Most már mindenki tudja, hogy a 120 perces rendezvény 3,4 milliárd forintba került, a panaszkodás helyett inkább nézzük, mit kaptunk a pénzünkért.
Ahogy azt már korábban bejelentették, a magyar történelemre volt felhúzva a show, így megkaptuk a csodaszarvast, a római kort és a középkori ruhába öltözött táncosokat. Őket követték a huszárok kopogós tánccal, mindezt olyan látványvilággal övezve, hogy bepisilsz. Az elején kicsit túltolták az ivóvíz, magzatvíz, csapvíz, esővíz, mi vagyunk a víz részt, de azért egész jó volt.
A váltakozó színeken világító drónokból (tipp, hogy drónok voltak) kirakott formák lázba hozták a közönséget, ez a mutatvány érdemelte az első tapsot a helyszíni nézők között. A Budai vár is fényjátékban úszott, néha volt egy kis tűzijáték meg ritmusra az ég felé lövellő víz.
Épp kezdtük már unni a dolgot, mikor nagyjából félúton felcsendült a Himnusz a nemzeti színekben pompázó Várral a háttérben.
Ezután érkeztek az induló országok válogatottjai, itt alapvetően mindenki a Hungary/Magyarország nevet várta, plusz Andorrát ugye, volt is nagy röhögés, mikor sorra került ez a parányi ország (fiúk, már ezért megérte kikapni!). Közben megfigyeltük, hogy azon országok nevét is elmondják mindkét nyelven, amiknek pontosan ugyanolyan még a kiejtése is, például Guatemala (na, ennyire volt izgalmas ez a rész).
Azt már a helyszínen tudtuk, hogy probléma lesz belőle, hogy magyarul nem mondták ki a menekültválogatott nevét. Simán érdemelne egy külön cikket, de mielőtt a píszí-seregek megrohannák a szervezőbizottság el sem készült központját: oda nem figyelésről volt szó, később el is mondták és pótolták.
Áder János a sablonok puffogtatása mellé beszúrt egy poént is: a görög király megkérdezte Hajós Alfrédtól, hogy hol tanult meg ilyen jól úszni?
Mire Hajós: hát a vízben!
Ezután érkezett a pizsamás CeeLo Green, hogy toljon egy fuck yout (tényleg van egy ilyen című zenéje) Budapestnek, de maximum elmutogatni tudta volna, mert alig lehetett hallani valamit belőle, legalábbis az elején.
Minden tiszteletünk az amerikai, Grammy-díjas zenészé, de most nagyon nem illett ide, a történelmi képekkel átszőtt megnyitóra. Az meg nyilván nem az ő hibája, hogy átugrott Európába elénekelni két számot, amiből fél perc hanghibás volt.
Ezt a látványvilágot és tematikát Emeli Sandé simán megkoronázta volna, de így felemás érzésekkel távoztunk a rendezvény végén.
Lényeg a lényeg, elkezdődött a vizes világbajnokság, tessék szurkolni a magyar sportolóknak.
(galéria, címlapfotó: Béli Balázs / Alfahír)