"Sokkal minőségibb életet tudnánk élni, hogyha mindennap szembenéznénk a halállal" - Vona Gábor könyvet írt a halálszorongásról

"Sokkal minőségibb életet tudnánk élni, hogyha mindennap szembenéznénk a halállal" - Vona Gábor könyvet írt a halálszorongásról
Nem azért kell a halálunkra gondolni, hogy rosszkedvünk legyen, hanem hogy felismerjük az életünk értékét, és a rangját

- foglalta össze Vona Gábor legújabb könyvének egyik fontos üzenetét. Az expolitikus-író "Míg a halál el nem áraszt" című művének pénteki bemutatóján Pörzse Sándor kérdezte a szerzőt arról, miért van szükség egy tudományos igénnyel készült könyvre a halálszorongásról.

Orbán Viktor legutóbbi kihívója ugyanis most nem a NER-leváltásán gondolkodik, hanem azon az evolúciós ugráson, amely révén emberré váltunk, illetve annak kellemetlen mellékhatásaként - azaz az éntudatunkon, valamint a halálszorongásunkon.

A koronavírus elég jó múzsa volt

- jellemezte Vona Gábor az alkotás időszakát, hangsúlyozva, hogy azért ez már egy 15 éves projekt (már akkor megszületett az alapgondolat, mielőtt a Jobbik elnöke lett volna).

A könyvnek két alapvető állítása van.

  1. Az egyik, hogy "a halálszorongás nem egy szorongás, hanem a szorongás". Az éntudat megjelenése emberré tette az állatot, viszont így arra is rádöbbent, hogy meg fog halni.
  2. A másik alapvetés, hogy halálszorongással nem lehet létezni. Az ember az egyetlen olyan faj, aki legyőzte az evolúciós kihívást, és a szorongó főemlős a saját halálszorongására választ talált. Kultúrát (vallást, tudományt) alkotott, amelynek semmi előzménye nincs az állatvilágban, szemben például a nyelvvel, vagy eszközhasználattal.

Vona Gábor evolúciós innovációról beszél, szerinte éppen ezért nincs eredendő bűn sem.

A Paradicsomból való kiűzetésünk valódi története arról szól, hogy a békés/tudatlan állatvilágból örökre kiszakadtunk azzal, hogy felismertük az idő hatalmát (kígyó).

A biblikus mítoszt hibás felfogásnak nevezte, és úgy vélekedett, hogy Jézus nem e bűn, hanem a szorongásunktól váltott meg minket.

Egy ellentmondásra is felfigyelt. Miközben az ember szorong a saját halálára gondolva, mégis terveket készít a halhatatlanságára. Ezek a vallás (később és máshol leszünk halhatatlanok), a művészet (itt és most éljük azt át), és a tudomány (itt, de később).

Választ talált a jelen korunk aggasztó kihívására is, a politikai populizmusra, a klímaválságra, a világjárványra, a háborúkra. Kultúravesztett lett az emberiség. Nem ad az embereknek szorongás-csillapítót a világ - magyarázta, leszögezve: nem lehet kultúra nélkül élni.


A beszélgetés során egyébként elhangzott, 23 témában kutatják a halálszorongást a "Míg a halál el nem áraszt" könyvben - ez áll többek között a motivációs tréningek, a vallások, a szex és a szerelem mögött is.

De Vona Gábor azt a kérdést is feltette, hogy miért fáj Trianon.

Szerinte azért kísérti még mindig ez a veszteség a magyarságot, mert "azt érezzük, hogy gyenge a kultúránk". Azzal a tudattal éltünk évszázadokon keresztül, hogy mi uraljuk a Kárpát-medencét, de aztán rá kellett döbbennünk, hogy a mienknél van nagyobb és erősebb kultúra is.

Viszont, ha eluralkodik a szorongás, és nincs elég szorongás-csillapító, akkor jön el a forradalmak ideje.

Vona Gábor arról beszélt, hogy szerinte negatív lesz a könyve tudományos és politikai fogadtatása, de lehetőséget akart biztosítani mindenkinek, hogy halálszorongás kérdéseiről tovább gondolkodjon.

"Nem azért kell a halálunkra gondolni, hogy rosszkedvünk legyen, hanem hogy felismerjük az életünk értékét, és a rangját"

- magyarázta.

Úgy gondolja, sokkal minőségibb életet tudnánk élni, hogyha mindennap szembenéznénk a halállal. Lehet, hogy pont a halál a hiányzik az életünkből - tette még hozzá.

(A "Vona Gábor: Míg a halál el nem áraszt" című könyvet már megrendelhető, október 1-től pedig a könyvesboltokban is megvásárolható.)