Novák Miklós mai cikkében szelíd, de határozott atyai intéssel teszi helyre azokat az ideológiailag még éretlen Ferencváros-szurkolókat, akik a zöld-fehér focistáknak, esetleg az edzőnek köszönnék meg, hogy a klub bajnok lett. Ha e tudatlan, megtévesztett emberek alaposabban tanulmányozták volna a tudományos NERizmus tételeit, akkor tudnák, hogy az egyetlen ember, akinek igazán hálásnak kell lenniük, nem más, mint
Kubatov Gábor.
Novák gondolatmenete olyan csodálatos ereklyéje a seggnyalás szellemi panoptikumának, hogy bűn volna nem szó szerint idézni:
„A szurkolók ma ugyan a német vezetőedzőt, Thomas Dollt, a gólkirályjelölt Böde Dánielt, a már említett Gera Zoltánt éltetik, ám ha egyetlen embert kell megnevezni, akkor nem is lehet vitás, hogy a siker mindenekelőtt a 2011-ben megválasztott elnök, Kubatov Gábor érdeme.”
Jobb időkben majd talán tanulmányok és szakdolgozatok készülnek a Nemzeti Együttműködés Rendszere és a sport meglehetősen perverz viszonyáról. Például olyan, mint Kiss Ferenc remek munkája az Aranycsapat, a foci és a Rákosi-rezsim kapcsolatáról. Ebben olvashatjuk ezt az igen tanulságos idézetet az 1949. május 17-i Szabad Népből. A vénaszkennerrel és kitiltásokkal alaposan megszűrt szurkolók egyelőre még nem ennyire kezesek a Groupamában, de a klubvezetés és a fideszes pártsajtó is öles léptekkel halad afelé, hogy egy Fradi-Újpest rangadóról ilyen tudósítás készülhessen:
"… A csaknem negyvenezer néző, amerre csak tekintett, mindenfelé a győzelmes választás jeleit láthatta. A békét, a virágzó sportot biztosító ötéves tervet és ennek végrehajtóját, a Népfrontot üdvözölték a feliratok. (...) Az állóhelyen a B-közép is két táblát emel a magasba: Éljen Rákosi Mátyás! és Mindannyian a Népfrontra szavazunk! Közben Deák, a Ferencváros és a válogatott középcsatára új szerepben mutatkozik be: rövid beszédet tart és hatalmas tapsvihar kíséri szavait, amikor azt mondja: - Bármelyik csapat lesz a mai mérkőzés győztese, egy biztos: a Népfront győzni fog!"