Jozef Roháč augusztus 14-én tett vallomást a Nemzeti Nyomozó Iroda Aradi utcai épületében arról, hogy 1996 novemberében ő ölte meg Prisztás Józsefet Óbudán.
„Határozottan állítom, hogy Fenyő Jánost nem én öltem meg, valamint az Aranykéz utcában sem én robbantottam. Ezzel nem azt akarom állítani, hogy teljesen ártatlan vagyok. A Prisztás József sérelmére elkövetett emberölést én követtem el”
- áll a szövegben, amit az Index szerzett meg.
Ez az egész azért nagyon érdekes, mert tavaly májusban elítélték H. Istvánt a Prisztás-gyilkosság miatt, Roháč viszont abban a büntetőperben nem szerepelt. A szlovák férfi ezután állt elő azzal, hogy ő az igazi gyilkos.
A rendőrök viszont nem hisznek neki.
Roháč azt állítja, hogy a megbízást szlovák ismerősétől, Hamala Józseftől kapta, akit viszont már évekkel ezelőtt meggyilkoltak, de arra már nem tudott választ adni, hogy Hamalának ki adhatta a feladatot, bár úgy értette, hogy Magyarországon tevékenykedő ukrán bűnözők álltak a háttérben, a dunaszerdahelyi maffián keresztül.
„Hétköznap volt, 1996-ban vagy 1997-ben nem vagyok benne biztos. Hidegebb volt, mint nyár ősz vége tél vagy tavasz eleje. Délelőtt, de hogy a hét melyik napján azt nem tudom.”
- válaszolta arra a kérdésre, hogy mikor kapta a megbízást. A '97-es év említése furcsa, mert a gyilkosság 1996 novemberében történt.
A gyilkosság napja
Roháč azt mondta, hogy egy nappal a gyilkosság előtt hívta Hamala telefonon. Találkoztak a Duna Plázánál, majd Roháč Lancia Thema autójával kocsikázni indultak.
Valamikor délelőtt telefonáltak Hamalának, hogy haladjanak át az Árpád hídon, később leálltak egy utca előtt, ahol egy szürke Ford Transit állt. Hamala beszélt valakivel, majd azt mondta Roháčnak, hogy „ott van az ember, most van lehetőség” - Prisztásra utalva.
A Fordban fegyverek voltak, valamint egy robogó és egy bicikli. Roháč utóbbit választotta és a hangtompítós pisztolyt.
„A Ford Transit továbbment, mi gyalogosan elmentünk a kis utcáig, benéztünk, de nem mentünk be. Ott állt egy sötétpiros vagy bordó terepjáró, (a színében nem vagyok biztos). A kocsi ahogy benéztünk, az utca jobb oldalán állt".
Hamala itt megmutatta neki, hogy melyikük Prisztás.
Az autó mondjuk fehér volt, ez a helyszínen készült képekből egyértelműen kiderül.
A gyilkosság
Prisztás és F. Ferenc egy épületből jöttek ki, és a terepjáróhoz sétáltak. Roháč ekkor biciklizett oda.
„Lelőttem hátulról fejbe lőttem. A lövedék hátulról hatolt be, egyet lőttem. Pontosan úgy jött ki a lépés, hogy folyamatos mozgásban voltam. Jobb kézzel lőttem le Prisztást. Esett előre a nyitott kocsi lépcsőjére, azt hogy pontosan hova esett, már nem láttam. Azt, hogy mi történt a holttestével nem tudom. Nem vettem el semmit Prisztástól, egyenesen mentem tovább.”
Gyakorlatilag észre sem vették, hogy odabiciklizik a kocsihoz.
„Egyet káromkodott az utas, hogy a kurva anyád! Én meg elhajtottam a kerékpárral, bal felé fordultam, egy darab után panel házak. Ott letettem a biciklit és ott vártam Hamalát és a kocsit. Beszálltam a kocsiba és mentünk is. A zacskóban benne maradt a töltény hüvely. Hamala elindult a kocsival.”
Később visszatértek a Duna Plázához, Hamala magához vette a pisztolyt, másnap már jelentkezett, hogy nála van a pénz. 10 vagy 15 ezer német márkát adott Roháčnak.
A teljes vallomás itt olvasható.