Ungár azzal kezdi a publicisztikáját, hogy a választók joggal gondolják: az ellenzéki pártok nem alkalmasak a képviseletükre, hiszen nem tudtak jelentős politikai sikert elérni az elmúlt nyolc évben.
„Nem találták meg a Fidesz politikájának ellenszerét. Márpedig ez lenne a dolguk. Vagyis dolgunk. És mivel ezt nem tudtuk teljesíteni, ezért minden düh és bírálat, ami bennünket ér, jogos”
- vélekedik az LMP képviselője.
Ugyanakkor szerinte az igazi probléma, hogy az ellenzék még mindig nem a kudarc okait keresi, hanem a kudarcot magyarázza, pedig a 2018-at megelőző mondások már nem működnek. „Ahogy a jelenlegi ellenzéki pártstruktúra sem” – teszi hozzá.
„Újat kell mondani, akár úgy is, hogy szembemegyünk saját média-értelmiségünk, a duruzsoló osztály elvárásaival. A legrosszabb, ami történhet, az az, hogy nem lesz sokkal jobb. Rosszabb ugyanis már nehezen lesz.”
Ungár szerint itt az ideje bebizonyítani, hogy vannak olyan viták, amelyek Magyarország számára fontosak, de amelyekbe a Fidesz nem akar belemenni. Ehhez azonban először néhány dolgot tisztázni kell. „Migrációügyben nem szégyen a Fidesszel egyetérteni” – emeli ki.
„Az, hogy a korlátlan bevándorlás nem jó dolog, az, hogy a menekültválság egyben bevándorlási válság is, ma már ténykérdés. Bármit is állít a Fidesz, ezt az állítást a Jobbik és az LMP soha nem vitatta. Mindkét párt álláspontja közelített ahhoz, amit Bill Clinton állított 1995-ben. Ez szükséges alap, de nem lesz elégséges a Fidesz migrációs politikájával szemben. Egyik párt sem tudta azonban elérni, hogy ne alakuljon ki politikai ellentét a kormánnyal ott, ahol valójában nincs is”
- írja Ungár.
Az ellenzék másik problémáját abban látja, hogy lassan húsz éve nem tud mást mondani, mint azt, hogy le kell győzni Orbánt. Szerinte az ellenzék nem is akarja elmondani, hogy miért, „nem is akar érvelni mellette, mert meggyőződése, hogy erre nincs is szükség”. Hozzáteszi: amíg a Fidesz és Orbán Viktor – sok minden más mellett – politizál, addig az ellenzék évek óta mást sem tesz, csak moralizál.
„Az ellenzék legnagyobb problémája, hogy a folyamatos moralizálással és kinyilatkoztatással valójában nem csak a Fideszt, hanem a szavazóit is minősíti.”
Ungár keményen bírálja a régi balliberális ellenzéket is:
„azok, akik az elmúlt húsz évben meghatározták az ellenzéki politizálás alapjait a pártoktól és a véleményformálókon keresztül a médiáig, nem akarnak változtatni.”
Az LMP politikusra azt írja, ha az ellenzék le akarja győzni a Fideszt, akkor új ellenzékre van szükség.
„Nem feltétlenül új pártokra, mert abból már van bőven elég, de új politikára. Be kell látni, hogy a Fidesz legyőzéséhez elsősorban nem több összefogásra, hanem több szavazóra lett volna szükség. Az én meglátásom szerint az ellenzék akkor lesz sikeres, ha ki tud lépni a Fidesz által felállított narratívából. Ha végre nem pontosan azt a szerepet fogjuk eljátszani, amit a Fidesz és Orbán Viktor szánt nekünk.”
Ungár úgy fogalmaz: az ellenzéknek meg kell lepnie a Fideszt, váratlant kell húznia, a kulcsszó, a mértékletesség, de erőre is szükség van.
„(…) ha az ellenzék a következő négy évet is azzal a versennyel tölti, hogy ki tudja hangosabban és többször mondani, hogy Orbán Viktor diktátor, szintén nem jutunk sokra.”
Szerinte nem kiszolgálni kell a Fideszt abban, hogy minden nap a nemzet sorsa a tét, hanem ellenállni ennek a narratívának. „Nem partnernek kell lenni a hiszterizálásban, hanem kinevetni azt. Ilyen ellenzék kell, ha már a kormánytól ez nem elvárható. A jövő a mértékletes ellenzéké” – szögezi le.
A mértékletes politikának lesz a próbája az, hogy azok az ellenzéki pártok, akik nem akarják újra és újra elkövetni a múlt hibáit, együtt tudnak-e gondolkodni, de nem 2022-ben, hanem már a 2019-es önkormányzati választás előtt. Azt írja:
„(…) aki továbbra is morális alapon összefogást követel és kinyilatkoztat, az semmit nem tanult az elmúlt évek hibáiból. Akik nem ezt teszik, nekik kell együttműködniük. Egy dologban biztos vagyok: könnyű lesz őket megkülönböztetni.”