Az UNESCO felvette a listára a németországi Sváb-Alb hegység hat barlangját, ahol az 1860-as években felfedezték a jégkori ember egyik legrégibb ismert kultúráját.
.
Felkerült a listára a 16. és 17. században épült velencei erődvonal 15 épülete, melyek az észak-itáliai Lombardiától a mai Horvátországon át Montenegróig, egy több mint 1000 kilométeres vonalon védelmezték a velencei dózsék szárazföli és tengeri birtokait.
A lengyelországi Tarnowskie Góry történelmi ezüst-, ólom- és cinkbányái és felszín alatti vizei miatt került a listára.
Világörökség lett az iráni fennsíkon, Iszfahántól délkeletre fekvő Jazd település, amely "a sivatagi túléléshez szükséges, korlátozottan rendelkezésre álló javak felhasználásának élő tanúja".
A japán Kjúsú szigettől 60 kilométerre nyugatra emelkedő Okonosima szent szigete szintén világörökségi helyszín lett. A szinte érintetlenül fennmaradt régészeti ásatási helyen látható, hogy változtak a szigeten végzett rituálék a 4. és a 9. század között.
A nyolc helyszín között szerepel a Francia Polinéziához tartozó Raiatea-szigeten fekvő Taputapuatea szentélye, Grönland Kujataa nevű területe, ahol az északi sarkvidéki földművelés első emlékei láthatók, valamint a Tatár Köztársaság Szvijazsszk szigetén álló katedrális.
A bizottság döntött korábban arról, hogy a veszélyeztetett világörökségi helyszínek közé került Bécs belvárosa és az Izrael által megszállt Hebron óvárosa, a Nagy-korallzátony azonban nem.