2014-ben
91500 gyermek született, de 126100 fő halt meg. Ez azt jelenti, hogy lényegében tavaly ismét eltűnt egy 34600 fős város Magyarországról. A terhességmegszakítások száma szinte ugyanezt a mértéket mutatja, egy év alatt 32700 gyermeket vetettek el.
Az adatok egyébként enyhe javulást mutatnak, a születések 3,2 százalékkal nőttek, míg a halálozások 0,5 százalékkal csökkentek 2013-hoz képest. Ez a tendencia ugyanakkor közel sem elegendő a drasztikus népességfogyás megállításához, a KSH 2011-es népszámlálásából kiinduló továbbvezetett becslése szerint a magyar lakosság száma már csak
9 millió 849 ezer fő.
Nézzük meg, honnan jutottunk idáig (a KSH adatai 1949-től kezdődnek):
1949-ben még csak 9 millió 205 ezer volt a lakosság száma, ugyanakkor ez gyors növekedésnek indult, mert 190 ezer 398 születésre csupán 105 ezer 718 halálozás jutott, tehát majdnem kétszeres volt a pozitív különbség. Rekordot az 1954-es év jelentett, amikor 223 ezer 347 gyermek született, és közben csak 106 ezer 670 ember hunyt el.
Mindez innentől fogva néhol hullámzóan, de jellemzően folyamatos romlást mutatott: Egyre kevesebb ember született, és ami érdekes, hogy egyre több is halt meg. Fordulópontként 1981-re tekinthetünk, mint az első év, amikor a népesség fogyni kezdett, nem növekedni: Igaz, akkor volt majdnem a legmagasabb a népességszám is, 10 millió 705 ezer fővel. Alább látható a fogyási grafikon:
A 0-ás értéknél egyenlítődött ki a születések és a halálozások száma, nagyjából 1981 derekán
Mindez azt jelenti, hogy 1981 óta, az eltelt 34 évben majdnem 1 millió fővel csökkent a magyar lakosság száma, félretéve mind a külföldi munkavállalás adatait, mind a belső etnikai arányokat.