2018. 12. 15. 16:51

A rabszolgatörvény ellen indult tiltakozásokkal kiszabadult a szellem a palackból

Az ellenzéknek egyre kevesebb eszköze maradt a parlamentben, az obstrukció az ellenállás kifejeződése, a kormány retorziói rossz helyzetfelismerésről árulkodnak, de az ellenzék körül is fogy a levegő és szükségessé vált az egyes szereplők közötti szorosabb együttműködés – véli Kovács János politikai elemző, az Iránytű Intézet korábbi vezető elemzője.

Az Alfahír kérdésére a politikai elemző a szerdai parlamenti ülésnapról, amin elfogadták az úgynevezett rabszolgatörvényt, elmondta: ha egy olyan államban élnénk, amiben a joguralom elve érvényesül, akkor azok az eljárási szabályok, amelyek sérültek a szavazáskor, érvénytelenné tennék a törvénymódosítás elfogadását. Azt azonban hozzátette, hogy a vonatkozó jogszabályok – főként a Házszabály – ezúttal is biztosítanak kibúvót, hiszen bizonyos részletszabályok hiánya miatt tágabb lehetőség marad a jogértelmezési vitákra. „Ebben a helyzetben a legalitás és a legitimitás könnyen elválhat egymástól” – mondta Kovács János.

A magyar parlamentarizmus egyre inkább csak díszletnek tűnik

Az ellenzék obstrukciós kísérletével kapcsolatban kifejtette, az ellenzéki pártoknak a parlamentarizmus kiüresedésével, az intézményi autonómiákat felszámoló államhatalommal szemben egyre kevesebb eszköze marad a kormány ellenőrzésére, illetve a politikaformálás intézményes eszközeinek alkalmazására.

„Az obstrukció az ellenállás és egyben a tehetetlenség kifejeződése”

- jelentette ki Kovács János. Arról is beszélt, hogy az obstrukciónak akkor van értelme, ha ténylegesen akadályozni, hátráltatni képes a döntéshozatalt, valamint erőt demonstrálva kompromisszumkötésre ösztönzi a kormányzó többséget. Csakhogy a politikai elemző szerint ezek a feltételek nem adottak, és az obstrukció letörésének eszközében határozott szándékot mutat a hatalom.

„A retorzióval és szigorúbb büntetésekkel való fenyegetés tanulásképtelenségről, rossz helyzetfelismerésről és hatalmi arroganciáról tanúskodik”

- szögezte le Kovács János.

Úgy látja, hogy a Fidesz alábecsüli a politikai kockázat mértékét: egy eszköztelen és elnémított, egzisztenciálisan ellehetetlenített ellenzék új eszközökkel és új pályán kényszerülhet játszani, hiszen alig maradt veszítenivalója, miközben jogorvoslatra és fair play-re nem számíthat.

„A korlátozott magyar parlamentarizmus egyre inkább díszletnek, legitimációs kelléknek tűnik a Nemzeti Együttműködés rendszerében”

 – fogalmazott a politikai elemző.

Ugyanakkor az ellenzék körül is egyre fogy a levegő, szükségessé vált a szorosabb együttműködést. „Nincs jobb kovász, mint a közös ellenség és a sérelmekben való sorsközösség” – jegyezte meg Kovács János. Hozzátette, ettől még nem szűnnek meg az egyes szereplők közötti identitásbeli, politikai és személyes ellentétek, de az elsődleges választóvonal most az,

„ki akar kormányváltást, és ki érzi otthonosan magát Orbán Viktor illiberális államában.”

A kérdésre, hogy formálódhat-e egy új ellenzék a jelenlegi pártokból, úgy fogalmazott: új, karizmatikus és komoly támogatottsággal rendelkező arcok, jól felépített politikai stratégia nélkül a részek összessége sosem lesz több a részek összegénél.

„Új ellenzék csak akkor formálódhat, ha a jelenlegi képes lesz megújulni, aminek személyi, szervezetszociológiai, társadalmi feltételei vannak, és ami a jelenlegi viszonyokból kiindulva hosszabb időtávot vetít előre”

- mondta Kovács János.

Azt viszont tagadhatatlannak nevezte, hogy elindult valami, ám önmagában ez nem garancia a hatékonyabb ellenzéki politizálásra. A hitelesség, a meggyőzőképesség, a politikában nélkülözhetetlen intuíciónak és stratégiai gondolkodásnak, illetve az összehangolt cselekvés és a szervezetépítés tudományának fontosságára hívta fel a figyelmet.

Azt is elmondta, hogy az Orbán-rezsimet nem a parlamentben, hanem annak falain kívül, társadalmi hálózatok építésével és a nemzetközi nyomás fokozásával lehet meghátrálásra kényszeríteni, mivel pedig a rendszer dinamikája a konfliktuskeresés, az erőpolitizálás, így egy látványos meghátrálás „könnyen jégheggyé válhat” a fideszes monstrum számára.

A jelenlegi rendszer túl merev az önkorrekcióhoz

Kovács János szerint az elmúlt napok tüntetései kezdettől fogva többről szóltak, mint a rabszolgatörvény elleni tiltakozásról. A munka törvénykönyvének módosítása csupán egy újabb szem a láncolatban, egy újabb példa arra, hogy a kormány gyökeresen mást tesz, mint amit mond. Szavakban a magyar társadalom védelmét, gyarapodását ígéri, miközben kiszolgáltatja a magyar munkavállalókat, és olyan munkaerő-piaci körülményeket teremt, amelyeket az egyre erőteljesebb munkaerő-hiány hatásai sem tudnak kompenzálni – különösen a kormány elhibázott jövedelempolitikája mellett.

A tüntetőknek azonban gyaníthatóan más bajuk is van a kormánnyal, hiszen a harmadik kétharmados győzelem után láthatóan minden önmérséklet és gátlás nélkül folyik az erőpolitizálás az elvileg független intézmények felhasználásával, az állami túlterjeszkedés a társadalmi élet szinte minden területén, a magánjavak gyűjtögetése korrupciós csatornákon keresztül, és az álhírek, továbbá álproblémák gyártása „az egyre ridegebb valóság kafkai jegyeket hordozó retusálásával”.

A politikai elemző arra számít, hogy az adventi időszakban és a hidegben az eddig becsült létszámok alapján nem kerül sor eszkalációra vagy nagyobb intenzitású demonstrációkra, de azt hangsúlyozta:

a szellem kiszabadult a palackból, a rendszer pedig túl merev ahhoz, hogy képes legyen egy átfogó önkorrekcióra.

Egyedül a közhangulattól, a választói közérzettől függ, mikor „szakad el a cérna”, ennek befolyásolásában lehet meghatározó szerepük az ellenzéki pártoknak. „Ez nem sok jót ígér a kormány számára a jövő évre előretekintve” – szögezte le.

(Fotó: Béli Balázs/Alfahír)