsőségeseivel szemben, a kereszténységet, a felvilágosodást és 1968 tényleges szellemét, vagyis centrumát kell most megvédeni.
(A teljes publicisztikát a Magyar Hang pénteken megjelent 16. számában tudja elolvasni.)