Az internet népe napok óta egy műholdfelvétel körül diskurál. A miniszterelnök ugyanis március 2-án közzétett egy – szerinte – minden kétséget kizáró, corpus delictiként felbukkanó műholdképet, mely szerint az ukrajnai Brodi mellett levő szivattyúállomáson, minden a legnagyobb rendben. Ez a létesítmény arra hivatott, hogy a Barátság kőolajvezetéken érkező olajat Magyarország felé pumpálja.
Az oroszok még januárban intéztek csapást az ukrajnai szivattyúállomásra, azóta onnan egy csepp fekete arany sem érkezik hazánkba. A hírről azonban a széles közvélemény csak február közepén értesülhetett, azóta viszont
ez az alapvetően energetikai kérdés politikaivá vált és részese lett a választási kampánynak.
Az ország ekkor is két táborra szakadt. Az egyik szerint csak meg kellene nyomni az „ON” feliratú gombot, és már dőlne is az olaj hazánkba, a másik szerint pedig ez totális kamu.
Bizonyára sokan emlékeznek Gyurcsok Józsefre, illetve a hozzá hasonló „csodadoktorokra”, akiket fel lehetett hívni a tévében percenként négyszáznyolcvan forint plusz áfáért, hogy „kigyógyítsanak” minden nyavalyából. Ők pedig épp csak fejátültetést nem vállaltak, de a „beteget” meghallgatva (Manci néni, a nyugalmazott földrajztanárnő öndiagnózisa alapján) küldték a „gyógyító energiát” képernyőn keresztül. Valahogy ilyennek érezzük a magyar miniszterelnököt, aki
a több száz kilométer magasan repülő kémműholdak felvételéből megállapítja, rendben van-e a szivattyúállomás vezérlőlapján beforrasztott, másfél centis tranzisztor, amit telibe trafált az orosz rakéta.
Csak halkan jelezzük: a Mol százhalombattai finomítójában október 20-án keletkezett egy tűz, az állami MTI tudósítása szerint januárra fejeződött be a sérült részek bontása, az üzem egyik vezetője pedig február elején azt mondta, az egység várhatóan csak 2026 harmadik negyedévében indulhat újra.
Pedig ha most rápillantunk a százhalombattai finomító műholdképére, látszólag minden a legnagyobb rendben.
Persze, egy olyan létesítmény, mint a brodi olajszivattyú körülbelül nyolcszázhetvenötezer-kétszáztíz alkatrészből áll, ebből hatszázkétezer-háromszáznegyvennyolc szükséges az üzemeltetéshez. A többi a kantinban a kávégép meg a mosogató alkatrésze. Életszerűtlennek tűnik tehát egyetlen műholdkép alapján azt állítani, csak meg kellene nyomni az „ON” gombot.
Ez „gyurcsokság” lenne.
Lehet persze, hogy a magyar miniszterelnöknek igaza van.
Lehet, hogy tényleg működőképes a szivattyútelep, és erre neki mint az ország első számú vezetőjének hírszerzési információi is vannak.
Amiket – értelemszerűen – nem oszthat meg a nagy nyilvánossággal. Ebben az esetben viszont nem műholdképeket kell mutogatni mindent eldöntő bizonyítékként (mint láthattuk, nem az), hanem kiállni, és ezekre a hírszerzési információkra hivatkozva azt követelni, engedjék oda a három nappal korábban(!) javasolt magyar–szlovák szakértői vizsgálóbizottság szakembereit.
Orbán Viktor fárad, ez látszik a kommunikációján. Mert miért volt szükség február 27-én megállapodni a Beneš-dekrétumokkal újra kompromittálódott Robert Ficóval a szivattyútelepet vizsgálni szándékozó szakértőkről, ha rá három napra (!), március 2-án ő maga jelenti ki távgyógyítóként, hogy minden a legnagyobb rendben?
Miniszterelnök úr, kis pihenő nem ártana!
Az országnak is jót tenne vele!