Minden jó, ha a vége jó!? – Interjú a felvidéki Phoenix RT zenekarral

„Csak a szép marad meg / Az idő begyógyít minden sebet / Mi kell több még?”

 - Legutóbb a Piros karikás részletek album kapcsán szerepeltetek a portálon, és ahogy akkor ígérted, idővel a lemez minden dalához készült végül vagy imidzs, vagy szöveges videó. Mivel az az interjú is jó régen, három éve készült, ezek mellett (nagy vonalakban felvázolva) milyen fontosabb események történtek veletek azóta?

 - 2015 decemberében jelent meg a lemez, így a következő két év annak az anyagnak a népszerűsítéséről szólt, koncert koncertet követett. 2016 tavaszán 17 állomásos turnénk volt, aztán jöttek a nyári fesztiválok, motoros találkozók, ősszel pedig 12 bulit toltunk. Azt gondolom, egy sikeres évet zártunk.
Ahogy mondtad, sorban jelentek meg az album dalai szöveges videó formájában, majd októberben jött a Sötétség nélkül klip. November 19-én teltházas akusztikus nagykoncertet adtunk Somorján, ahol további hét zenésszel bővültünk ki - zongora, vonósok, szaxofon, vokál színesítette a zenekar produkcióját.
2017-ben még szintén a koncerteken volt a hangsúly. Tavasszal – a Tankcsapda vendégeként – Ausztriában is felléptünk, ami fantasztikus élmény volt. Közben elindult az új dalok írása. Úgy terveztük, hogy a tavaly év elején stúdióba vonulunk...

 - De aztán történt egy gitáros kilépés (váltás) a zenekarban. Sok helyen lehetett ezzel kapcsolatban különböző interjúkat, véleményeket olvasni, hivatalos hír is megjelent, viszont, engem az ragadott meg, hogy a kialakult helyzet ellenére te annyira optimista voltál, hogy már akkor év végén leszervezted a következő tavaszi koncertsorozatot, annak ellenére, hogy nem volt gitárosotok.

 - Az előző gitárosunk szeptemberben jelentette be, hogy kilép a bandából. Onnantól kezdve Ferivel (Lépes Ferenc, dobos – a szerk.) ketten jártunk le a próbaterembe. Rengeteget beszélgettünk, dalokat írtunk. Volt, hogy egy nagyon jó barátunk, Doki is lejött velünk és együtt jammelgettünk. Közben, persze, kerestük a megfelelő embert. Nem adtuk fel egy percig sem, nagyon bíztam benne, hogy előbb-utóbb megtaláljuk az új gitárost. Így le is szerveztem az egész tavaszi turnét. Koncertezni akartunk, minél előbb újra színpadon állni.
December végén egy ismerősöm ajánlotta Győrög Marcit, akit egyből fel is hívtam, ő pedig igent mondott. Két héttel később már együtt próbáltunk, sőt a telefonbeszélgetésünk után egy hónappal, január végén már vele koncerteztünk.

 - Tavasszal aztán mentetek egy kört az országban, az a koncertsorozat a 2018/A címmel futott, a fesztiválfellépések után pedig ősszel az Indigo Tour következett, ami egy általatok (is) örökbe fogadott gorillakölyökről kapta a nevét.

 - Februárban a fehérvári Burnout zenekarral indultunk közös turnéra. Tíz helyszínen léptünk fel, nagyon jó volt végig hangulat, élveztük az egészet. Kiemelném a hazai pályán adott koncerteket, Fehérváron és Dunaszerdahelyen is közel teltház előtt játszottunk. Végül annyira tetszett a tavaszi turné – amelynek szervezésében nagy segítséget nyújtott a Pallai Produkció –, hogy úgy döntöttünk, ősszel is megismételjük, csak plusz egy csapattal. Így csatlakozott a Nova Prospect is hozzánk.
Agyaltunk, mi legyen a turné neve, aztán jött az ötlet, hogy amellett, hogy végigkoncertezzük, végigbulizzuk az őszt, a fellépésekből befolyt összeg egy részét ajánljuk fel jótékony célra. Így a három zenekar közösen örökbe fogadta Indigót, a budapesti állatkert gorilla bébijét. Róla kapta a nevét a turné, amelynek plakátjához Fürjes Balázs rajzolt egy nagyon ütős grafikát.

 - Bő egy hónapja jött ki az új albumotok, aminek (egyik) felvezetéséhez szerintem egy igen hatásos módot választottátok, tudniillik ismert zenészek véleményét kértétek ki a lemezanyagról, és azt publikáltátok is a megjelenés előtt.

 - Az elmúlt évek során a magyarországi rock élvonal szinte minden zenekarával turnéztuk, koncerteztünk együtt. Többségükkel a mai napig tartjuk a kapcsolatot.
Mikor elkészült az album és megkaptuk Varga Zolitól (a lemez producerétől) a kész anyagot, felhívtunk négy zenészt, név szerint Molnár Mátét (Road), Fejes Tomit (Tankcsapda), Jimmyt (Kowalsky Meg a Vega), és Kovács Zolit (Depresszió), hogy hallgassák meg az új dalokat, és amennyiben idejük engedni, írják meg róla a véleményüket. Nagyon jófejek voltak, és annak ellenére, hogy már közel volt a megjelenés napja, és emiatt rövid idő állt a rendelkezésükre, bevállalták mind a négyen. Innen is hatalmas köszönet nekik!
Facebook-oldalunkon egyébként megtalálhatók ezek a „lemezkritikák”, csak kicsit vissza kell görgetni a bejegyzések között. (nevet)

 - A közzétett híradásaitok alapján köztudott, hogy nem egyszerre stúdióztatok, hanem több etapban vettétek fel az új dalokat, sőt – arról is szól a fáma, hogy – az eddig mindent vivő Szívemen a jel majdnem nem is került fel a korongra.

 - Marci januári érkezése után, a hétvégi koncertek között a hétköznapok dalírással teltek, rengeteget próbáltunk. Gyorsan kiderült, hogy egy hullámhosszon vagyunk és nagyon jól megy a közös munka. Szépen sorban íródtak a dalok, volt, hogy egymást követő három próbán három is született.
Szeptember közepére volt betervezve a felvételek kezdése, viszont augusztusban már jó néhány készen volt, így mikor Varga Zoli hívott, hogy akár augusztus közepén is kezdhetünk, egyből igent tudtunk mondani. Augusztusban három, szeptemberben négy, októberben pedig hat napot töltöttünk a törökbálinti SuperSize Recording stúdióban. Össz-vissz 14-15 dallal/dalvázlattal érkeztünk a felvételekre, ez ahhoz képest, hogy tizet terveztünk a lemezre, nagyon jó, hiszen eddig mindig az volt, hogy annyi számmal estünk be az ajtón, ahányat elképzeltünk a korongra.
Kilenc dal ügyesen össze is állt, viszont a tizedik hiányzott, így a szeptemberi felvételek utáni harci feladatunk az volt, hogy az utolsó etapra írjunk – vagy esetleg a vázlatok közül gyúrjunk össze – egy új nótát. Hazajöttünk, és az történt, hogy két új szám is született, az egyik a Titkok vagyunk, a másik pedig a félkész Szívemen a jel. Mivel az előbbi zenéje és szövege is teljesen elkészült, úgy gondoltuk az kerüljön a lemezre, de mikor megmutattuk Zolinak a félkész Szívemen a jel demóját, azt mondta, hiba lenne, ha lemaradna a lemezről. Ezért aztán még az éjjel befejeztük, és másnap reggel azzal tudtuk kezdeni a felvételeket. Így végül 10 helyett 11 új szerzemény került a CD-re.

 - Ha szabad saját véleménynyilvánítással élnem: ezt az albumot, azon túl, hogy a legjobban megszólaló, és az eddigi legérettebb kiadványotoknak gondolom, egy nagyon őszinte, és mind dinamikájában, mind mondanivalójában nagy mélységeket bejáró, de felemelő érzésekkel sem fukarkodó anyagnak is tartom.

 - Ezt nagyon jól megfogalmaztad, ugyanígy érzem én is! Azt gondolom, hogy a zenekar eddigi munkásságának legjobb anyagát sikerült megírnunk. Eddig szinte még csak pozitiv visszajelzéseket kaptunk. Ilyenkor szokták azt írni, mondani, hogy megérett a zenekar, hogy a sok közös munka, stb., viszont érdekes, hogy nálunk erre mindössze kicsivel több, mint fél év volt Marcival... Hozzátenném, hogy olyan, mintha már évek óta együtt játszanánk.

 

 - Két szerelmes(nek mondható) dal – Fejfámra, és a már említett Titkok vagyunk – is helyet kapott a lemezen, viszont ezeket sem skatulyáznám be a hagyományos lírai nóták közé.

 - Sokáig úgy nézett ki, hogy a Fejfámra lesz az egyetlen szerelmes dalnak mondható tétel az albumon, nevettünk is rajta, hogy a címéből ezt senki se mondaná meg. A refrén szövege már régen összeállt a fejemben, a lemez szövegei közül – azt hiszem – ez volt az első vázlat.
A Titkok vagyunk pedig az a szöveg, amely legkönnyebben/leggyorsabban íródott meg. Emlékszem, kedd este próbáltunk, kb. 10 után végeztünk, a hazafelé úton pedig egymás után jöttek a sorok, reggel pedig küldtem is a srácoknak az elkészült szöveget. Nekem nagy kedvencem mindkét nóta.

 - Ha a klipeket nézzük, eddig kettővel támogattátok meg a lemezt. Elsőként, a már említett Szívemen a jel érkezett, amihez népes szereplőgárdát toboroztatok, majd a címadóhoz készült intimebb képi világú videót mutattátok be.

 - A Nincs ellenszer lemezünk óta, azaz 2013-tól Bíró Máté készíti a klipjeinket. Szeretünk vele dolgozni, így mikor szóba került az első dal megfilmesítése, őt hívtuk, egyeztettünk, és az októberi stúdiófelvételek befejezése után kb. egy héttel már egy nagy hangárban találtuk magunkat. Itt rögzítettük ugyanis a Szívemen a jel zenekari jeleneteit. Persze, megint kifogtuk, mert rohadt hideg volt. Délután 5-kor érkeztünk a helyszínre és este 11-ig forgattunk. Aztán még itt vettük fel a motoros, valamint a gördeszkás képsorokat is.
18 szereplő látható a klipben, és mindegyiküknek más jelenti az „örök szerelmet” - van, aki a sportban találja meg, van, aki a motorozásban, más a tetoválásban, számunkra pedig ez a zene. Két nap alatt tízezres megtekintést ért el a videó a YouTube-on, most valahol 63 ezer körül tart. Eddig soha nem volt ekkora nézettségünk ilyen rövid idő alatt!
A másik klip pedig a Mi kell több!? című dalhoz készült. Ezt november végén forgattuk Bős városhoz közel, a Duna mellett, egy erdős részen. Érdekessége, hogy egy szombati hajnalon érkeztünk a helyszínre az egyik őszi koncertünk után, szóval mindössze a kocsiban aludtunk előtte egy-két órát. Az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk, többször eleredt az eső, de végül azért sikerült rögzíteni a jeleneteket.
Hamarosan pedig érkezik a harmadik videó. December 22-én, a hazai pályás lemezbemutatón forgattunk egy koncertklippet a Nem idegen dalhoz. Már nagyon várjuk, hogy elkészüljön.

 - Ezen az évzáró bulin tripla „jubileumot” is ültetek, hiszen Marci december 10-én, Feri 21-én, te pedig 23-án születtél.

 - Ez így van! De mielőtt erre rátérnék – amolyan összegzés-képpen – hadd mondjam el, hogy egy nagyon pörgős év van mögöttünk. Bár most már bátran kijelenthetem, hogy pont így terveztük. Viszont, ha valaki azt mondja egy éve, hogy ezt mind sikerül is megcsinálnunk, lehet nem hittük volna el. (nevet) Turné, koncertek, közben dalírás, stúdiózás, lemezmegjelenés, két klip, mindezek úgy, hogy tavaly ilyenkor még szinte nem is ismertük egymást Marcival! A lemezbemutató pedig hab volt a tortán: CO ágyúk, led-fal, konfetti, közel két órás koncert. Fantasztikus élmény, imádtuk minden percét.
És, ahogy említetted, mindhárman decemberiek vagyunk, emiatt számunkra szülinapi buli is volt ez az esemény. A lemezbemutató után afterparty-t tartottunk, és azt hiszem, azzal mindent elmondok, hogy Feri zárta a kultúrházat reggel fél 8-kor! (nevet) Egy életre emlékezetes este volt!

 - Hogy picit még személyesebbé tegyük ezt az interjút, mindhármatokkal kapcsolatban kiemelnék egy-egy fontos történést a 2018-as események közül… Áprilisban te is elénekelhetted a DAC Stadionban a Nélküled-et, Marci egy szuper gitárt használ, Feri pedig endorser lett.

 - Áprilisban csörgött a telefon, Nagy Krisztián hívott a DAC fociklubbtól, hogy szeretnének, ha a következő meccsen én énekelném a DAC himnuszává vált Ismerős Arcok dalt… Fantasztikus volt közel tízezer ember előtt előadni a Mol Arénában. Izgultam is rendesen, a torkomban dobogott a szívem, de egy életre szóló élmény volt! Amit aztán júlisban meg is ismételhettem a DAC első Európa Ligás mérkőzésén.
És igen, Marcinak egy egyedi gitárt készített a GV Guitars, Feri pedig a régóta használt kedvenc dobbőr márkájának, az Aquarian Drumheads-nek az endorsere lett. Mi kell több? (nevet)

 - Mivel a téli szünet után közvetlenül készül ez a kérdezz-felelek, nem botor a kérdés, hogy mivel foglalkoztok a szabadidőtökben? Teljesen (jó értelemben vett) „kockák” vagytok a zene tekintetében, vagy azért befér más is?

 - Az elmúlt évben számunkra szinte minden a zenekar körül forgott. Rengeteg időt töltöttünk együtt, és a szabadidőnk nagy részében is ezzel foglalkoztunk. December 22 után megbeszéltük, hogy kicsit pihenünk, kifújjuk magunkat, hogy aztán újult erővel vágjunk a 2019-es évbe. Persze, ilyenkor is előkerülnek a hangszerek, Marci például már gyártja az új riffeket, sőt decemberben az egyik próbán el is készült egy új dal vázlata. (nevet)
Viszont, van magánéletünk is természetesen, Marci focizik, sütni-főzni is szokott, Feri meccsekre jár, vagy filmet néz otthon, én pedig koncerteket, rendezvényeket szervezek, meg igyekszem minél több időt tölteni Kyrával, a két éves alaszkai malamutommal.

 - Az új évet a Tankcsapda vendégeként nyitottátok, és nemrég tettétek közzé a 2019-es téli/tavaszi turnédátumokat. Úgy tűnik, a Phoenix RT-nél ez az év sem az otthoni láblógatásról fog szólni…

 - Igazán ütős volt az a január elsejei Akvárium Klubos koncert. Már elővételben teltházas lett, szóval egy elég komoly tömeg előtt indíthattuk az új évet. Köszönet ezért a Tankcsapdának! A buli után volt lehetőségünk beszélgetni, iszogatni is Lukácsékkal, valamikor éjjel 2-kor indultunk el haza.
Jövő héttől indulnak a próbák a tavaszi lemezbemutató turnéra, amelynek az állomásai már megtalálhatók a Facebook-oldalunkon. Február 15-én, Szolnokon indul a koncertsorozat és egészen április 27-ig tart majd. Több bulin a szintén az új albumát bemutató New Friend Request-tel koncertezünk együtt, de játszunk majd az Alcohol és Burnout zenekarokkal is.
Az idei esztendő a Mi kell több!? dalainak népszerűsítéséről szól főként. De szeretnénk további klippekkel is jelentkezni, hiszen úgy érezzük, hogy az új lemezen több olyan szám is van, amelyek megérdemlik, hogy megfilmesitsük őket. Közben pedig írjuk az új nótákat, mivel a következő albummal nem szeretnénk újabb három évet várni. (nevet)