Noha sokat hallott szlogen, hogy mindenki a maga szerencséjének kovácsa és ha valamit igazán akar, azt tehetséggel és kitartással el is érheti, egy most megjelent kutatás szerint Magyarországon ez messze nincs így. Hazánk ugyanis európai viszonylatban igencsak hátul kullog a sorban társadalmi mobilitás tekintetében.
Ez azt jelenti, hogy ha megnézzük, milyen családból jön valaki, szinte teljes bizonyossággal meg tudjuk mondani a foglalkozását, anyagi helyzetét és általában a társadalmi pozícióját – írja az Abcúg az MTA által kiadott „Származás és integráció a mai magyar társadalomban” címet viselő kutatási eredményei nyomán.
A kutatás rávilágít, hogy a társadalmi mobilitás szintje a hetvenes években még egyáltalán nem volt kirívó, napjainkra azonban az egyik legzártabb európai országnak számítunk.
A felemelkedésnél már csak a zuhanásra mutatkozik kisebb esély. A „ragadós plafon effektusnak” köszönhetően kimutatható, hogy a vezető pozíciót betöltő szülők gyermekeinek bérelt helyük lesz a társadalmi elitben felnőtt életük során.
Az egyértelmű statisztikák ellenére azonban az emberek sokkal jobbnak érzik helyzetüket és a megkérdezettek jelentős része, több mint fele gondolja úgy, hogy sikerült előrelepnie szüleihez képest, ami jóval magasabb a 10 évvel ezelőtt mért adatoknál.
Kovách Imre, a kutatás vezetője úgy látja, az emberek a fogyasztás fellendülése valamint egy sajátos „lifthatás” miatt is érezhetnek előrelépést. Ha a társadalmat egy liftnek képzeljük el, ami az összes csoportjával egyszerre felfelé halad az aknában, mindenki javulást érez. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a csoportok közti különbségek csökkennének, vagy hogy könnyebb lenne köztük az átjárás.
Ami Kovách szerint sikerült, hiszen „a társadalom jelentős része arra az államra szavazott, amitől a megélhetése függ.”