Idén 25 éves hazánk egyik legkedveltebb rockzenekara, a Tankcsapda. Az eltelt időszakról és a közelgő új lemezről kérdeztük a frontembert, Lukács Lászlót.
- Idén lett 25 éves Magyarország egyik legkedveltebb és elismertebb rockzenekara, a Tankcsapda. 1989-óta mindenki megkapta a magáét, a dalszövegek senkit és semmit nem kíméltek: hatalom, divat, pénz és érzelmek kritikái váltották egymást. Hogy látod, ha ma alakulna meg a zenekar, ugyan ezt az utat próbálná meg bejárni?
- Röviden: igen! Természetesen, ha ma alakul egy zenekar, az már egy egész más világban kezd el tevékenykedni, mint azok a bandák – ahogy mi is –, akik a nyolcvanas évek végén, vagy a kilencvenesek elején alakultak. Egész más reflexeket vált ma ki az emberekből egy csomó minden mint akkor, de a lényeg, és a kérdésre adandó válasz az, hogy ha ma kezdenénk, akkor sem tennék lakatot a számra. Elég csak meghallgatni a hamarosan megjelenő lemez dalait.
- Egy rendesebb házibuliban előbb vagy utóbb biztos, hogy előkerül pár TCS-szám. Mit érzel, amikor mondjuk egy kocsmából kiszűrődve hallod a saját hangod, vagy zenekaros pólóban látsz járókelőket?
- Örülök neki, ha így van, de nem tulajdonítok neki nagyobb jelentőséget a kelleténél, nem hízik ettől a májam – ahogy szokták mondani. Örülök, ha az emberek szeretik azt, amit csinálunk, de nem azért mert ez nyaldossa az egómat, hanem mert jóleső érzés az, ha az embereknek jó élményeket, jó érzéseket tudunk adni, illetve belőlük a dalainkkal kiváltani.
- Ahogy telik az idő, a stílus, a gondolat és a technika is törvényszerű változásokon mehetnek keresztül. Van, hogy előveszel otthon egy korábbi lemezt, hogy visszahallgasd régi önmagad, önmagatokat?
- Pusztán szórakozásból, vagyis zenehallgatás miatt nem nagyon, sőt szinte soha… Ez azért is lehet így, mert egyébként „munka” miatt elég gyakran előfordul, hogy egy-egy régebbi lemezt, vagy azon bizonyos dalokat meghallgatok, - elég, ha csak egy turné műsor összeállítására, vagy a régen, esetleg élőben még soha nem játszott dalok „megtanulására”, felfrissítésére gondolok.
- A Tankcsapda zeneileg nem enyhült, a dalszövegekben viszont lett némi változás. A kilencvenes években inkább a szex, drog és rock&roll hármas dominált, ma már ezek nem olyan hangsúlyosak, vagy legalábbis szerényebben, megfontoltabban jelennek meg, ellenben a társadalomkritikával. Más életet kell elképzelnünk a zenekar mögött, mint mondjuk húsz éve?
- A Tankcsapda dalok a kezdetektől fogva nagyjából ugyan azt a pár témát - csajok-buli-zene-pia-cuccok, ember-Isten-világ, társadalom-politika-problémák – járja körül. Az, hogy az adott lemezeken, korszakokban melyik mekkora hangsúlyt kap vagy kapott, az attól függ elsősorban, hogy engem abban a „korszakomban” mi érdekelt, vagy érintett meg jobban, vagy kevésbé. Az meg, hogy más életet élünk, mint húsz, huszonöt éve, természetes. Mindenki más is más életet él például az egyetemi évei alatt, mint mondjuk 20 évvel később, két gyerekkel, egy válással, és egy hülye főnökkel a háta mögött. Főleg ha esetleg ő maga lett közben egy hülye főnök valahol. :)
- Cseresznye kis túlzással három éve lépett ki a Tankcsapdából, helyére a leginkább Zanzibárból ismert Sidlovics Gábor érkezett. Nem emberként, hanem zenészként kérdezlek arról, két év után milyen kép rajzolódott ki benned a váltásról?
- Nem csak zenészként, de emberként is csak jó dolgokról tudok beszélni. Ez nem azért van, mert Sidi tökéletes gitáros és/vagy ember, mert ilyen nyilván nincs, hanem mert egészen más a zenekar teljes működése, mint az azt megelőző jó néhány évben bármikor, és ezek a változások csupa pozitív dolgot hoztak magukkal.
- Egyre gyakoribb, hogy átlépitek az országhatárokat, ráadásul már nem csak az elszakított területeken, hanem Nyugat-Európában is több és több Tankcsapda-koncertről hallani. Hogy élitek meg ezeket a bulikat?
- Szeretjük, ahogy az ott élő magyarok – sőt egyre többen ottani, nem magyar anyanyelvű emberek, rajongók – is szeretik! Szeretünk utazni, alapvetően szeretünk turnézni, így az, hogy a határainkat a szó szoros értelmében is tudjuk tágítani, nagyon inspirál minket újabb és újabb koncertek és turnék szervezésére!
- Hogy bírod a folyamatos pörgést? Személy szerint immár 25. éve tolod a Tankcsapda szekerét, és még mindig akár heti 2-3 alkalommal zúzzátok a „füstöt és lábdobot”, amire láthatóan töretlen igény is van.
- Egyszerűen csak szeretem! Tudom, ennél valami magasztosabb és nagyobb ívű „okoskodó” választ várnál, de nem… Pusztán csak élvezem, hogy azt csinálhatom, amit mindig is szerettem volna csinálni, és mivel – hála az Égnek – megadatott az, hogy ebből még meg is tudok élni – vagyis pusztán a létfenntartás, a számlák befizetése miatt nem vagyok kénytelen mással is tölteni az időmet - így nem okoz gondot a folyamatos „pörgés” - ahogy Te fogalmaztál. Bár én ezt inkább Rendes napi Ritmusnak hívom… Tudod: R’n’R :)
- Túl vagytok egy sikeres turnén, és épp beléptek egy újabba. Október 14-én jön az új lemez, a dátum pedig nyilván nem véletlenül lett ez: 25 évvel ezelőtt ezen a napon még az Auróra vendégeként lettetek igazi színpadérett zenekar. Mi várható az új lemeztől?
- Vér, veríték és könnyek! :) Na jó, ez talán nem igaz :) De az igen, hogy egy izmos, zeneileg és szövegek terén is tartalmas lemezt csináltunk. Nagyon kíváncsi vagyok, hogyan fogadják majd az albumot, illetve az egyes dalokat az emberek.
H.A.
alfahir.hu