A (stílus) határok feszegetése, modernizált hangzás, sötét tónusú mondanivaló - Vesztegzár interjú

Még a nyári kánikulában jelent meg – első körben – HammerWorld magazinos extra CD mellékletként a Vesztegzár harmadik nagylemeze, a Kárhozat. A később önálló kiadványként is piacra került, 9 új számot felmutató albumon a komáromi thrasherek egyre merészebben feszegetik a stílus határait, kimondottan egy változatos és érett, nem mellesleg kiválóan meg is szólaló, 36 perces (azaz játékidejében viszont a régi időket felelevenítő) anyagot kaptunk tőlük, ami ráadásul – ugyanúgy, mint az előző lemez esetében – angol nyelven is felkerült a korongra. Három évvel ezelőtt, az Útvesztő kapcsán már szerepelt portálunkon a csapat, akkor alaposan meg is ismerkedhettünk velük, most (egy-két aktualitás, és személyes téma mellett) döntően erre a friss dalcsokorra fókuszáltunk a kérdések összeállításakor, amit a banda képviseletében az egyik alapító – az év elején a Dalriada dobcucca mögé is beülő – Monostori Ádám válaszolt meg.

 - Két nagyon fontos dolgot emelnék ki az azóta eltelt történések közül (időrendben): az egyik, hogy te a Dalriada dobosa (is) lettél, illetve, hogy elkészült és megjelent a harmadik Vesztegzár nagylemez. Kezdjük talán az utóbbival, hiszen tavaly voltatok 10 évesek, és nekem úgy tűnik, hogy a harsány ünneplés helyett leginkább egy nagyon erős új anyag megírásával és rögzítésével foglalatoskodtatok.

 - Nagyon örülök, hogy így vélekedsz erről az anyagról. Köszönjük! Először menjünk kicsit vissza az időben! Az Útvesztő lemezünk 2015 szeptemberében jelent meg, ezt követően az ősz és a 2016-os év eléggé aktívnak sikerült koncertek tekintetében. Jó pár klubot, fesztivált megjártunk. Ezek közül párat érdemes kiemelni: ott voltunk a 2015-ös és 2016-os Rock On! Fest-en, ahogy idén is. 2016 júniusában a Barba Negra Track-ben koncertezett egyik legnagyobb kedvencem a Kreator. Az a megtiszteltetés ért bennünket, hogy az esemény köré szervezett mini fesztiválnak mi is részesei lehettünk. A soron következő Rockmaraton is nagyon jól sikerült. A legnagyobb eredmény pedig az, hogy ott lehettünk a felvidéki More//Than//Fest-en. A Zólyom mellett megrendezett fesztivál már bőven szlovák többségű területen fekszik, mégis sikerült egyedüli magyar zenekarként bekerülni, ráadásul nagyszínpadra. A kora délutáni műsorunk ellenére is nagyon szép számú közönség nézett meg bennünket, és hatalmas élmény volt, hogy utánunk olyan zenekarok léptek színpadra, mint a Sodom, a Dragonforce vagy éppen a Children of Bodom. Ha úgy vesszük, akkor a pörgős másfél évet 2017 januárjában zártuk a 2. Eine Kleine Thrash Music Festival keretein belül.
És igen, tavaly lett 10 éves a zenekar, amit mi nemes egyszerűséggel azzal szerettünk volna megünnepelni, hogy megjelentetjük harmadik nagylemezünket. Éppen ezért a dalírásra fektettük a hangsúlyt, jóval kevesebb koncertet adtunk. Igaz, az új számok 2016 második felében, a fellépésekkel párhuzamosan is biztosan íródtak már, de a kipofozásukra mindenképp időt kellett szánni. Illetve 2017 elejére még csak pár nóta körvonalai látszódtak, szóval volt még munka bőven. Így, a kevesebb koncert ellenére is csak októberre állt össze az anyag és novemberben állhattunk neki a felvételeknek, a megjelenés pedig idén júniusra tolódott.
A jubileum lemezes megünneplése ezzel elmaradt, de nem bánjuk. Nem szerettük volna a minőség rovására összecsapni ezt az albumot. A Beteg világ anyagunknál például elkövettük azt a hibát, hogy makacsul ragaszkodtunk az általunk megszabott határidőhöz, pedig ha kicsivel több időt hagyunk az utómunkálatokra, akkor jobb végeredmény születhetett volna. Harsány ünneplés tehát nem volt. Igaz, az év végi révkomáromi bulink plakátjára felkerült, hogy 10 éves jubileumi koncert, de az sem a nosztalgia jegyében telt, különösebb jelentőséget nem tulajdonítottunk neki.

 - Az eddigiekhez képest vannak változatlan dolgok, és vannak olyanok is, amiken módosítottatok. Az egyezőség például, hogy a mostani korong is „kétoldalas”, ugyan úgy angol nyelven is felvettétek a dalokat, mint az Útvesztő esetében. Ezek szerint van értelme.

 - Ha a már említett More//Than//Fest-re gondolunk, akkor van értelme. Ott az Útvesztő dalainak többségét angolul énekelte Höki. E mellett számos külföldi rajongót szereztünk, több külföldi kritika is megjelent, lemezrendelés érkezett például a tengeren túlról is. Nemzetközi áttörésről azért nem beszélhetünk. (nevet) A Kárhozat lemezt is igyekszünk minél több helyre eljuttatni és majd elválik, mire visszük e tekintetben. Az eredményeket latba vetve pedig majd eldöntjük, hogy a jövőben érdemes-e ebben az irányban tovább vinni a dolgot.

 - A logótok is kissé módosult, de a legnagyobb változás a stúdiózás során történt, ugyanis új helyen dolgoztatok.

 - Az első két lemezünk a soproni MD Stúdióban készült Schmiedl „Smici” Tamás (Moby Dick, Bloody Roots) munkájaként. Sokat tanultunk tőle, de úgy voltunk vele, hogy szeretnénk kipróbálni valami újat, ezért elkezdtük nézegetni a lehetőségeket és ismerős zenészeket is kérdezgettünk tapasztalataikról. A Magor énekese, Specki ajánlotta Brucker Bencét (AWS), utánanéztünk a munkáinak, megtetszettek, felvettük vele a kapcsolatot, ő pedig elvállalta.
A dobokat és gitárokat a törökbálinti Supersize stúdióban vettük fel, míg a basszusgitárt a budai Y Sound stúdióban. Bence nagyon profi, magabiztos, hasznos javaslatai vannak, teljesen elégedettek vagyunk a munkájával. Sokat tanultunk az együttműködésből. Az énekfelvétel pedig Csongor Bálint (Useme) nevéhez fűződik, akit szintén Specki ajánlott nekünk. Hökinek hatalmas segítséget nyújtott mind ritmizálásban, mind az éneklési technika kiválasztásában/csiszolásában. Az angol verziók esetében pedig ez halmozottan igaz. Keverésre, masterelésre az anyag visszakerült Bencéhez, a végeredmény pedig magáért beszél. Egyértelműen az eddigi legjobban megszólaló lemezünk született meg.
És a logó. Szeretjük a régit, de nem volt túl praktikus. Nagy helyet foglal, ezért plakátokon sokszor csak a koponya nélküli verziót tudták elhelyezni, a felirat önmagában pedig eléggé jelentéktelen volt. Ezért megkértük Devecz Ádámot (Sunset), hogy ne csak borítót, hanem egy logót is tervezzen nekünk.

 - Az is újdonság, hogy első körben nem önálló kiadványként, hanem a júniusi HammerWorld extra CD mellékleteként jött ki a Kárhozat. Az ilyen jellegű megjelenés kapcsán nem csak illik, hanem kötelező is megkérdezni, hogy ez a ti ötletetek volt-e, valamint, hogy milyen pozitív hozadékait tapasztaltátok eddig?

 - Az Útvesztő lemezünk is a Hammer Music egyik labeljének, a Nail Records gondozásában jelent meg, ahogy a Kárhozat is. Akkor a magazin előfizetői kapták meg mellékletként az albumot. Most is hasonlót terveztünk, nem gondoltunk többre. Végül a kiadó ajánlotta fel, hogy legyen inkább „rendes” melléklet, amit minden újsághoz mellékelnek. Erre meg nem igazán mondhattunk nemet. (nevet) A hozadéka pedig nyilvánvaló. Az évek során kialakult rajongói körhöz mindenképpen eljutott volna a lemez (vagy a letöltő link), a HammerWorld melléklet azonban lehetőséget teremt, hogy egy szélesebb közönség is megismerje a zenénket. Sokan vannak, akik fogékonyak erre a stílusra, de valahogy idáig nem ismertek minket, a mellékletnek köszönhetően viszont útjaink kereszteződtek.

 - Hogy még tovább fokozzuk, elég egyértelmű, hogy a thrash „kőbevésett” szabályain kicsit lazítottatok, néhol HC-s/crossoveres megoldásokat (énekdallamokat), de még icipici heavy-s elemeket is hallani egyes dalokban. Gondolom, teljesen szándékos és közös elhatározás ez a nyitás.

 - Különösebb elhatározás nem volt. Mindenki hozta az ötleteit, amit nagyban befolyásolnak különböző zenei hatásaink és ezeket hagytuk is kibontakozni. Úgy gondolom, hogy nálunk azért korábban is megfigyelhetőek voltak a thrash-től eltérő elemek, mert bizonyos mértékben szeretünk kísérletezgetni. Lehet, hogy most ezek kissé jobban tetten érhetőek, de inkább arról van csak szó, hogy érettebb, kidolgozottabb lett ez az anyag az elődeinél. Az évek során szereztünk némi tapasztalatot, tudást, és talán még fejlődtünk is valamicskét. (nevet) Ezeket igyekeztünk hasznosítani, valamint korlátokat sem állítottunk. Amelyik téma átment a rostán, az fel lett használva, függetlenül a szigorúan vett stílusjegyektől. A végeredmény pedig thrash metal lett, Vesztegzár módra.
Azért maga a stílus is elég tág fogalom. Induljunk ki mondjuk a Kreator, Sodom, Slayer, Exodus négyesből! Mennyire különbözőek, de mind thrash. Ha pedig tovább bővítjük a felsorolást például az Anthrax, Death Angel, Overkill nevekkel, akkor még tágabb zenei palettát kapunk. És itt is találunk bőven példát arra, ahol megjelennek a HC/crossoveres, a heavy-s vagy éppen dallamos death metal elemek.

 - Az Árnyjáték szöveges videóként is felkerült a netre, de ahogy olvastam a megjelenés környékén, hirtelen kellett elkészítenetek. Várható még új dal megjelenése a YouTube-on?

 - Megvolt a tervünk, hogy felvezetésként, illetve a lemezmegjelenéshez mely dalt/dalokat szeretnénk közzétenni videoklip kíséretében, de ezekkel sajnos megcsúsztunk. Olyannyira, hogy még most sem készültek el. (nevet) Így rögtönzött megoldás volt a szöveges videó, amihez végül az Árnyjáték-ot választottuk ki. Természetesen teszünk még közzé számokat, csak időpontot nem ígérhetünk. Jövő év folyamán biztosan, jobb esetben annak első pár hónapjában jelentkezünk valamivel.

 

 - Picit tekintsünk tőletek nyugatabbra, egészen pontosan Sopron irányába. A januári bejelentés óta, hogy a Dalriada tagja lettél, majd’ egy év telt el. Hogy érzed magad a zenekarban, miként „ízlik” a folk metal?

 - Nagyszerűen érzem magam velük. Úgy vélem, jól sikerült a beilleszkedés. Még nincs egy éve, hogy bemutatkoztam a soraikban, mégis volt hazai turné, japán mini turné, nyári fesztiválok, mint Wacken, Masters of Rock, Leyendas del Rock, stb., Szelek album jubileum. Nem unatkoztunk. Számtalan olyan közös élmény, amelyekről másfél éve még csak álmodoztam.
A folk metalhoz fűződő viszonyom azért érdekes. Nem mondhatnám, hogy képben vagyok. (nevet) Természetesen a nevesebb előadókkal tisztában vagyok, a legtöbbet koncerteken is láttam korábban, de az előadónkénti egy-két népszerű dalon kívül nem ismerek többet. Korábban a Dalriada körüli történésekről is tudtam (külföldi sikerek, 70000 Tons of Metal, stb.), láttam őket is párszor, ismertem néhány nótájukat. Elismertem munkásságukat, magyarként büszkeséget is éreztem, de közel sem voltam rajongó. Ez azért is érdekes, mert iskola mellett 11 évig néptáncoltam, szóval a népzene egyáltalán nem kerget őrületbe, valahogy a folk és metal együtt mégsem mozgatott meg igazán. Mostanra viszont elmondhatom, hogy rajongó lettem. Sokan gondolják, hogy a Dalriada csak valami „mulatós” metal, ami közelről sem igaz. Főként a doboknál olyan „munka” folyik, ami bőven felér akár thrash vagy death metal zenekaros igénybevételnek. Elődöm, Tadeusz egy magasra tett mércét hagyott örökül. Kihívás volt mindenképpen, de úgy gondolom, hogy ha nem is zökkenőmentesen, de sikerült teljesítenem.

 - Eddig csont nélkül sikerült megoldani, hogy ne legyen ütközés a két banda fellépései kapcsán, vagy voltak esetleg már nehezebb pillanatok, súrlódások emiatt? És ha már koncertek… történt-e már most, a szűk év alatt olyan, amit életre szóló élményként raktároztál el?

 - Probléma egyáltalán nem volt ilyesmiből. A Vesztegzár szervezői dolgait döntően én végeztem idáig, így az összehangolás nem okozott gondot. Igaz, jóval kevesebb koncertünk is volt, ami annak is betudható, hogy nem jutott annyi időm a szervezésre. Tervezzük is, hogy Höki jobban besegít a jövőben, hogy több koncertet tudjunk lekötni. Az biztos, hogy a két zenekar összehangolására mindig összpontosítani fogunk. Ettől függetlenül bármikor bejöhet valami váratlan buli, ami ütközéshez vezethet. Ezért felmerült, hogy ilyen esetben valaki helyettesítsen a Vesztegzárban, de ez még nem megoldott. A cél persze az, hogy mindig, mindenhol én is ott tudjak lenni.
Életre szóló élményből akad bőven. Kiemelném a háromállomásos japán miniturnét, ahol 300-400 fős klubokban, teltházak előtt léptünk fel, de már a koncertek előtt órákkal ott vártak bennünket a rajongók aláírásokat, közös fotókat kérve. Ott volt még a Masters of Rock, ahol délelőtt akkora tömegnek játszhattunk, ami elmondások alapján ebben az idősávban még sosem esett meg a fesztivál történetében, és a hangulat is elképesztő volt. A spanyol Leyendas del Rock is óriási hangulatban telt. A Wacken fellépést pedig gondolom, hogy nem kell különösebben magyarázni. Minden metal zenész álma, hogy játszhasson Európa legnagyobb metal fesztiválján. És ott is hatalmas buli volt, annak ellenére, hogy a fesztivál fő attrakciójának számító Helloween koncertjével átfedésben léptünk fel.

 - Visszaolvasva a múltkori interjúnkat, abból kimaradt, hogy Kupica lelkes blogíró. Pótoljuk most ezt, kiváltképp, hogy nemrég azzal találkoztam, hogy még nagyobb fába vágta a fejszéjét…

 - Igen, Kupica már a 2011-es zenekari csatlakozásakor is folyamatosan vezette blogját és azóta sem hagyott fel ezzel a hobbijával. Mindenféle személyes élményét, észrevételét megosztja olvasóival. Civilként mozdonyvezető, így a blogban nagy hangsúlyt fektet a vasúttal kapcsolatos beszámolóknak, de például a Vesztegzár fontosabb történéseiről sem feledkezik meg. Úgy 2015-2016 tájékán pedig belefolyt egy komolyabb munkába, ugyanis Juhos Gábor cimboránk szerzőtársa lett a Noir York City könyvsorozatban. Ez egy motoros banda életét bemutató történet. A 2017-ben megjelent, Old Wounds címet viselő kötetben így íróként is debütált, a folytatáson jelenleg is dolgoznak. A könyvet felvezető rövid videónak pedig az az érdekessége, hogy az akkor még demo formát öltő Vaksötét dalunk eleje hallható benne. Gáborról amúgy tudni kell, hogy a Szemet szemért, a Szilánkokra hullva és az Idegkisülés videoklipjeinket neki köszönhetjük.

 - Ezen a hétvégén zárjátok az évet, már ami a koncertezést illeti. A lemezanyagot teljes egészében „kipróbáltátok” már élőben, illetve, vannak-e már közönség (vagy zenekar) kedvenc nóták?

 - Természetesen mindenkinek megvannak a saját kedvencei és kezdjük sejteni, hogy melyek lesznek azok, amelyek stabilizálódnak majd hosszabb távon is a koncertprogramban. Ez azért képlékeny, mivel eddig csak öt dalt próbáltunk ki bulikon. A Lélekmegrontó, az Árnyjáték, a Káosz, A háború pokla és az Ezt érdemled! került eddig terítékre. Most szombaton az Agregator meghívásának teszünk eleget, a tatabányai Roxxy Musicban zárjuk ezzel az évet. Itt biztos, hogy még egy új számot műsorra tűzünk, ami azt jelenti, hogy így a Kárhozat lemez dalainak kétharmadát eljátsszuk. Az ezt követő koncertünk az Akela előtt lesz januárban, Győrben. Ott is biztosan elhangzik egy, addig még élőben nem játszott új dal. Azt nem tudom megmondani, hogy lesz-e egyáltalán olyan buli, ahol a teljes anyagot eltoljuk. Nem szabad és nem is szeretnénk kihagyni a régi kedvenceket a programból, azokra is kell időt hagyni. Majd az önálló, hosszabb műsoridejű koncerteken meg tudjuk valósítani a későbbiekben. Remélem, összejön, én támogatom. (nevet)