Bianka 2016 elején költözött ki Bristolba akkori párjával, ahogy ő fogalmaz azért, hogy tudjanak építkezni, azaz tovább építeni az életüket, amiben megrekedtek pénz híján. Egy közvetítőcégen keresztül kerültek az Egyesült Királyságba, ahol a cég által szerzett szállásukat eleinte még a patkányokkal is meg kellett osztaniuk. Aztán hamar jött a pénz, hogy valamivel jobb helyre költözzenek, ahol már csak öt másik magyarral osztoztak. Közben azonban kapcsolatuk tönkre ment és külön váltak útjaik. Bianka ugyan egyedül maradt, de nem tért haza. Ekkor ismerkedett meg az interneten Zsomborral, akivel annyira megtalálták a közös hangot, hogy miután 2016 novemberében a fiú kiutazott egy személyes találkozóra, azonnal eldöntötte, hogy kiköltözik hozzá. Zsombor 2017 januárjában már Bristolban kezdte el építeni vállalkozását és Biankával közös életét.
Nyolc hónap alatt egy szintén Bristolban élő erdélyi származású ismerősével sikerült az építőiparban érvényesülniük és egyre több ajánlást kapnak, ami alapján az angolok szívesebben és több pénzért bízzák rájuk a munkákat.
"Az indulás nagyon nehéz volt, sok pénzt beleöltünk és lenéztek minket, mert kívülállók vagyunk. Az első házat 400 fontért festettük, a legutóbbit, ami szinte ugyanolyan volt, már 2500-ért"
- meséli Zsombor a vállalkozás kihívásait. A befektetett pénz 70 százalékát egyébként az ügyfelek megvásárlása vitte el. A munkák ugyanis egy olyan rendszeren keresztül kerülnek kiosztásra, ahol a vállalkozók megvásárolják azokat az ügyfelektől. Hátránya, hogy a vásárlás még nem jelenti azt, hogy a befektető automatikusan őket bízza meg a kivitelezéssel, előnye viszont Zsombor számára, hogy ha hazatérnek Magyarországra - mert ezt tervezik -, otthonról is tudnak jelentkezni olyan munkákra, amikért érdemes kijönni és az azért kapott pénzből 3-4 hónapig megélnek a hazai viszonyok között.
A pár jelenleg ott tart, hogy kettőjük fizetéséből már telik egy saját, másfél szobás albérletre. Szükségük is van a magánszférára, hiszen Bianka áprilisra várja első gyermekét.
"Mindenképp otthon szeretnék szülni" - szögezi le Bianka kérdésemre, hogy akkor mi lesz ezek után. A pár úgy tervezi, hogy februárban hazautaznak Magyarországra, ahol megtartják az esküvőt és a család körében fogadhatják gyermeküket.
Aztán amint repülőre szállhatnak a picivel, visszatérnek Angliába. A vállalkozást addig viszi Zsombor két kollégája, új albérletet pedig egy ismerősük által könnyen találnak.
"Maximum 3 év"
- ennyi idő alatt gyűjtik össze azt a pénzt, amiből otthon megvalósíthatják álmukat, vehetnek egy parasztházat, ahol egy önfenntartó gazdaságot hoznának létre. Bár Zsombor hazai viszonyok között is jól keresne - legutóbb 350 ezres ajánlatot kapott - jobban megéri számára ezt a pár évet kint tölteni. A hazai fizetés háromszorosát keresi és a maga ura lehet.
"Otthon nagyon megjártam a vállalkozásommal. Ott muszáj csalnod, hogy sikeres lehess."
Magyarországon megpróbált mindent tisztességesen csinálni, végül mégis ő bukta a legnagyobbat, odakint viszont ha betartja a szabályokat békén hagyják.
"Sokkal szabályosabb, tisztább, átláthatóbb a rendszer. Nincs benned a félsz, hogy mit találnak ki, hogy behajtsanak rajtad valamit"
- sorolja a kinti vállalkozás előnyeit a hazaival szemben.
Pedig Bianka úgy látja a magyaroknak nagyon jó a munkamorálja, ha ezt engednék kibontakozni, már előrébb tarthatna az ország. Kint több gyárban is dolgozott már, és látott kimutatásokat az alkalmazottak teljesítményéről. A lengyelek és a magyarok vannak az élen. Akárcsak a korábbi bristoli pár, ők is megjegyzik, hogy a lengyelek sokkal összetartóbbak és nagyon nagy közösség él a városban.
"Bár nem tudom milyen a lengyel politika. Ott is van Soros?" - fejtegeti viccelődve Zsombor a lengyel kivándorlás okait.
"Ne is mond, a gyereket karácsonykor már nem is a krampusszal kell ijesztgetni, hanem Sorossal" - kontrázik Bianka.
Bár viccel ütik el, valójában nagyon szomorúnak látják a hazai viszonyokat és furcsa volt megélniük azt is, hogy bár szívesebben lennének otthon, mégis jól esett nekik kiszakadni abból a közegből. Úgy látják a hazai társadalom sokat árt magának.
"Az a baj, hogy nem ügyekért állunk ki, hanem folyamatosan egymás ellen harcolunk"
- Zsombor ezért nem szimpatizál a jelenlegi politikával sem, mert csak az acsarkodást látja ahelyett, hogy együttműködnének. Bianka szerint néha hátrébb kéne lépnie az embereknek, hogy tisztán átlássák az egészet, ehelyett rögtön egymásnak esnek.
Zsombor bár úgy érzi, hogy kint csak dolgozik, és otthon éli valóban az életét, azt pozitívumként könyveli el, hogy tágul a világnézete és sokat tanul az Egyesült Királyságban.
"Nem az van, mint otthon, hogy be vagy zárva és csak ugyanazt kapod mindenhonnan. Például, hogy Soros milyen. Ez megy az M1-en, a TV2-n, mindenhol. És azon veszed észre magadat, hogy azt nézed, éppen kit kell gyűlöljél, kit kell kinézzél, kit kell utáljál."
A pár ezen szeretne változtatni, ezért szeretnének hazatérni. Nem hiszik ugyanis, hogy az összes magyar ilyen. A rendszert hibáztatják, ami az elmúlt évtizedekben átmosta a társadalom agyát. Szeretnék megtalálni azokat, akik szintén építeni akarnak és velük egy közösséget hoznának létre. Az önfenntartó gazdálkodásban is azt látják a legjobbnak, hogy ott nem lehet félrebeszélni. Ki kell állni a másik ember mellett és ennek a hozzáállásnak a megtanulásával lehet pozitív változásokat elindítani. Minden változás kicsiben kezdődik, ők így próbálnának segítséget nyújtani az országnak.
Zsombor hazai viszonylatban jelenleg a béruniót látja egy ilyen előremutató kezdeményezésnek, ami végre nem a széthúzásra, hanem az összefogásra sarkall.
"Ez lenne a jövő, hogy pozitív ügyeket adjunk, ami az ország érdekét szolgálja és ezáltal összefogást érjünk el"
- mondja. Neki párjával ellentétben, aki kivitelezhetőnek tartja az elképzelést, kétségei vannak ezzel kapcsolatban. Szerinte a rendszer kiegyenlítődik, és sokkal drasztikusabb változások lesznek az európai gazdaságban a bérunión kívül is.
A hazai gazdasággal azonban mindketten kritikusak.
"Ha romokban az egészségügy, akkor ne építsünk még két stadiont"
– kezdené a leendő apuka gondolatát, de Bianka rögtön a szavába vág. Szerinte ugyanis nem a stadionépítéssel lenne a baj. A probléma az, hogy ezek a beruházások csak a pénzlenyúlásokat hivatottak elfedni. A legszörnyűbbnek pedig azt látja, hogy a lakosság nagy része ezt észre sem veszi. A médiával pedig megvezetik még a jó szándékú embereket is, főleg az időseket.
"Nekünk könnyebb, mert ott van az internet, de az idősnek a televízió van ott és az újság, ami már szinte mindenhol a kormány kezében van."
Remélik, hogy hamarosan változik a helyzet, ha nem, akkor ők mindent meg fognak tenni annak érdekében, hogy hazatérve elindítsák a változást, amivel egy jobb, összetartóbb társadalmat építhetnek.
Portálunk kivándorolt magyarokról szóló riportsorozatának korábbi részeiből, Péter történetét itt, Gergő és Szandra kiköltözésének körülményeit itt, Zsolti állampolgársághoz jutását itt, Lajos és Ildikó magyar társadalomban való csalódását pedig itt olvashatja.