Lássuk, mik a legjellemzőbb kifogások a koncepcióval kapcsolatban:
1. Nem lehet egyik napról a másikra német béreket fizetni idehaza
A leggyakoribb "érv" a koncepció ellen, melyet a kormánypropaganda is kétségbeesetten harsog, holott szó sincs arról, hogy a bérunióval máról holnapra nyugati fizetésünk lenne, és a Jobbik soha nem is állította, hogy ez így lesz.
A kezdeményezés valódi lényege, hogy az "egyenlő munkáért egyenlő bért" eszméje (ami a hasonló munkakörben, hasonló körülmények között végzett munka bérezésének közelítését jelenti) európai alapelvvé váljon, melynek érvényesítésére siker esetén az Európai Bizottságnak kell jogi megoldásokat találnia.
Ezzel végre megkezdődhet a valódi felzárkóztatás és lehetőség nyílik a kohéziós források értelmes felhasználására, szemben a mostani helyzettel, melyben azok az euró-milliárdok, melyeket nem lop el a kormány és a holdudvara, teljesen értelmetlen, csupán a nyugati nagytőkének megrendelést jelentő látszatberuházásokra folynak el.
Tehát nem azonnali megoldásról van szó, hanem egy komplex és időigényes folyamatról, melynek igazából az elmúlt 13 évben kellett volna végbemennie, és amit hazánkban a Fidesz és a szocialisták közösen szabotáltak el.
2. A magyar vállalkozások képtelenek lennének kitermelni a nyugati béreket, csődbe menne a fél ország
Az előző tévhitre adott válaszokból következik a másik népszerű "ellenérv" cáfolata: mivel nem azonnali béremelésről lenne szó, hanem az uniós szabályozási rendszer fokozatos átalakításáról, nem kell attól tartani, hogy emiatt bedől a gazdaság.
Már csak azért sem, mert ahogy programadó beszédében Vona Gábor is utalt rá: ahhoz, hogy a bérunió működőképes legyen, a nemzetállamok gazdaságát is gyökeresen meg kell reformálni. Ez részben azt jelentené, hogy azokat a hihetetlen mértékű adókedvezményeket és támogatásokat, melyek jelenleg a multik élveznek, a hazai kis- és középvállalkozások számára kell átcsoportosítani.
A KSH adatai szerint, míg a szocialisták idején egy munkahely megteremtésére átlagosan 6,4 millió forintot áldozott a kormány, Orbánék átlagosan 12,6 millió forintot fizetnek a multiknak egy sok esetben alulfizetett, méltatlan körülményeket és túlhajszoltságot jelentő munkahelyért. Ráadásul az állam 4 évre előre kifizeti a nagy cégek helyett a munkások teljes bérköltségét és járulékait.
Gondoljunk bele, mi lenne, ha ezeket a forrásokat a magyar KKV-k fordíthatnák munkahely-teremtésre és bérfejlesztésekre!
Ezenfelül az uniós felzárkóztatási támogatásokat is azokra a hazai vállalkozásokra lehetne költeni, melyek helyben teremtenek minőségi munkahelyeket. Ezzel megvalósulhat a kezdeményezés egyik fő célja:
hogy mindenki a saját szülőföldjén boldogulhasson.
Biztonságos, élhető, igazságos és szabad országot teremteni - ez Vona Gábor célja
A Jobbik elnöke programadó beszéde elején feltette a benne megfogalmazódott kérdést:vajon 2018 után készen áll-e ő és a pártja, hogy vezessék az országot?Meglátása szerint igen, és szilárdan hiszi, hogy a párt szlogenje, miszerint "mi veletek leváltjuk őket", valósággá válik.Programadó beszédében Vona felvázolta, milyen karakterisztikájú kormányzásra készül a Jobbik, és milyen lelkülettel állnak majd "a magyar emberek szolgálatába".
3. Ha bérunió lesz, a nagytőke majd menekülőre fogja hazánkból
Ez a felvetés is népszerű tévhit a kezdeményezéssel kapcsolatban, melyet a nagytőke kiszolgálói minden olyan javaslattal szemben előszeretettel lobogtatnak, amelyek kiküszöbölnék az európai életszínvonal-különbségeket.
Nem kérdés, hogy a multik érdekei csorbulnának az új alapelv elfogadásával, ám ne gondoljuk mindenhatónak a nemzetközi cégeket:
ha Kelet-Európa, és a nemzetállamok külön-külön is kellő elszántságot tanúsítanak, rá tudják szorítani őket arra, hogy lenyeljék a békát.
Az már többször bebizonyosodott, hogy egy multinacionális cégnek sokkal érzékenyebb veszteség, ha nincs jelen egy sokmilliós piacon, mintha emberhez méltó béreket kell fizetnie a dolgozóinak, vagy kevesebb adókedvezményben részesül, mint a helyi vállalkozások zöme (emlékezzünk a Tesco többször pedzegetett kivonulására, a piaci érdek mindig is azt diktálta, hogy az áruházlánc végül ne hagyja el Kelet-Európát, százmilliárdokat hozó piacot hagyva ezzel a konkurenciára).
A tapasztalat azt is mutatja, hogy a nagy gyártócégeknek sem éri meg az EU területén kívül, még a mienknél is instabilabb gazdaságú országokban termelni, hiszen ha nem így lenne, már rég az összes multi Ukrajnába, vagy a Balkánra települt volna.
Ráadásul a magyar gazdasági légkör nagyban javítható lenne azzal, ha sikerülne visszaszorítani a korrupciót, ettől ugyanis a multik (bármilyen furcsa is ezt kelet-európai berögződésekkel elhinni) viszolyognak. A jelenlegi kleptokráciát viszont csak egy új, valóban XXI. századi kormányzattal lenne esély leváltani.
4. A nyugatnak nem érdeke a bérunió, hiszen az olcsó kelet-európai munkaerőből élnek
Ez a kifogás részben igaz, ám itt nem szabad összekeverni a nemzetgazdaságok érdekeit a multinacionális cégek érdekeivel, hiszen ezek a legtöbbször nem fedik egymást. A profitmaximalizálásban érdekelt, és annak érdekben olykor etikátlan üzleti manőverekre is hajlandó nagyvállalatok nyilván örülnek az olcsó és kizsákmányolható, mégis szakképzett kelet-európai munkaerőnek, ám a régiónkból érkezők egyben súlyos károkat is okoznak a nyugati gazdaságoknak, hiszen
a keleti munkaerő lenyomja a béreket, ami főleg a fiatal őshonos lakosság elhelyezkedését nehezíti meg, és növeli a munkanélküliséget a nyugati országokban, ami az ottani életszínvonalat is csökkenti.
Erre pedig a nyugatiak sokkal érzékenyebbek, mint mi, és akár politikai síkon is hajlandóak tenni ellene. Ezt jól megmutatta a Brexit sikere, de a kelet-európaiakkal szemben egyre inkább elharapódzó előítéletesség is jó fokmérője a nyugati aggodalmaknak.
5. Ha megvalósul a bérunió, a keleti tagállamokat is elárasztják a migránsok
Ez talán a Fidesz és Orbán Viktor legképtelenebb és legnyilvánvalóbb hazugsága a bérunióval kapcsolatban. Szerencsére cáfolata is pofon egyszerű:
ugyanis a munkabéreknek semmi közük az ország biztonság- és bevándorlás-politikájához.
Bármennyire is szeretné összemosni a kettőt a kormány, a két területben mindössze annyi a közös, hogy a migráció megállításához és a normális életszínvonal megteremtéséhez is elengedhetetlen a politikai akarat, ami láthatólag mindkét cél kapcsán hiányzik a magyar vezetésből.
Értjük mi, hogy a migránsokkal remekül lehet riogatni, de ha hinni akarunk az Orbán-i kommunikáció egyik szólamának, akkor ezt a problémát a déli határkerítés és a jogi határzár megoldotta. Ha azonban a másik szólamra hallgatunk, mely szerint nem múlt el a veszély, akkor az csupán a kormány teljes inkompetenciáját igazolja.
Az életszínvonal kérdésében viszont nyilvánvaló, hogy a Fidesz sem kormányon, sem ellenzékben nem volt hajlandó tenni azért, hogy a magyaroknak - egy nagyon szűk réteget leszámítva - ne nyugaton kelljen keresniük a boldogulást, pedig erre rengeteg idejük és lehetőségük lett volna.
Így érthető a kínos féltékenység, amiért a Jobbik már most többet tett ellenzékből az ügy érdekében, mint a világ befektetői piacán az olcsó és kiszolgáltatott magyar munkaerővel házaló Orbán Viktor és pártja.
Vona Gábor: nemcsak Orbán Viktortól, de a rögeszméitől is meg kell védeni az országot
Ön szerint melyik a valószínűbb? Orbán Viktor azért nem támogatja a Jobbik európai béruniós kezdeményezését, mert "képtelen bármit támogatni, ami nem a személyes tulajdona", vagy azért, mert az egyébként még meg sem valósult "bérunióval magyar ember többet egy fillérrel sem keresett". Úgy tűnik, Vona Gábor ismét hiába figyelmeztetett arra, nem szabad engedni, hogy a jövőt Orbán Viktor rögeszméire építsük.