Vallási témájú, a hívő ember hétköznapi kétségeit boncoló verseket írt fiatal egyetemistaként Semjén Zsolt. A nyolcvanas években született költemények most bukkantak föl újra az interneten, és inkább bár ne tették volna...
A Semjén-best of
vasvesszeje
az a csend lesz,
amellyel eltűri önmagunk isten-
né nyilvánítását.
Rúzsként kenem szét arcomon,
Dicsőséged dicsőségem részeként
Önmagamra aggatom.
Igent mondhatok-e Rád
Míg magamra nem mondok nemet?
A talánok közt így tördelem
Én skizofrén életemet.
lépcsőházak
gangok és lichthofok
dzsungelében
szenilis nénik
és maszatos kisiskolások
közt keresgéllek,
Ó Rejtőzködve Közelítő!
A Borsnak a József Attila Társaság elnöke, Tverdota György értékelte a politikus művészi zsengéit.
"A Vasvessző című verset képzavarok tarkítják, a másodikban pedig Jézus arcának rúzsként való szétkenése gusztustalan. Még a Blues lenne leginkább épkézláb, de a lichthofokkal kapcsolatban dzsungelt emlegetni legalábbis furcsa"
- szól a jeles irodalomtörténész ítélete.
Tverdota szerint mindig érdekes, ha egy politikusnak költői ambíciói vannak, régen sem számított példa nélkülinek, hogy egyes politikusok költészetre, vagy egyéb művészi tevékenységre adták a fejüket (érdemes felidézni, hogy voltak költőből lett politikusaink is - a szerk.).
A bulvárlap a versekről magát a szerzőt is megkérdezte: a Miniszterelnökség válaszában annyit közölt, hogy Semjén Zsolt ma már nem ír verseket, csak fiatal korában tette.
A verseket egyébként a KDNP egyik alapítványa, a Barankovics Alapítvány adta ki még 2008-ban.