November óta ismét a digitális tanrend lépett életbe hazánkban, így két ilyen különleges időszak után, melyek a legfőbb tapasztalatok? Hogyan alkalmazkodtak a diákok és a pedagógusok ehhez a helyzethez?
- Tavasszal a szervezetünk készített egy felmérést arról, hogy a diákok hogyan élték meg az online oktatásra áttérést. Ezt a kérdőívet több mint 26 ezer diák töltötte ki és sok nagyon fontos tanulságot lehet leszűrni belőle. Az első az, hogy a digitális munkarend egyáltalán nem egyenlő a digitális oktatással. Hiszen most csak a tantermi oktatás került át digitális platformra, a frontális oktatás teljes egészében megmaradt, azt nem cseréltük le 21. századi módszerekre.
A kérdőívünk arra a szomorú tényre is rámutatott, hogy nagyon sok tanárnak és diáknak okozott gondot a technikai eszközök elavultsága vagy hiánya.
Ezzel kapcsolatban a szervezetünk gyűjtést is szervezett, amelynek keretében használt, de jó állapotú, működőképes számítástechnikai cikkeket juttatunk el borsodi településekre rászoruló diákoknak. A diákok továbbá még olyan problémákat emeltek ki, mint a túl nagy mennyiségű tananyag, amihez nem tartozott elég magyarázat. Ez kihatott a szülőkre is, akik arra panaszkodtak, hogy az alsós gyermeküknek sokkal többet kellett segíteni, mint átlagban.
Újdonság volt továbbá a diákoknak az is, hogy elmosódott teljesen a határvonal a tanítási időszak és a szabadidő között.
Ugyanis a távoktatás nem záródott le az órák után, hanem akár este, éjszaka, hétvégén is érkezhetett valamilyen fontos házi feladat sürgős leadási határidővel. Ám az érem másik oldala pedig az, hogy a leterhelt tanárok sokszor késő estébe nyúlóan dolgoztak a feladatok kiadásán, javításán. Azonban, hogy ne csak negatív tapasztalatokat emeljek ki, a válaszadó diákok jelentős része örült annak, hogy nem kellett hajnalban felkelnie ahhoz, hogy beérjen az iskolába. Sok diák szerint ez hatalmasat lendített a motiváción és a kialvatlanságot is csökkentette.
Szerinted változhat-e az oktatás azok után, hogy ismét visszatérnek az iskolapadokba a diákok? Milyen hatással lehet ez azokra, akik a Központi felvételit vagy az érettségit írják ebben az évben?
- Szerintem ez az időszak egy hatalmas tapasztalatszerzés. Az egyetemeken például a diákokra pozitív hatással volt az, hogy a szakirodalmakért nem kellett külön könyvtárba járni, hanem azok elérhetővé váltak digitálisan. Valamint az is könnyebbség lehetett, hogy a nagyobb előadásokat felvették és bármikor vissza lehetett őket nézni. Ezek a tapasztalatok szerintem segítik azt, hogy egy diák-, hallgató és oktatóbarát oktatási rendszer legyen egyszer Magyarországon. Ugyanakkor ki kell emelni, hogy ezek kényszerhelyzetben született megoldások, amik sokszor nem biztos, hogy jól működnek. Éppen ezért aggodalomra ad okot, hogy vajon ez a másfél év, amit digitális tanrendben töltenek a diákok milyen hatással lesz az ő teljesítményükre, későbbi eredményeikre.
Hiszen vannak olyan diákok, akinek otthon nincsen megfelelő internetkapcsolatuk, számítástechnikai eszközük, tehát még bekapcsolódni sem tudnak a mindennapos oktatásba.
Ez pedig sajnos, főleg a hátrányos helyzetű diákok további lemorzsolódását erősíti. Éppen ezért is javasoltuk azt, hogy idén az érettségin kapjon kisebb hangsúlyt az utolsó éves tananyag.
Az Adom Diákmozgalom miért javasolja a szóbeli érettségik eltörlését? Van-e rá esély?
- Mi ezt azért javasoljuk, mert tavaly a járványhelyzet miatt nem tartották meg a szóbeli vizsgákat, jelenleg a napi megfertőződések száma többszöröse a tavalyinak, ezért nem tartjuk indokoltnak a szóbelik megtartását. Valamint tavaly pár hónapnyi távoktatás után nem voltak megtartva a szóbeli vizsgák, így azóta újabb több hónapnyi távoktatás után nem tartanánk igazságosnak a szóbelik megtartását. Esély mindig van, főleg mert itthon a döntések elég gyorsan, előzetes szakmai egyeztetés nélkül megszületnek.
Más témára tekintve, ismét felmérte a KSH a pedagógusok számát, amely szerint hazánkban egy év alatt 3 ezer fővel(!) csökkent a tanárok száma. Minek köszönhető ez a rendkívül rossz tendencia?
- A probléma rendszerszintű. A pedagógustársadalom egyre jobban elöregszik és egyre kevesebb fiatal választja ezt a pályát. Az alacsony társadalmi és anyagi megbecsüléssel végre foglalkoznia kellene a kormánynak. Hiszen jelenleg ha egy végzős diák tanári szakot szeretne megjelölni a felvételin, akkor a közvetlen környezete lebeszéli őt erről. A logikus az lenne, hogy az oktatásért felelős vezetők versenyképes fizetést és jobb munkakörülményeket ajánlanának az oktatásban dolgozóknak, megújítanák a pedagógusképzést, vagyis azon dolgoznának, hogy a tanári pálya minél vonzóbb legyen a fiatalok számára.
Elképzelhetőnek tartod, hogy az elkerülhetetlennek tűnő katasztrófát a kormány iskolabezárásokkal vagy iskolaösszevonásokkal kívánja kompenzálni?
- Első körben szerintem nem bezárásokkal és összevonásokkal próbálják meg ezt megoldani, hanem tanári képesítés nélkülieket engednek majd oktatni a köznevelési intézményekben. Sajnos már eddig is lehetett olyannal találkozni, hogy végzős egyetemistákkal töltöttek be tanári állásokat.
Miközben a közneveléssel kapcsolatos problémákat figyelmen kívül hagyja a kormányzat, addig az egyetemeket az államszocializmushoz hasonlóan ismét „államosítják”. Miért vált fontossá a kormány számára ez a fajta egyetemi modellváltás?
- Szerintem a kormánynak hatalmi kérdéssé vált ez a metódus. Kísérleti jelleggel néhány egyetemen elindították ezt tavaly, viszont most teljes gőzzel haladnak afelé, hogy a legtöbb egyetem Magyarországon alapítványi kézbe kerüljön. Ugyanakkor ezeknek az alapítványoknak a kuratóriumi helyeire miniszterek és Fidesz-lojális magánszemélyek kerülnek. Ha tényleg az egyetemi oktatás megreformálása a cél, akkor miért nem az egyetemi vezetés, rektorok, rektorhelyettesek kerülnek ezekbe a székekbe?
Naponta érkeznek hírek arról, hogy az SZFE körül milyen változások lesznek. Szerinted milyen irányba halad az egyetem sorsa? Megtört-e szerinted mostanra a diákok ellenállása?
- Én személy szerint példaértékűnek tartom azt, amit az SZFE-polgárai képviselnek. A különböző figyelemfelhívó akciókkal, korábban nem látott összefogásukkal megmutatták, hogy így is lehet ezt csinálni. Én kívülről azt látom, hogy ők nem törtek meg, hanem mindig új lehetőségeket keresnek a céljaik eléréséhez.