Devizakereskedőként ön hogy látja, miként befolyásolja az európai és a magyar gazdasági életet a keleti és nyugati uniós tagállamok között tátongó bérszakadék?
Véleményem szerint jelentősen. Elmúltam 50 éves, a Kádár-érában szocializálódtam, de egy dolog 40 éve változatlan: az egész közép-kelet-európai régiót érintő politikai szemfényvesztés, amin mindenképp túl kellene lépnünk. A '70-es, '80-as években az volt a propaganda, hogy építjük a szocializmust, milyen jó lesz majd nekünk, '90-ben az, hogy végre egy jobb élet reményében zajlik a rendszerváltás, profánul fogalmazva, hogy "úgy éljünk, mint a sógorok" (ezt hallottam valahol, de ez az egyszerű igazság). Az átlag magyar ezt várta az akkori politikai folyamatoktól, eltelt 27 év, csatlakoztunk az Európai Unióhoz, a "nagy európai családhoz", és ott tartunk, hogy az ígéretek, remények tengerében felnőtt egy új generáció és egy lépést sem haladtunk előre.
"Gazdaságilag ugyanolyan gyarmata vagyunk a mostani Nyugat-Európának, mint annak idején a Szovjetuniónak voltunk."
Az eltelt időszak pedig nem csak Magyarországon, de az egész régióban bebizonyította, hogy életszínvonal terén nem tudjuk, vagy lehet, hogy nem is akarjuk felvenni a versenyt a nyugattal. Az átlagpolgár pedig törvényszerűen kihasználja a nyílt határokat: ha megteheti, akkor elmegy, és nyugaton teremt magának élhető egzisztenciát. Az ilyesfajta elvándorlás pedig már a gazdaság minden szegmensére jellemző, ami rendkívül veszélyes, mert egy nemzet eltűnéséhez vezethet.
A devizapiacon hogy jelentkeznek ezek a horrorisztikus életszínvonalbeli különbségek?
A devizapiacon a leglátványosabb jelenség talán a minimálbér emelésével és az átlagbérek növekedésével kapcsolatos, amit egyébként az Orbán-rendszer propagandája még ki is hangsúlyoz. A kormánymédiából gyakran hallani, hogy 2010-ben 73 ezer volt, míg mostanra 130 ezer forintra nőtt a minimálbér, ám ha ezt eurósítjuk, akkor mostani árfolyamon, 7 év alatt mindössze 30 ezer forintos bérfejlesztés történt. Kiváló mézesmadzagként az államadóssággal is példálóznak, pedig a GDP-arányos államadósság csökkenése szintén csak egy varázslat.
"Az igazság az, hogy nominálisan 7 év alatt 6000 milliárd forinttal emelkedett az ország adóssága."
Azt gondolom, hogy ez önmagáért beszél, és senkinek sem kell egyetemet végeznie ahhoz, hogy lássa, miért van szükség például a bérunióra. Épp a reggeli hírekben hallgattam, ahogy felsorolták, mennyivel nő az orvosok és az ápolók fizetése. A kormány most azzal dicsekszik, hogy egy nyugdíj előtt álló szakorvos bére 538 ezer forintig emelkedik majd, ami nincs 2000 euró. Valószínűleg azért sem akarja a Fidesz-kormány bevezetni az eurót, mert akkor nem működne az a megtévesztés, hogy százezrekben számolunk, gondolkodunk.
"Ezeket a pénzeket nem lehetne euróban kifizetni, hiszen a Fidesz számára politikai öngyilkosság lenne, ha a dolgozók többsége szembesülne vele, hogy több évtizedes munkaviszony után, európai árak mellett mindössze 400-500 eurót visz haza havonta."
De az is érdekes, hogy az elmúlt 27 évben a régiós valutákhoz képest hogyan alakult a forint árfolyama: egy folyamatos gyengülést látunk. Ha abból indulunk ki, hogy 20 évvel ezelőtt volt olyan, amikor a horvát kunáért 10 forint körüli összeget kellett fizetni, akkor szembeötlő, milyen drasztikusan inflálódik a forint. De a lecsúszás a cseh koronával, a lengyel złotyival és a román lejjel szemben is egyértelmű.
Ön is aláírta a Jobbik béruniós kezdeményezését, ez megoldást jelenthet az említett problémákra?
Ez egy elég bonyolult kérdés ahhoz, hogy egy-két mondatban ki lehessen fejteni - főleg, hogy nem vagyok sem jogász, se közgazdász -, de azt gondolom, hogy lépni kell. Olvastam az általam nagyra becsült Róna Péter bérunióval kapcsolatos cikkeit - illene végre hallgatni rá! -, és a Jobbik álláspontja is nagyon megfogott, miszerint le kell számolni a XX. század politikai kultúrájával és egy új XXI. századi irányvonalat kell építenünk.
"Ebbe mindenképp bele kell tartozzon a bérunió, amihez viszont szükség van magára az Európai Unió egészére is."
Annyiban nem értek egyet Róna Péterrel, hogy szerintem az unió nem szegte meg a 2007-es Lisszaboni Szerződésben foglaltakat. Abban az okmányban a politikai "gumi-megfogalmazását" adták Európa gazdasági és piacgazdasági kapcsolatainak, ami minden fél számára értelmezhető úgy, hogy teljesíti a lefektetett feltételeket. Emmanuel Macron megválasztása után a lengyelországi látogatása során kijelentette, hogy nem lehetnek érdekellentétek az unió tagállamai között. Az én olvasatomban ez annyit jelent, hogy a - minden tagállam által aláírt - megállapodás érvényben van és legitim.
"Viszont ahhoz, hogy létrejöhessen a bérunió, a Lisszaboni Szerződést új politikai, jogi és gazdasági alapokra kell helyezni úgy, hogy az valódi garanciákkal szolgálja minden uniós nemzet és az Európai Unió érdekeit".
Ez nem kis feladat, és nem is számítok arra, hogy az emberek egyik napról a másikra jóval magasabb bérhez jutnak majd, de mindenképpen szükséges, hogy elinduljon ez a folyamat.
Mint a gazdasági életben otthonosan mozgó szakember, ön mit gondol, a nemzetközi nagyvállalatok tényleg azonnal vennék a sátorfájukat, ha Magyarországon is a nyugatihoz hasonló színvonalú béreket kellene fizetniük?
Természetesen fontosak a multik, de nem az ő érdekeiknek kell elsődlegesnek lenniük. Ha ezt a nemzetet el akarjuk indítani a felemelkedés útján, akkor használni kell a saját szürkeállományunkat, és meg kell teremtenünk annak feltételeit, hogy ne legyünk kiszolgáltatva a nagyvállalatok érzékenységének. Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, ugyan együtt kell működnünk az Európai Unióval, de a sikerhez politikai alkupozícióba kell kerüljünk, amit a Jobbiknak kell megteremtenie a 2018-as kormányra kerülése után. Magyarországnak viszont nem egyedül kell felvállalnia ezt: a közép-európai térséggel karöltve lehetünk eredményesek. Ilyen helyzetben pedig úgy kell aláírni egy új - akár - Budapesti Szerződést, hogy az Brüsszel számára is megkerülhetetlen legyen.
"Szükség van arra, hogy akár egyedül, akár a többi régiós országgal közösen, erőt mutassunk."
Róna Péter a bérunióról: A jövő gazdasági modelljét nem lehet a kizsákmányolt munkaerőre építeni
Róna Péter portálunknak elárulta, miért vált szerinte tarthatatlanná a jól képzett, de olcsó keleti munkaerőre épülő nyugat-európai gazdasági modell, és miért van egyre égetőbb szükség a bérunióra. A nemzetközi hírű közgazdász arra is rávilágított, hogyan áldozza föl politikai okokból a Fidesz és Orbán Viktor a magyar munkavállalókat a nyugati nagytőke oltárán, és kinek üzent Kövér László akkor, amikor azt mondta, hogy a magyarok kevesebbel is beérik, mint a nyugati dolgozók.
Hogyan befolyásolhatja hazánk gazdasági versenyképességét, ha megvalósul a bérunió? Az Orbán-kormány jelenleg az alacsony bérezésű, kiszolgáltatott munkaerőben látja, és kívánja láttatni hazánk fő vonzerejét a nemzetközi befektetők előtt. Miben változhat ez, és kell-e ennek egyáltalán változnia?
Nem vagyok közgazdász, de tudom, hogy a második világháború után Magyarország azért vett fel nemzetközi hiteleket, hogy abból hasznot hajtó ipari beruházásokat valósítson meg. Nyilván szükség van új sétálóutcák térkövezésére, játszóterekre, de ezektől csak szebbek leszünk, gazdagabbak nem. Ha profitorientáltan használjuk a kohéziós forrásokat, a haszonból azt újítunk föl és építünk, amit csak akarunk.
"Sajnos az elmúlt 20 évben nem látok olyan beruházást hazánkban, amitől a saját lábunkra tudnánk állni. Az német autó-, és a távol-keleti gumigyárakat csak kiszolgáljuk az olcsó munkaerővel."
Nem épülnek gyárak, nincs iparunk, nincs mezőgazdaságunk, gyakorlatilag azt termeljük, amire engedélyt kapunk. Pedig ki kellene használnunk azokat a lehetőségeket, amiket a XXI. század technológiai vívmányai hoznak, energiát és pénzt kell fektetnünk az innovációba, és magunknak kéne olyan iparágakat létesíteni, amelyek tiszta nettó hasznot hoznak Magyarország számára.
"Ebbe kell fektetni a kohéziós forrásokat, és nem a felcsúti kisvasútba."
Köztudott, hogy az európai polgári kezdeményezés nem egy azonnali megoldás a gazdasági problémákra, és nem pótolhatja azonnal a lassan két évtizedes integrációs lemaradást. Ön szerint mi a legsürgősebb gondja ma Magyarországnak, amit a kezdeményezés sikerétől függetlenül belátható időn belül orvosolni kellene?
"Mindenképp kormányváltásra van szükség és meg kell szüntetni a jelenlegi autokrata rendszert."
Ahhoz, hogy gazdasági vagy politikai téren előrelépés történjen, helyre kell állítani a demokráciát és a jogrendet ebben az országban.
Nem rezsicsökkentés kell, hanem európai bérek - Kovács Tamás a bérunióról
Ön szerint fontos a Jobbik által kezdeményezett a bérunió?Igen, ez egy nagyon jó és kívánatos kezdeményezés, amit teljes mértékben támogatok. Igaz, akkor még nem béruniónak neveztem, de már a miniszterelnök címzett húsvéti levelemben is felhívtam a figyelmet arra, hogy ebben az országban nem rezsit kell csökkenteni, hanem a magyar béreket kell nyugati szintre emelni.