Három éve ásnak
A város megbízásából a Szegedi Tudományegyetem régészeti tanszéke, Berta Adrián vezetéséve immáron három éve kutatja a várat, ennek során jelentős és gazdag leletanyag került elő a lerombolt vár törmelékanyagából.
Idén elsősorban a vár külső védműveinek feltárását és a még álló pillér állagmegóvását szolgálja a kutatás - mondta Berta Adrián ásatásvezető régész.
A tavalyi feltáráson sikerült tisztázni a vár alaprajzi elrendezését és főbb építési periódusait. Eszerint a dombói vár vagy az Anjou-kor legvégén vagy a Zsigmond-kor elején épült fel, ebben az időszakban a várfalon belül egy téglalap alaprajzú udvar és az északi oldalon egy palotaszárny állt. Néhány évtized múlva a nyugati oldalon egy nagy méretű kaputorony, a várudvar déli részén pedig egy új palotaszárny épült. A vár utolsó nagy átépítése és kibővítése 1520-ra tehető.
A mostani ásatáson három szelvényt nyitottak és tovább folytatták a kaputorony nyugati bővítményének kutatását. A szakember ismertetése szerint új információ a vár építéséről, hogy már az első időszakban, a 14. század végén a várat palánk övezte, amelyet a 16. században váltottak fel téglafallal.
Jelentős helyreállítás követheti az ásatást
A kutatás azonosította az állagmegóvásra szoruló dél-keleti pillér mellett a már elpusztult pillérek helyét. Erre azért volt szükség, mert a műemléki helyreállítás egyik lehetséges módja, hogy a két szomszédos pillért visszaépítik, dongaboltozattal a megmaradt falrészlethez kötik, valamint részben helyreállítják a mögöttük futó falat.
Az ásatáson előkerültek a nyugati kapuszárny bedőlt faldarabjai is, amelyek a vár felrobbantásának módjáról árulkodnak; a várat - más magyar erődítményekhez hasonlóan - 1702-ben császári parancs alapján rombolták le.
Még a tavalyi év során megtisztították a még álló északi falszakasz környezetét is. A vár lerombolásakor keletkezett törmelék alól előkerültek egy körülbelül másfél méter széles téglafal maradványai, amelyet Zsigmond korára lehet keltezni, egy később épített, külső falköpeny és a kettő közötti feltöltés, amelyre azért volt szükség, hogy a fal jobban ellenálljon az ágyúlövéseknek.
Akkor találtak kályhacsempéket, gótikus gyertyatartót, ablakszemtöredékeket és egy velencei üvegedény töredékét.
Kínai porcelán tanúskodik az egykori gazdagságról
A mostani kutatási szelvényekből nagy számú késő középkori és török kori leletanyagot hoztak felszínre. Előkerültek a Morvaországból származó losticei, valamint török kori bosnyák kerámia darabjai és kínai porcelán töredékek is. A fémtárgyak között érdekesség egy pontosan még nem azonosított rendeltetésű bronz koronglemez, amely vélhetően egy reneszánsz óra része lehetett. A leletek között több ékszer - borostyán gyűrűkő, arany fülbevaló -, és faragott kő van. Ez utóbbiakhoz tartozik egy utólag beépített címertöredék, amelyen egy angyalszárny részlete látható; elképzelhető, hogy a Dombai család címere lehetett - jegyezte meg a régész.
A dombóvári vár 1543-tól 1686-ig volt török kézen és a hódoltság 150 éve alatt fokozatosan jelentéktelenült el, az ott állomásozó, eleinte 300 fős katonaság a török megszállás végére 50-60 főre csökkent. 1656-ban Nádasdy Ferenc gróf megadóztatta Dombót és a környékbeli falvakat, ezért III. Ferdinánd császár neki adományozta a még török kézen lévő várat. Nádasdyt 1671-ben a Wesselényi-összeesküvésben való részvételéért kivégezték, a várat annak visszafoglalása után I. Lipót császár 1691-ben Eszterházy Pál hercegnek adta kárpótlásul az elmaradt nádori jövedelmeiért. Az épület anyagát a hercegi család építkezésekhez használta fel, a várból jelenleg a dél-keleti pillér mellett egy északi falszakasz áll.