Steinmetz Ádám április 3-án az egységes ellenzék támogatásával próbálja elhódítani Somogy megye 3-as számú választókerületének egyéni mandátumát a KDNP-s Móring József Attilától. A jobbikos parlamenti képviselő, olimpiai bajnok vízilabdázó az Egységben Magyarországért sportszakpolitikai kabinetvezetőjeként felelhet a „rablásfaktor” kivezetéséért, helyi lakosként pedig Somogyország felzárkóztatásáért és a marcali kórház fejlesztéséért küzd. Interjú.
Somogyország előre megy, nem hátra? Miért rosszabbak a térség mutatói az országos átlagnál?
Somogyország valóban előre megy, csak rossz irányba. A bérek és a nyugdíjak messze elmaradnak az országos átlagtól, ahogyan a magyarországiak az unióstól. Ennek köszönhetően rengetegen elköltöztek, akár külföldre, akár az ország más pontjára. A választókerületemben minden harmadik ember legalább egy közeli hozzátartozója máshol próbál szerencsét. Ez a helyzet azért alakult ki, mert Somogyban kevés az érdemi bért kínáló munkahely, emellett pedig a felsőoktatás is hiányokat szenved.
A választókerület egyébként kétarcú: a 40 kilométeres balatoni partszakaszunkon a turizmus-vendéglátás van fókuszban, míg attól délre hagyományosan a mezőgazdaság. Ipari központnak Marcali tekinthető. Meggyőződésem, hogy egyre inkább felértékelődnek a helyi alapanyagokból készülő élelmiszerek, ennek pedig lehet piaca a Balaton-parton.
Tehát többek között arra építenének piaci modellt, hogy a Balatonon felszolgált élelmiszer a térségből származzon?
Látható nemzetközi trend, hogy egyre több vendéglátóhely igyekszik 20-50 kilométeres körzeten belül beszerezni az életeihez szükséges alapanyagokat. Ez mindenképpen hozzáadott értéknek tekinthető, és célzottan támogatni kell azokat a vállalkozókat, akik felvevőpiacot biztosítanak a helyi termelőknek.
Az országos probléma, hogy a vidék kiüresedik és versenyképtelenné válik, pedig papíron a kormányzat kiemelt figyelmet fordít ennek megállítására.
Számos olyan település van a térségben, ami azért nem tudja megtartani a fiatalokat, mert nincsenek jól fizető munkahelyek, a családosok számára nincs óvoda és iskola, sőt sok esetben a bolt és a posta is hiányzik.
Persze van a csend, a nyugalom és a jó levegő, ami fontos dolog, de a rossz feltételek napi szinten megnehezítik az emberek dolgát.
A Magyar Falu Programon belül tény és való, hogy sok minden épült és számos település megszépült, de ezek zömében olyan infrastrukturális beruházásokat jelentenek, melyek ugyan hasznosak, de az ott élő emberek megélhetésén nem segítenek. A jövőben elsődleges célpontnak a munkahelyteremtésnek és munkahelymegőrzésnek kell lennie.
Lehet még potenciál a térségben, ott van például a balatonfenyvesi ásványíz, ami több mint fél évszázada ömlik ki egy árokba ahelyett, hogy hasznosítanák és az előbb említett munkahelyeket megteremtené. Ha ez sem kell, mégis minden rendben van?
A második világháborút követően a térségben számos helyen kerestek olajat, ám a próbafúrások során a legtöbb helyen termálvíz tört fel. Ismert, hogy nagyon gazdag a térség ezekben a vizekben. A balatonfenyvesi víz naponta több tízezer literes mennyiségben folyik el úgy, hogy minősített ásványvíz kategóriába esik, rendkívül egészséges, így például emésztési zavarokban vagy csontritkulásban szenvedő betegek gyógyulását is szolgálhatná.
Természetesen a rendszer rendkívül elavult és fejlesztésre szorul, valamint a kútnak helyet adó ingatlan is magántulajdonban van, a vízkészlet azonban a magyar állam tulajdona. Úgy gondolom, a kormánynak nagyobb figyelmet kellene fordítania erre a fantasztikus természeti értékre, de én eddig nem láttam erre hajlandóságot a részükről.
Pedig jegyezzük meg: az, hogy ma az olaj az egyik legnagyobb érték a Földön, pár évtizeden belül megváltozhat, és az ivóvíz kerül a helyére. Már most is vannak olyan országok, ahol az ivóvíz biztosítása számottevő problémát okoz, ezért is gondolom azt, hogy sajnálatos és megengedhetetlen, hogy ezeket a forrásokat mi ne hasznosítsuk.
Emellett azt sem szabad elfelejteni, hogy a fenyvesi víz kitermelése, palackozása, kereskedelme számos munkahelyet tudna teremteni.
Tehát visszatérve az előző témánkhoz, abban is volna lehetőség, hogy a Balaton partján ne az ország másik végéből importált ásványvizet árulják a boltosok, hanem ezt.
Így van, gondoljunk csak arra, hogy ha az ember elmegy mondjuk Sopronba, akkor ott leginkább a Soproni sört, vagy a soproni kékfrankost fogja keresni. Ilyen lehetne helyben a fenyvesi ásványvíz, vagy egy nagybereki Angus marha steak is. A helyi gasztronómia fontos potenciált rejt a jövőben.
Nem úgy, mint a balatoni hekk.
Nagy szívfájdalmam, hogy már nem csak a hekket, de a halászlevet is úgy adják el balatoniként, hogy közben akár Romániából importált keszegből készül. Ez egy szemfényvesztés, ezért ebben is rendet kell tennünk a jövőben.
Sávolyon hatalmas területet tettek meddővé egy versenypálya érdekében, majd az építését félbehagyták, hogy évekkel később Hajdúnánáson az egész építkezést elölről kezdjék egy másik MotoGP-pálya miatt. Mi lesz a Balatonringgel?
A sávolyi pálya helyszínéről tudni kell, hogy már soha nem lesz földművelésre alkalmas, hiszen a pálya alapjába 4000 tonnányi kő lett elhelyezve, tehát a felület szinte készen áll az aszfaltozásra. Ezért is megdöbbentő, hogy amikor szóba került a MotoGP-pálya, akkor Sávolyra ki sem tértek, ehelyett meglehetősen gyenge érvelés mellett Hajdúnánásra vitték a projektet, hogy a végén várhatóan több százmilliárd forintot költsenek el rá.
Én például azt sem tudom elképzelni, hogy a jogtulajdonos kifejezetten Hajdúnánáshoz ragaszkodott volna Sávoly helyett, hiszen a Balatonring egyszer már engedélyt kaphatott tőlük, enélkül ugyanis biztosan nem kezdték volna el a munkálatokat.
Akkor a helyi érdekérvényesítő képesség hiányára vezethetjük vissza, hogy Hajdúnánáson épül a pálya?
Sem a megyei önkormányzat, sem a somogyi fideszes képviselők nem tettek semmit a sávolyi projekt befejezése érdekében, pedig a napnál világosabb, hogy a beruházás jelentős mértékben szolgálhatta volna a balatoni turizmus-vendéglátás fejlesztését, valamint a rendkívül szegénynek mondható Marótvölgye és Marcali térségének boldogulását.
Nem is lehet kérdés, hogy ha valakinek a területén van egy félkész pálya, akkor ilyen esetben az illető jelentkezik, hogy inkább fejezzétek be az enyémet, ne az ország másik végén kezdjetek a nulláról építkezni. Vagy ez mégis kérdéses?
Nevezzük nevén, én Kósa Lajos folyamatos lobbitevékenységét is látom ebben, hiszen ismert róla, hogy nagyon szeret motorozni. Mivel a hajdúnánási helyszín mellett nem érveltek meggyőzően, az egységes ellenzék kormányra kerülése esetén felül fogja vizsgáltatni az egész projektet.
Tehát ezért sem mindegy, mekkora hangja van a helyi országgyűlési képviselőnek. A választókerületnek KDNP-s képviselője van, Móring József Attila személyében. Mégis Ön az, aki évek óta harcol például a marcali kórház CT-beszerzéséért, valamint több olyan osztály visszaállításáért, amit az Orbán-kormány alatt megszüntettek. Ezek a dolgok is összefüggenek?
Tavaly azért gyűjtöttünk aláírásokat, hogy végre váljon önállóvá a marcali kórház, nyissák újra a szülészet-nőgyógyászatot és a gyermekosztályt, illetve csökkenjenek a várólisták, mert az egyszerűen döbbenetes, hogy hosszú hónapokat, vagy akár több mint egy évet kell várni egy vizsgálatra.
Az aláírásgyűjtés keretében azt is szorgalmaztuk, hogy végre legyen CT-berendezés a marcali kórházban, amit egyébként Móring József Attila 2014-ben ígért meg a Marcaliban és környékén élő embereknek. Úgy gondolom, nem volt hiábavaló a kórház ügyét több mint száz alkalommal az Országgyűlés elé vinnem, ennek hatására ugyanis megszületett egy kormányhatározat a kórház részleges önállóságáról.
Persze az embereket elsősorban nem ez érdekli, hanem a megfelelő ellátás biztosítása. Azonban sajnálatos módon az osztályok újranyitásáról és a CT-beszerzésről még minidig nem esett szó a kormányzat részéről, ezért ezek rendezése az új kormány feladata lesz.
2014-es ígéretet említett, azóta lement két ciklus. Mi az oka annak, hogy a kormánypárti képviselő nyolc év alatt nem tudott elérni egy egyszerű CT-beszerzést a helyi kórháznak még annak ellenére sem, hogy megígérte és ezek egyértelműen életmentő eszközök?
Nyilvánvaló, hogy a marcali kórháznak nagy szüksége lenne CT-berendezésre, ezt több orvos is alátámasztotta számomra. Jelen pillanatban egy marcali fejsérültet Kaposvárra visznek vizsgálatra, majd utána visszaszállítják, ha fel kell venni az osztályra.
Azt gondolom, a képviselő úr inkompetenciáját mutatja, hogy ennyi idő alatt sem tudott kijárni az egészségügyért felelős minisztériumnál egy nagyságrendileg 95 millió forintos eszközbeszerzést.
Hány aláírást gyűjtöttek össze?
Négyezer ember írta alá a petíciónkat. Szinte kivétel nélkül mindenki, akivel találkoztam és beszéltem erről, pártpolitikától függetlenül támogatta a kezdeményezésünket, hiszen a fideszes szavazóknak ugyanúgy szükséges a megfelelő egészségügyi ellátás, mint a nem fideszeseknek.
Az aláírásokat az Országgyűlés őszi ülésszakának egyik utolsó napján bemutattam a kormány képviselőinek, és ezt követően részsikereket értünk el. De addig fogunk menni, amíg nem kapjuk meg, ami a szeretett kórházunknak szükséges. A dolgozók számának növelése és az eszközbeszerzés kérdése politikai akarattól függenek, és én azon leszek, hogy az új kormány ezeket minél hamarabb biztosítsa.
Az kétségtelen, hogy Ön már eddig is aktívabb volt ellenzékből, mint a kormánypárti kihívója, hiszen nemrég arra hívta fel a figyelmet, hogy 2018 óta Ön 108 írásbeli kérdést intézett a kormányhoz, míg Móring képviselő úr egyet sem. Ha már egészségügyről beszéltünk – ez a látlelet?
Azóta ez a szám már tovább emelkedett nálam. A képviselői munka része az is, hogy hány kérdést, felszólalást intézünk különböző ügyekben. Ha úgy tetszik, ez az aktivitás egyik fokmérője is. Én Móring József Attilának azt alapvetően meg tudnám bocsátani, hogy finoman szólva sem volt aktív, ha legalább az ígéreteit betartotta volna.
De én a jövőben nem kívánok Móring József Attilával foglalkozni. Az én dolgom az, hogy egy szerethető, a büszke somogyi polgárok által széles körben támogatható programot és jövőképet ajánljak. Az elkövetkezendő két hónapban is ez lesz a feladatom.
Tavaly júliusban országos hír lett belőle, amikor a fonyódligeti Erzsébet-tábor bejárata előtt egy provokátor munkagéppel tolatott Önre és Jakab Péter pártelnökre, miközben arról tartottak sajtótájékoztatót, hogy a Mészáros-projekt még mindig nem készült el, így nem tud rászoruló gyermekeket sem fogadni. Az eset elvitte a figyelmet a táborról, mi a helyet azóta?
Végül augusztus elsejével úgy vittek oda gyermekeket, hogy még nem volt teljesen kész a tábor, noha eredetileg 2019-re ígérték a befejezését. Az előzetes tervekkel ellentétben azonban láthatóan nem egy nyugati színvonalú helyszín született.
Viszont amiatt is sajnálatosnak tartom az ott történt esetet, hogy a sajtófigyelmet elterelte a lényegről. Az ügyben egyébként a mai napig folyamatban van a nyomozás közúti veszélyeztetés tárgyában.
Volt tanúmeghallgatás?
Igen, tanúként és sértettként is beidéztek a kaposvári ügyészségre. Azt gondolom, a végén lesz egy bocsánatkérés vagy egy jelképes mértékű pénzbüntetés. Nagyon sajnálom, hogy ez megtörtént, de nemcsak udvariatlan, hanem meglehetősen tisztességtelen bánásmódban volt részünk, az ilyenek mellett pedig nem lehet szó nélkül elmenni.
Térjünk vissza a szakmai kihívásokhoz. Ön az Egységben Magyarországért sportszakpolitikai kabinetvezetője, ami kézhez álló lehet, hiszen olimpiai bajnokként bőven lehet rálátása a sportéletre. A kormány hatalmas összegeket fordít a látványsportokra, mondhatni csekély eredménnyel, és ez nem csak a labdarúgásra igaz. Ön miben látja a hibákat, kormányra kerülve milyen irányban indulna el?
Alapvetően nézetkülönbségekről van szó: a Fidesz-kormány a sikert a megépült sportlétesítmények számában, a körülmények javításában, és az igazolt sportolók számában méri. Ebben kétségtelenül fejlődtünk, de ehhez képest nem látjuk a sportszakmai eredményeket.
Úgy gondolom, a magyar társadalom alapvetően sportszerető, és annak érdekében, hogy ez ne menjen át megvetésbe, az egységes ellenzéknek a sportoló és a rendszeresen nem sportoló emberek számára egyaránt szerethető sportprogramot kell lefektetnie. A program egyes elemeit már bemutattuk, a választás közeledtével pedig még további részletekről fogunk tudni beszélni.
Sokan aggódnak amiatt, hogy a kiemelt támogatások elapadhatnak, de én elkötelezett vagyok amellett, hogy a sikeres működéshez szükséges források továbbra is fennmaradhassanak, valamint deklarált célként fogalmaztuk meg azt is, hogy a mindenkori sportfinanszírozás mértéke GDP arányában meghaladja az uniós átlagot.
Ha nyernek áprilisban, akkor Önök is pártpolitikusokat ültetnek a sportszövetségek élére?
Nem, a sportvezetői és a politikai szerepvállalás szerintünk összeférhetetlen. El fogjuk érni, hogy a jelentős költségvetési forrásokból gazdálkodó sportszervezetek vezetőségében ne legyenek pártpolitikusok.
A legutóbbi Újpest-Fradi derbi kezdőjében a 22 játékosból 5 volt magyar. A profi sportban természetes, hogy idegenlégiósokat alkalmaznak, de itt minden közpénzből működik, a csapatok nem magukat tartják el. Mit kezdenének azzal, hogy a magyar adófizetők pénze ne balkáni és afrikai sportolók több millió forintos havi fizetéseire menjenek el, hanem a minél jobb hazai utánpótlás-képzésre? Vagy ha ez megszűnik, akkor a színvonal is visszaesik?
Ez egy rendkívül súlyos probléma, de mindenekelőtt fontos tisztázni, hogy én nem a külföldiek ellen vagyok, hiszen magam is vízilabdáztam Montenegróban a Primorac Kotor csapatában, akikkel többek között Bajnokok Ligáját is nyertünk.
Látva a nemzetközi trendet, elkerülhetetlen a külföldi játékosok bevonása, de itt is a mértékkel van gond, hiszen a nálunk játszó külföldiek nem feltétlenül jobbak a magyaroknál, viszont elveszik a helyet a tehetségeink elől. Ezért nem szerethető ez a jelenség.
Emellett azt is tudnunk kell, hogy egy NB1-es focicsapat költségvetése a tao-n, a közvetítési díjakon vagy a Tippmixen keresztül direkt formában is jelentős közpénzforrásokhoz jut, míg indirekt formában magyar állami tulajdonban lévő vállalatok támogatásait veszi fel. Tehát a büdzsé jelentős részét a magyar adófizetők állják. Ezért mondjuk, hogy a magyar adófizetők pénzét magyar játékosokra kell költeni, határon innen és határon túl egyaránt. Eszéken például leginkább horvát fiatalok képzését állják a magyar adófizetők.
Hát normálisak vagyunk? – kérdezem én, amikor tulajdonképpen magunk finanszírozzuk a válogatottunk későbbi riválisait. A jövőben az ilyet meg kell akadályoznunk, mert gazdaságilag és sportszakmailag is elfogadhatatlan.
Mi lesz a tao-rendszerrel?
2011 óta jelentős összeg, évente átlagosan 90 milliárd forint áramlott így a sportba. Ha kormányra kerülünk, a futó pályázatok miatt nem szántjuk be a tao-t, de azonnal ki kell vonni a rablásfaktort belőle, és átláthatóvá, valamint elszámoltathatóvá kell tenni a rendszert. Aki gondosan bánik az adófizetők pénzével és minőséget állít elő, azt a jövőben is támogatni fogjuk.
2018-ban Ön 37,2 százalékos eredményt ért el jobbikos indulóként, most azonban az Egységben Magyarországért jelöltjeként maga mögött tudhatja a többi ellenzéki pártot is. Szoros eredmény várható, milyen a helyi kampány, mennyire támadják?
Szerintem jók az esélyeink, mert ez egy billegő körzet, és ha a marcali központú választókerületben sikerülne az áttörés, akkor az fontos lépés lenne a kormányváltás felé.
Négy évvel ezelőtt egy viszonylag tiszta, sárdobálástól mentes kampányt tudtunk folytatni. Ez most várhatóan nem így lesz, mert egyes, láthatóan a Fideszhez köthető oldalak elkezdték a lejáratásomat, brutális pénzeket költenek ezek hirdetéseire, és olyan valótlan üzeneteket hangsúlyoznak, hogy kórházakat akarok bezáratni. Mondják ezt pont rólam, aki az elmúlt négy évben minden lehetséges fórumot megragadtam arra, hogy a marcali kórházat minél jobban fejlesszék.
Sajnos a szokásos hazugságokkal idén is megpróbálják becsapni az embereket, ez szomorú, de egyben azt is jelenti, hogy tényezővé váltam. Minél jobban támadnak, annál jobban megerősítenek abban, hogy félnek a bukástól, és lehet győzni.