"Tahi Tóth László családja és a Vígszínház társulata mély fájdalommal és megtört szívvel tudatja, hogy Tahi Tóth László, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész, kollégánk és barátunk türelemmel és méltósággal viselt betegség után életének 75. évében elhunyt. Emlékezetes és felejthetetlen alakításait, tehetségét, életszeretetét örökre szívünkben őrizzük" - közölte a Vígszínház Facebook oldalán.
Tahi Tóth Lászlót a Vígszínház saját halottjának tekinti, temetéséről később adnak tájékoztatást.
A színművész 2017. január 21-én a József Attila Színház Hattyúdal című előadása közben lett rosszul, amelyben Tamburás szerepét alakította. A művész az előadást végigjátszotta, utána azonban mentővel kórházba szállították. Néhány héttel később agyműtéten esett át.
Tahi Tóth László 1944. január 23-án született Budapesten Tahi-Tóth Nándor festőművész-rajztanár és Pfeiffer Eleonóra gyermekeként. Hat testvére közül ketten - Tahi József és a közelmúltban elhunyt Tóth Tahi Máté is - a színi pályát választották.
Apja példáját követve Tahi Tóth László festő akart lenni, de az egyik színésznek készülő barátja bíztatására 1962-ben jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahová azonnal felvették és Várkonyi Zoltán osztályába került. Már főiskolás évei alatt számos főszerepet játszott (Thurzó: Az ördög ügyvédje, Ibsen: John Gabriel Borkman). Negyedévesen bízták rá Krúdy Gyula A vörös postakocsi című művének egyik főszerepét, Rezeda Kázmér megszemélyesítését. Diplomázását követően 1966-ban került a Vígszínházhoz, amelynek több mint ötven évig volt a tagja.
Színháza sikerdarabjainak állandó, kiemelkedő szereplője volt, különös tehetséggel bújt groteszk alakok bőrébe. Emlékezetes alakítást nyújtott Csurka István (Házmestersirató), Sarkadi Imre (Oszlopos Simeon), Csehov (Cseresznyéskert), Gogol (A revizor), Molnár Ferenc (Játék a kastélyban) darabjaiban. Játszott A kertész kutyájában, a Szilviában, a Harmóniában, a Luluban, a Szerelem, ó! című alkotásokban, A szabin nők elrablásában és Aldo Nicolai Hárman a padon című színdarabjában. Kivételesen szerencsésnek tartotta magát, amiért eljátszhatta Gogol monodrámáját, az Egy őrült naplóját, mert úgy vélte, hogy ha valaki Popriscsinként ki mer lépni a rivaldafénybe, az már mindent tud a színházról.
Pályafutásának emblematikus szerepe A képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című musicalhez fűződik, fellépett a Harmincéves vagyok című zenés darabban is. A színészmesterségről azt tartotta, hogy örök megújulásra kötelez. Úgy vélte, a jó színésznek mindent tudnia kell: énekelni, táncolni, időnként új oldaláról is bemutatkozni.
Számtalan színpadi szerepe mellett több mint negyven filmben és tévéjátékban nyújtott kiemelkedő alakítást. Kamera elé először Bacsó Péter Szerelmes biciklisták című alkotásában állt, szerepelt az Egri csillagok, az Aranysárkány, a Vőlegény és a Hatholdas rózsakert című filmekben.
Az egyik legtöbbet foglalkoztatott szinkron- és hangjátékszínész volt. Magas művészi szinten szinkronizált, ami annak is köszönhető, hogy erős szituációs érzékkel rendelkezett. Világhírű színészeknek kölcsönözte a hangját, többek között Pierre Richardnak szinte az összes filmjében, Dustin Hoffmannak az Éjféli cowboyban, Az ügynök halálában, az Esőemberben és a Parfümben. Robert De Nirónak az Aki legyőzte Al Caponét, Robert Redfordnak a Mezítláb a parkban című filmekben, és ő volt Piton professzor, azaz Alan Rickman magyar hangja a Harry Potter-sorozatban. A Sherlock Holmes-epizódok magyarországi sikeréhez is nagyban hozzájárult a címadó hőst alakító Jeremy Brett zseniális szinkronhangjaként.
2006-ban jelent meg A geg - Színészkedési kézikönyv - Színpadi szökellések és kéziugrások tára című humoros "kézikönyve", amelyben színészi pályájának tapasztalatait írta meg és saját rajzaival illusztrálta. Margitsziget rózsái címmel egy lemeze is megjelent. Szabadidejében rendszeresen teniszezett, szívesen festett, az évek során több önálló kiállítását tekinthette meg a közönség.
Munkássága elismeréseként 1972-ben Hegedűs Gyula-emlékgyűrűt, 1974-ben Jászai Mari-díjat kapott. 1985-ben lett érdemes művész, 2012-ben kiváló művész. 1995-ben Pro Comedia-díjat vehetett át, az Ajtay Andor-emlékdíjat kétszer, 1979-ben és 1986-ban nyerte el. 2017-ben kapta meg a Kossuth-díjat eredeti látásmódját és kivételes jellemábrázoló képességét a tragikomikus és groteszk műfaj mestereként zseniális alakításokban kamatoztató, sokoldalú színházi és filmes pályája, valamint hangjával számos emblematikus filmes karaktert feledhetetlenné tevő szinkronszínészi munkája elismeréseként.