A kapitány nem lacafacázott, egyből megmondta az éleset:
"A holland EU-ellenes erők által kiprovokált és az ottani idegen-ellenes szélsőjobboldal által támogatott referendum nyilvánvalóan nem az - egyébként már minden EU-tagállam által elfogadott és ratifikált - ukrán társulási szerződésről szólt, hanem valójában az európai integrációra, a szolidaritásra, közös értékeinkre mondott nemet."
Az eves nacionalizmus maradi erőire mért csapásként azt sem mulasztotta el megjegyezni, hogy az érvényességi küszöböt éppen csak elért népszavazás eredménye nem kötelező érvényű, így szerinte most a holland kormány felelőssége, hogy saját "szélsőségesei" véleményét a helyén kezelje, s főleg
"ne hátráltassa az Unió többi tagját abban, hogy közösen segítsék az ukrán nép erőfeszítéseit az európai normák szerinti demokratikus jogállam kiépítése, az ország gazdasági fejlődése, területi egységének helyreállítása érdekében".
Figyelem: ismét kitört a békeharc. Kíváncsian várjuk, hogy a kapitány mikor vezeti csatába az éppen önmaga felszámolásán ügyködő összeurópai baloldal harcos lányait és fiait. Mert biztos, hogy az a harc lesz a végső...