Az egykori pártelnök ebben idealista politikusnak vallja magát, aki hitt abban, hogy az emberekben több a jó, mint a rossz és ha ezt a jót sikerül előcsalogatni, akkor az győzni fog.
Április 8-a ezt az idealizmust széttörhette volna, és adta volna magát, hogy ő maga is egy rideg számító, de ezáltal sokkal sikeresebb politikussá váljon. Azonban hite csak megerősödött és ma még inkább hisz az emberek jóságában.
Vona számára a pártpolitika keretei szűkösnek bizonyultak ahhoz, hogy elindíthasson egy második reformkort, amire szerinte az országnak ma szüksége van. Tudja, hogy ehhez egyedül kevés, hiszen
„egy fecske nem csinál nyarat, viszont egy fecske is csinálhat tavaszt. És ha sok ilyen fecske lesz, akkor előbb-utóbb el fog jönni a nyár is.”