A pedagógushiány egyre súlyosabban érinti a hazai közoktatást, amely már nemcsak a vidéki kistelepüléseken okoz problémát, hanem a fővárosban is. A tanárhiány mellett ezen felül a pedagógiai asszisztensek hiánya is komoly gondot okoz. A probléma sokrétű, a sajátos nevelési igényű és/vagy magatartási beilleszkedéssel küszködő tanulók egyre kevesebb figyelmet kapnak, mert nem akad elég ember, aki foglalkozni tudna velük.
Nemrégiben két fiatal pedagógus keresett fel amiatt, hogy egy IV. kerületi iskolában áldatlan állapotok zajlanak. Mint kiderült egy negyedikes osztályról van szó, ahova szinte "összeválogatták" a sajátos nevelési igényű diákokat.
Éva 6 éven át dolgozott tanárként. Tavaly nyáron került be a IV. kerületi intézménybe, ahol elmondása szerint olyan dolgokkal szembesült, amelyek számára egész egyszerűen elképesztőek voltak. Az ő történetéből ismerhettük meg elsőként ezt a negyedikes osztályt, ahová többségében sajátos nevelési igényű gyerekek járnak. Hozzátette, az osztály annyira "problémásnak" számít az intézményen belül, hogy a legtöbb pedagógus nem tud órát tartani.
Első alkalommal helyettesítőként találkozott az osztállyal, elmondása szerint pályafutása során most először érezte azt, hogy tulajdonképpen attól fél, hogy a tanítási óra alatt bármikor baja eshet.
"Úgy éreztem életembe először, hogy veszélyben vagyok"
- tette hozzá Éva.
Judit szintén ebben az intézményben dolgozott, de rövid időn belül távozott, miután igyekezett jelezni az intézményvezetője felé, hogy milyen problémák vannak az iskolában. Szerette volna a tanári kar előtt megvitatni a problémákat, azonban az igazgató jelezte, hogyha bármilyen problémája van, akkor azt kizárólag négyszemközt közölje vele. Nem ez volt az egyetlen furcsa eset az intézményvezető részéről, ugyanis még a tanév elején szigorúan megtiltotta a tanároknak, hogy bármelyik diákot is megbuktassák az alsós osztályokból, mondván szükség van a fejkvótákból származó pénzekre.
Judit szerint a legnagyobb probléma az, hogy a felsőoktatási tanulmányaik során a tanárokat egész egyszerűen nem vértezik fel releváns tudással arra, hogy kezelni tudják az olyan gyerekeket, akik eleve nagyobb figyelmet igényelnének. Hozzáteszi, hogy sajnos elegendő gyógypedagógus és iskolapszichológus sincs, aki érdemben foglalkozni tudna ezekkel a gyerekekkel, így pedig a tanárok magukra vannak utalva.
Véleménye szerint az lett a gyakorlat a magyar iskolákban, hogy a több figyelmet igényló gyerekeket összerakják évfolyamon belül egy kis létszámú osztályban,
Judit elmesélte, hogy van egy egykori kollégája, aki főként autizmussal élő gyerekekkel foglalkozik, és tapasztalata szerint több olyan esetről is hallott, hogy ezen gyerekeket egész egyszerűen bántalmazták a tanárok, mert máshogyan nem tudták kezelni a helyzetet. Úgy véli, a jelenlegi pedagógusképzésben nem fordítanak elég időt arra, hogy az ilyen eseteket kezelni tudják a pályára készülő tanárok. Másfelől a legkomolyabb probléma, hogy iskolánkként gyakran 1 fő(!) fejlesztőpedagógus áll rendelkezésre, így érdemben alig jut idő arra, hogy ezekkel a gyerekekkel foglalkozzanak.
Éva szerint a korábban említett negyedikes osztályhoz legalább 3-4 fejlesztőpedagógus kéne, hogy gördülékenyen tudjon haladni az oktatás. Elmondása szerint az iskola pszichológusa azt mondta, hogy ezzel az osztállyal már ő sem tud mit kezdeni, egyszerűen túlmutat a képességein. Néha már annyira eldurvult a helyzet, hogy az iskolarendőrséget is hívni kellett azért, hogy órát lehessen tartani. A helyzet tarthatatlanságát növelte, hogy az osztályfőnök 20 év után felmondott, mondván ez már neki is túl sok.
Az intézmény igazgatója kitalálta, hogy az órákat más és más tanárok tartják, amíg nem találnak jobb lehetőséget. Éva megelégelve az intézményben uralkodó állapotokat úgy döntött végül, hogy felmond.
Kiemelte, hogy amikor órát tartott szerencsére nem fajultak el tettlegességig a dolgok, de szinte egyáltalán nem tudott haladni az anyaggal mert,
De arra is volt példa, hogy a szék repült a terem egyik végéből a másikba.
Végül többen is az igazgató felé fordultak, azonban nem sok eredménye volt. Az intézmény vezetője továbbra is azt kérte a pedagógusoktól, hogy lehetőleg senkit ne buktassanak, mert az iskolának szüksége van a fejkvóta után járó pénzre. Ráadásul az SNI-s gyerekek három pontot érnek papíron, tehát több pénzt is kap az iskola utánuk.
Juditnak és Évának is ez már a harmadik oktatási intézménye volt, de a korábbiaknál ilyesmit még nem tapasztaltak. Hozzáteszik, hogy problémák a korábbi iskoláknál is voltak, de "gladiátorképző" osztály azért nem volt az intézményekben. Leszögezték, hogy sajnos egyre több kollégájuktól azt hallják, hogy elegük van a tanításból, mivel nem bírják és akkor még ne is beszéljünk a társadalmi vagy anyagi megbecsülésről, amikről manapság egyre több szó esik.
"Sajnos meg sem hallgatnak minket, nem kérdezik ki a szakemberek véleményét, pedig egyre súlyosabb problémák nehezítik a pedagóguspályát. És lássuk be, ha az oktatás nincs rendben egy országban, akkor tulajdonképpen semmi sincs, hiszen a jövő munkaerejét az oktatási rendszernek kéne kiképeznie."
- tették hozzá.
Szakértők szerint egyébként az utóbbi időben elharapodzó iskolai "erőszakos" esetek annak is köszönhetőek, hogy mind a tanárok, mind a diákok rendkívül túlterheltek. A Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) nemrégiben országos felmérést készített, amelynek keretein belül kiderült, hogy a tanárok átlagban
A diákok túlterheltsége ellen pedig még az MTA szakértői is kiálltak, akik szerint a NAT-ban megjelölt túl magas óraszám a gyerekek egészséges fejlődését sodorja veszélybe. Véleményük szerint ugyanis túl kevés idő marad a minőségi pihenésre, kikapcsolódásra.
Szintén gerjeszteni fogja a további problémákat az, hogy a kormány megszüntette tavaly szeptember elsejétől a magántanulói rendszert. Helyette egyéni munkarendet kérhetnek a szülők a gyermeknek. A döntés legalább 8 ezer gyermeket érintett.
A jelenlegi állapotok mellett ez a rendelet, minden tekintetben átgondolatlan volt, ugyanis több SNI-s gyermek is kizárólag magántanulóként volt képes elvégezni az iskolát, ez a módosítás őket is nehéz helyzetbe sodorta. Ugyanis a mai közoktatás nem tudja azokat a feltételeket biztosítani, hogy minden sajátos nevelési igényű gyermekre megfelelő idő és szakember jusson. Az így visszaszivárgó tanulókat egyes intézmények úgy kezelik, hogy egy intézményen belüli "szegregált" osztályba különítik el őket. Ha a gyermekek nem tudnak megfelelő körülmények között fejlődni, akkor sincs gond (gondolja a kormányzat - szerk.), a tankötelezettség korábbi 16 évre csökkentése miatt, idő előtt kilökheti magából ezeket a gyerekeket a hazai oktatás.
A kérdés adódik:
mennyire felelősségteljes az a kormányzat, amely az eleve több figyelmet érdemlő gyermekek kezét még idő előtt elengedi és lemond róluk?
Az utolsó utáni pillanatban vagyunk.