Rátalálhat-e a boldogság egy morózus, csak a munkájának élő öreg főorvosra egy korabeli páciense révén? Engedi-e, hogy az teljesen átjárja őt, vagy inkább ellenáll? Arbuzov: Kései találkozás című kétszereplős romantikus vígjátékának sajtóbemutatóján jártunk.
A megbeszélt tíz óra helyett csak délután kettőre érkezik a szívszanatórium extravagáns viselkedésű hölgy lakója a zsémbes, csak a munkájáért élő professzorhoz. Ebből a kései találkozásból indul az a kétszemélyes dráma, a Kései találkozás, mely besorolása szerint romantikus vígjáték, ám végkifejlete számos szálat elvarratlanul hagy, így a régimódi komédia (képzeletbeli) valóban happyendes lezárását a néző fantáziájára bízza.
Alekszej Nyikolajevics Arbuzov drámájában az egy hónapos szanatóriumi tartózkodásra beutalt, de a szabályokat már az elején áthágó hölgyet próbálja rendre utasítani a sebész főorvos már az első találkozáskor. A nő azonban bohém viselkedéséhez álomvilágot is kreál magának: nem igazán derül ki, ő maga, valamint sokat emlegetett férje mivel foglakozik. Az orvos családi körülményeiről sem tudunk meg sok mindent. A két ember azonban a darab során olyan eseményeken, találkozásokon megy keresztül, hogy életük rejtett titkai itt-ott búvópatakként bukkannak a felszínre.
Ezeket a találkozásokat Sándor Pál rendező nagyon hangsúlyosan meg is jeleníti, legyen szó a főorvosi szobáról, egy koncert utáni zivatarról, kórházi jelenetről vagy épp sétáról a tenger melletti katonai temetőben. És bár a díszlet meglehetősen minimalista, Molnár Piroska és Jordán Tamás a két, sokat megélt színész játékának köszönhetően szinte a színpadon vagy épp a Rózsavölgyi Szalon asztalai között is látjuk magunk előtt a helyszínt.
Bár a kamaraszínház ajánlójában „tisztességgel megőszült professzor és páciense” szerepel (és az orvosról valóban megtudjuk, 71 éves), mégis egyre fiatalabbaknak érezzük őket. Ehhez nagyban hozzájárul az előadás
ahogy a bohém asszony szinte incselkedik magányos, morózus orvosával. Ezt a szeretetre vágyó hölgyet pedig külön kiemeli folyamatosan változó jelmeze, mely – ellentétben a férfi ruházatával – egyszer rikító „turbánban”, máskor elegáns alkalmi ruhában, megint máskor pedig kimondottan profán esőkabátban nyilvánul meg. A férfi pedig – bár szívét a kisebb infarktuson kívül szemmel láthatóan nyomja még valami – egyre jobban enged a kései találkozás kínálta lehetőségnek. Olyannyira, hogy – akárcsak a fiatalok – egy szalonspicces jelenetben is megmutatkozik kettejük életének összefonódása, ami jól emészthetővé teszi az egyébként csaknem csehovi mozdulatlanságot felidéző darabot.
Az orosz dráma (bár Arbuzin a szovjet kor írója) hangulatát nemcsak a Csehovnál rendszeresen felbukkanó orvos és színésznő szerepek idézték fel, hanem az egyes színek közti átmenetet kitöltő harmonikamuzsika is, amitől viszont élesen elvált a koncertjelenet orgonazenéje (Bach: D-moll toccata és fúga). Ez a súlyos, barokk zene egyébként jelentős váltás volt a darab cselekményében is, ekkor kerül elő a professzor esernyője, melynek védelme alatt a két ember először kerül közel egymáshoz és nyílnak meg egymás felé.
Szintén szélesítette a komédia zenei palettáját, hogy az énekesként is ismert Molnár Piroska egy már-már operettbe hajló zenei betétdalt is elénekelt a darabban, melyért joggal zsebelte be a nyílt színi tapsot.
Hogy a vígjáték besorolás mégsem csupán könnyed kacagtatást jelent, arról ugyancsak gondoskodik a két zseniális színész, illetve a rendező triója: a legbensőségesebb jelenetet, a katonai temetőben tett sétát a nézők közé viszik, a főorvos rejtett titkára itt derül fény.
Valóban szerelembe esik a professzor és páciense? Erre utaló halvány (?) jelek vannak, de a szerelem misztériumáról nem lebbentik fel a fátylat, hiszen – ahogy az orvos fogalmaz –
a szerelem szentség.
Ennek a szentségnek az oltárára pedig illik minden nap virágot vinni. De ez sem lehet akadálya, hogy egy kései találkozás az esernyő alatt, annak rejtekében végződjön. Végződjön? A darab záró jelenetében elhangzik a bűvös
fél mondat, ami – egy filmes kifejezéssel élve – lehetőséget ad a spinoffra. Ennek továbbgondolását Alekszej Arbuzin és Sándor Pál is a nézőre bízza.
A Rózsavölgyi Szalon egy nagyon kedves darabbal nyújt lehetőséget „jutalomjátékra” Molnár Piroskának és Jordán Tamásnak. És ha a kamaraszínház a technikai akadályokat már a keddi bemutatón képes leküzdeni (a kórházi jelenet suttogását a sajtóbemutatón térmikrofon helyett a jelmezre csíptetett mikroportokkal próbálták megoldani, melyek viszont minden mozdulatnál sisteregtek), valóban pompás színházi élményt fog nyújtani a nézőknek.
(Alekszej Nyikolajevics Arbuzov: Kései találkozás. Rózsavölgyi Szalon. Ford.: Morcsányi Géza. Rend.: Sándor Pál. Szereplők: Molnár Piroska, Jordán Tamás)