Kissé restancia jellege lehet ennek a lemezbemutatónak, de javaslom, inkább fogjuk fel úgy, hogy a februári Top 25-ös lista kapcsán megígért cikkmegjelenésnek most jött el az ideje. Főként, hogy a zenekar szeptember 27-én, azaz jövő hét végén tartja első klubestjét.
A Demeter György énekes vezette Bulldózer története nem egy átlagos sztori: az együttes az anno méretes (bocs a szóviccért) sikereket arató XL Sisters „romjain” alakult 1994-ben – ahol is ugye, főhősünk volt az egyik Nagy Test –, azaz idén már negyedszázados a csapat. Amely folyamatosan változó felállással működik, hol ritkábban, hol sűrűbben lép színpadra (néha picit megpihenve le is áll), időnként pedig egy-egy nagylemezt is kiad, megörvendeztetve ezekkel a fülbarát, dallamközpontú AOR-t, igényes klasszikus hard rockot szeretőket.
Diszkográfiájukba az első bejegyzés – a 11 tételes Lassan járj…! album képében – még a megalakulás évében került, majd hosszú-hosszú szünet után (konkrétan 15 esztendő múlva) érkezett a második anyag, az Utolsó dal, amit már a szakma nagy öregjeivel – lásd Pálmai Zoltán dobos, Jankai Béla billentyűs – is megerősített zenészgárda rögzített. Szerencsére a lemez címe a tagság humorát tükrözte, azaz nem a formáció végleges megszűnésére vonatkozott, így aztán a türelmes rajongók (az időközbeni újabb reload-ot/vérfrissítést követően) tavaly év végén kézbe vehették a Bulldózer harmadik kiadványát is, az Időn és álmokon túl CD-t. Nem zárójelben, mert fontos infó, kiadójuk, a Grund Records kínálatában az új anyag mellett a kettes album is elérhető.
A 60. születésnapját idén márciusban egy nagyszabású koncerttel is megünneplő Gyuri gazdag életműve, sikeres szakmai pályafutása – más produkciókban való részvétele, színházi tevékenysége, egyéb munkái, stb. –, valamint élettörténete egy külön cikket érdemelne, most fókuszáljunk kizárólag zenekarának legújabb anyagára.
A korongot a 2017 végétől már videoklipként is elérhető címadó nóta nyitja, ami egy hangulatos hard rock dal - kiváló felvezetése a bő 40 perces anyagnak. Utána a lendületesebb, zakatolósabb Jeltelen világ gördül be, ami a már-már progresszív billentyű- és basszusfutamaival feszegeti a stílus határait. Majd a gitárszólóval indító Éjféli keringő következik, egy kimért, szinte balladisztikus tétel, hangsúlyos refrénnel. Negyedikként a nyolcvanas évek zenei világát megidéző Szóltak a vének slágeres rockja pörgeti fel ismét a tempót, hogy teljes kontrasztot adjon a következő – és egy az egyben az aranykor rock líráit megidéző – Valahol lágy zongorafutamokkal és a kifinomult elektroakusztikus gitárjátékkal (is) előadott monumentális ütemeinek, sorainak.
{"preview_thumbnail":"/sites/default/files/styles/video_embed_wysiwyg_preview/public/video_thumbnails/L6B4DDMBJSw.jpg?itok=8qu4BhKS","video_url":"https://www.youtube.com/watch?v=L6B4DDMBJSw&feature=youtu.be&fbclid=IwAR1jNdm0NjJg6P5SangA-MiXOwrdLtrU_biVfqr36u6xtkSaBfBjJLySIy","settings":{"responsive":1,"width":"854","height":"480","autoplay":0},"settings_summary":["Beágyazott videó (Alkalmazkodó)."]}
A képzeletbeli B oldalt kezdő, többkörös (karcos) gitárszólóval megspékelt Tűzben égve tovább generálja a kellemes időutazás érzetét, hogy utána a – szabadság jegyében született, és nagyon eltalált felvezető narrációval kezdő – régi közönségkedvenc Mexico blues-os hangulata varázsoljon el. A nyolcadik track a lemez addigi hangképéből nagyobb dinamikával kikandikáló Keresem titkod, amit már funky-s gitárfutamok is színesítenek, ugyan úgy, ahogy (igaz, jóval erőteljesebben) az utolsó, pikáns és jópofa szövegű Bulldózer álom atom rap-rockját - ami meglepő, de zseniális zárás. A kettő között kapott helyet a lemez legkomolyabb szövegét felmutató, megszólalásában álomszép, szárnyaló Nézz az égre.
Az albumot Gyuri mellett a Lükő Dénes basszusgitáros, Zámbó Zsolt billentyűs, Mátyás Roland gitáros, és Koszta János dobos felállás rögzítette, idén áprilistól viszont a hathúros posztján már Beke Péter hallható, látható. Ha a külcsínt nézzük, a letisztult fekete-fehér-piros dizájn, és a profi képanyag kellőképpen illik a tartalomhoz. A bookletbe a közreműködők mellett a dalszövegek is bekerültek, viszont, kár, hogy nincs külön jelezve a szerzők listája.
Szokás mondani, hogy a név kötelez. Az Időn és álmokon túl esetében ez messzemenően beteljesült. Demeter Gyuri hangja, érzelemgazdag előadásmódja, és azonnal megragadó énektémái még mindig szenzációsak, valamint, a lemezre került szerzemények minősége, az ízléses hangszerelés, illetve a zenésztársak játéka messze kiemelkedő. A mai – egymásra acsarkodó emberekkel teli, felgyorsult – világban élmény egy ilyen pozitív összhatást nyújtó, érett hallgatnivaló, remélhetőleg lesz folytatása is. A csapat és a produkció is jóval több figyelmet (és megbecsülést) érdemelne!