Rock a vérük! Ötödik évtizedüket indítják a rock Elefántjai – Interjú Szigeti Ferenccel

Rock a vérük! Ötödik évtizedüket indítják a rock Elefántjai – Interjú Szigeti Ferenccel

Lendületvesztés nélkül, a minőséget mindig szem előtt tartva, tovább az úton.

Immár 41. éve alkot és játszik együtt eredeti, változatlan felállásban a Karthago, azaz Gidófalvy Attila, Kiss Zoltán Zero, Kocsándi Miklós, Szigeti Ferenc, és Takáts Tamás, akik – és ebben semmi túlzás nincsen – egyértelműen hazánk rocklegendáivá váltak az elmúlt évtizedek alatt. A tavalyi nagyon sűrű – új stúdióalbum, Arénás nagykoncert, közel ötven fellépés – jubileumi esztendőt követően idén sincs szó pihenésről, február 7-én, Miskolcon, egy felfrissített koncertprogrammal indítják a 2020-as szezont. A zenekar vezetőjével, Szigeti Ferenc gitáros/énekessel egy egyórás kötetlen, sztorikkal megszínezett beszélgetés során főként 2019 legfontosabb történéseiről, valamint az Együtt 40 éve!!! albumról és elkészültéről esett szó, de néhány jóval régebbi emlék felidézése (amelyben egy légópince, a Béke Szálloda, és egy üveg Hennessy konyak is helyet kapott), illetve egy kis kulisszák mögé betekintés sem volt ellenére. Ennek zanzásított változata olvasható alább.

 

 - Picit visszatekintve a tavalyi esztendőre és az Együtt 40 éve!!! albumra, mennyire volt tudatos, hogy – miközben a kerek évfordulók esetében általában egy best of vagy egy kiadatlan koncertfelvétel szokott érkezni – ti a négy évtizedes jubileumra is egy új stúdióalbummal jelentkeztetek?

 - Teljesen egyértelmű volt a részünkről. Egyébként sem tolonganak nálunk a best of lemezek, amik vannak, azokat sosem mi csináltuk, hanem valamelyik kiadónak volt az igénye az ilyen jellegű album. Mi csak javasoltuk például, hogy milyen dalok kerüljenek rá. Nem azt mondom, hogy sűrűn, de mindig új lemezanyagokat gyártottunk, és ezt nem is bánjuk, mert így értékesebb egy-egy megjelenés. Mert, ha nagyon sok dalt ír egy ember, vagy egy zenekar, azokba szükségszerűen bekerülnek gyengébb darabok is.
Most, jelen esetben az Együtt 40 éve!!! albumhoz 20-22 nótából válogattuk ki a korongra került tíz tételt, és ezek az esszenciáját adják a Karthago zenéjének. A zenekar mindig is adott arra, hogy minőségi anyagot nyújtson a közönségének, azaz egy töltelékdaloktól mentes lemezt. Minden számot úgy kezeltünk most is, hogy az lesz a fő csapás, a legfontosabb nóta. Rengeteg időt töltöttünk stúdióban, és itt hadd említsem meg a Green Stúdiót, és vezetőjét, Varga Csabát, mert nála dolgoztunk, és úgy gondolom, hogy nagyon korszerűen, sőt remekül szól a lemez.

 - Személy szerint te hová helyeznéd el ezt az albumot a Karthago diszkográfiájában?
 
 - Az egyik legerősebb anyagunknak tartom az első lemez után! Az természetesen a mai napig meghatározó, és azt hiszem nem csak az én életemben, hanem a zenekaréban is, illetve, ha az egész hazai rock színteret tekintjük, ott is. Egyrészt, akkor, azok a dalok már több éve készülődtek, és amikor összejött a csapat, valami hihetetlen mennyiségű időt töltöttünk együtt. Rengeteget dolgoztunk, egy IX. kerületi légópincében próbáltunk napi 7-8 órákat, hónapokig. E munka során fedeztük fel egymás képességeit, zenei stílusát - nagyon izgalmas volt annak a lemeznek a megszületése. Másrészt, addig ilyen stílusú és megszólalású zenekar nem volt Magyarországon.

Karthago archiv

 - Mennyi ideig tartott most az alkotó folyamat, illetve milyen a munkamódszeretek?

 - Nálunk, és szerintem sok zenekarnál is, úgy kezdődik a dolog, hogy a szerzők, akik dalokat írogatnak, megmutatják a többieknek a demófelvételeiket. A Karthago esetében ez úgy történik, hogy forgatjuk, hallgatgatjuk ezeket, és amelyik megtetszik, annak nekilátunk. Adunk hozzá egy megfelelő tempót, megnézzük a hangnemet, hogy Tamásnak jó legyen, elkezdjük játszani, aztán kiderül, hogy működik-e. Ha igen, akkor komolyabban felépítjük, dallamokat, vokálokat, szólókat teszünk hozzá, gyakoroljuk, valamilyen formában (telefonon, mp3-ban) hazavisszük, sokáig ízlelgetjük. Persze, olyan is elő szokott fordulni, hogy a végeredmény mégsem tetszik. Ilyenkor jön az, hogy vegyük elő a demóváltozatot még egyszer, és kezdjük el elölről, újra. (nevet) Nagyon kritikusak vagyunk!
Szóval mi eleve dalokat írunk, nem riffeket pakolgatunk egymás mellé, amire majd énekel valamit a frontember, meg rájátszik egy kis pluszt a gitáros. Nekem az a hitvallásom, hogy az az igazán jó zene, amikor adott egy dal, amely bármilyen stílusban, bármely hangszerrel előadva is dal marad.

 - Mindig így dolgoztatok?

 - Igen. Régebben is mindig rögzítettük – akkoriban legfőképp kazettás magnóval – az ötleteinket, aztán „pihentettük” őket. Aztán amikor egy idő után újra előbukkant a nóta, és azt mondtuk, hogy na, ez így friss füllel is jónak tűnik, akkor rajta, csináljuk meg véglegesre. Ha meg nem tetszett vagy fintorogtunk, akkor elengedtük, a kukában végezte. Lehet, hogy az idők során több (lehetséges) slágert is dobtunk ki így… (nevet)

 - A zeneszerzést vagy a szövegírást szereted jobban?

 - Én elsősorban zeneszerzőnek tartom magam, könnyen is dolgozom, akár pár perc alatt megírok egy dalvázlatot. Szövegíró mondhatni kényszerből lettem, mert korábban, a Karthago előtt egyáltalán nem csináltam ilyet. Amikor viszont összeállt a zenekar, megvoltak a dalok, kiadtam egy párat néhány akkori profi szövegírónak, de azt kell mondjam, nem tudták azt és úgy megfogalmazni, amit én szerettem volna kifejezni ezzel a rock nótákkal. Kaptam valami ilyesmit is, hogy „Mint két hajó az éjszakában, a hullámok csobogtak alattunk, a hold sütötte a fejünket, stb.” (nevet) Szegény Tardos Péter adta… De elmondom a csattanóját a sztorinak! Péter a Béke Szállodában lakott a Körúton, és ott is ebédelt minden nap. Úgy élt, mint egy régimódi dzsentri. Szóval , úgy lehetett vele találkozni, hogy oda kellett hozzá menni ebédelni, és a közben meg lehetett vele vitatni ezt-azt. Elvittem neki egy lassú dalt, gondolom, a szobájában meghallgatta, és felhívott, hogy tetszik neki, megcsinálja. Egy hét múlva jelentkezett, elmentem, elővette a szépen írógéppel teleírt papírt, elolvastam, és ott ültem rémülten az ebéd felett, hogy jó Isten, most mi lesz? Nem mertem neki megmondani, hogy ez szörnyű. (nevet) Hazamentem, de tudtam, hogy ebből sosem lesz Karthago szöveg - elővettem egy üveg Hennessy konyakot, leültem az íróasztalomhoz, és reggelre kész volt a dalszöveg. Ez lett a Fények, a hangok, az árnyak… Kicsit hallani benne a konyakot. (nevet) Ezután felbátorodtam, és elkezdtem írni, rájöttem, hogy ha nagyon akarok, akkor tudok szöveget is írni. Arra azért mindig figyeltem, hogy legyen tartalom is ezekben. Talán éppen ezért, nagyon sok dalom mai is ugyanúgy aktuális.

Karthago Ferry

 - Visszatérve a jubileumi lemezhez, dupla korongos kiadványként is – a másik CD-n akusztikus koncertfelvétellel –, és LP-n is megjelent az anyag. Ez a többféle verzió kinek az ötlete volt?

 - Ez teljes mértékben a kiadónk, Hartmann Kristóf érdeme, nagyon a szívén viselte ennek a lemeznek a sorsát. Egyébként, szerintem az emberek nosztalgiából vesznek vinylt. Látványos és nagydarab a borító, és jól odailleszthető a régi albumok mellé. Persze, sokan azt mondják, hogy mennyivel jobban is szól, mint egy CD, de nekem erről egész más a véleményem. Egyrészt, híradástechnikai műszerészként érettségiztem anno, másrészt elvégeztem Hamburgban egy zenei producer iskolát, úgyhogy tudom, hogy a CD-re pontosan ugyanaz a hangdinamikájú anyag kerül, mint amit a stúdióban hallhatsz.

Karthago CD front

 - Az Együtt 40 éve!!! kb. másfél hónap alatt aranylemez lett. Mik a tapasztalatok – mondjuk egy-egy dedikálás, beszélgetés során talán kiderül – ez a Karthago régi rajongóinak (és vásárlókedvének) köszönhető, vagy a fiatalabb korosztály is megtisztel benneteket a fizikai példány megvételével?

 - Ez egy elég nehéz kérdés. Hogy milyen célcsoportot talál meg a Karthago, az már egy kicsit marketing téma is, de én úgy gondolom, hogy a közönségünk legjavát a 30-65 közötti korosztály teszi ki. Ők azt mondják, hogy a mi lemezeinken nőttek fel, és a mai napig is szeretik a zenekart. Tehát ezt mondanám alapbázisnak, de természetesen jönnek fiatalok is bulikra.

 - Legfrissebb aktualitás, hogy egy portugál metal újságban az előkelő negyedik helyre került az Együtt 40 éve!!! lemez a tavalyi megjelenések listáján, nemzetközi mezőnyben, magyar nyelvű dalokkal. Tudtatok erről esetleg valamit előzetesen?

 - Semmit. Teljesen meglepetésként ért, nagyon örültem neki. Ha megfordítjuk, nem hiszem, hogy van olyan magyar rock/metal slágerlista, amin esetleg portugál előadó lemeze szerepel, ráadásul portugálul megszólaló dalokkal. (nevet)

 - Ha megengedsz egy személyesebb témát, egészségileg hogy vagytok? Rólad köztudott, hogy még a mai napig is rendszeresen súlyzós edzéseket végzel, bokszolsz, a többiek hogyan tartják karban magukat?

 - Az idő halad, ezt mindannyian látjuk is egymáson. Mindig arra inspirálom a zenekartagokat, hogy valamit csináljanak, mert a mozgás az élet. Zero teniszezni jár, Gidó focizott, és edző is. Neki ugye pár éve egy nagyon csúnya betegsége volt, amiből óriási szerencsével, az orvosi kezelések mellett az akaraterejének, és a hihetetlen optimizmusának köszönhetően kijött. Tamásnak tavaly ősszel volt egy kis balesete, de hamar helyrejött, pedig neki nagyon jó „alapja” van, vízilabdázott, úszott fiatal korában… Miki pedig világ életében ilyen szikár volt, mint most, igaz eléggé le van terhelve, mert mozog ő eleget a dob mögött. (nevet)

 - Az Arénás malőr vagy nevezzük balszerencsés helyzetnek, amikor váratlanul elment az áram a színpadról, szerintem mindenki számára már ismert, így nem is ennek a teljes felelevenítését kérném tőled, hanem az érdekelne, hogy ha nem kimondottan technikai problémát veszünk, érhet titeket még meglepetés a színpadon több ezer koncerttel a hátatok mögött?

 - Pontosan több mint hatezerrel! (nevet) Azon az áprilisi Arénás bulin Tamás zseniálisan lekezelte a helyzetet, fantasztikusan megénekeltette a 12 ezer fős közönséget minden erősítés nélkül (!), de én konkrétan akkor meghaltam egy kicsit akkor a színpadon. Érdemes majd megnézni a reakciókat, ha kijön a DVD… aki jól ismeri a zenekartagokat, az látni fogja, hogy azért megviselt bennünket a váratlan áramszünet! Pont a Requiem végén jött a baki, ami az egész est dramaturgiai csúcspontja lett volna… a katarzis így részben elmaradt, de a siker és a közönségünk így is frenetikus volt! Kérdésedre válaszolva, csak nagyon professzionálisan lehet csinálni ezt a műfajt. A Karthago végtelenül szervezetten dolgozik, van egy szuper technikai gárdánk, akik nem csak a munkatársaink, hanem a barátaink is.

Karthago Arena

 - Február 7-én, az idei évet Miskolcon, az Ady Endre Művelődési Házban indítjátok. Nem sűrűn látni titeket ilyen helyszínen…

 - Így van, a Karthago ma már egy úgynevezett stadion zenekar, nem vagyunk egy tipikusan művelődési házakban játszó banda. Több évtizede nem léptünk fel klubban vagy kultúrházban, viszont tavaly felvetődött ez a dolog, érkezett is néhány felkérés, így – mondhatni kísérleti jelleggel – elvállaltam Hajdúszoboszlón és Szombathelyen egy-egy ilyen bulit. Mi nagyon élveztük ezeket a párszáz fős, szinte színpad nélküli, csak dobogós, a rajongókkal testközelben lenyomott koncerteket, mert kezdő korunkban anno a Metró klubban így játszottunk. Izgalmas volt, mert általában a nagy fesztiválokon, városnapokon csak egy nagy masszát látunk a közönségből, olyan messze vagyunk az emberektől. Itt meg közvetlen közelről láthattuk a mosolygó arcokat, a dalokat velünk együtt éneklő rajongókat. Volt egy srác az egyik koncerten pont velem szemben, aki egyfolytában a kezemet nézte, hogy miket és hogyan játszom a gitáron, milyen pedált nyomok le - biztos valami zenész lehetett. (nevet) Úgyhogy doppingolnak az ilyenek, de természetesen nem sok ilyen bulit fogunk játszani, egyet-kettőt azért elengedünk, amolyan exkluzív jelleggel.

 

 - Az interjú egyeztetésekor éppen egy próbához készülődtél. Egy-egy újabb évkezdetre, turnéra való felkészüléskor tartotok-e amolyan összetartást, vagy konkrétan közös zenéléseket?

 - Minden év elején összeülünk. Most például előzetesen kiküldtem a többieknek az előző esztendő koncertprogramját, valamint a javasolt újabb dalok listáját és majd megbeszéljük, hogy mit alakítsunk rajta. Elárulom, mert már biztos, hogy öt-hat év után megváltoztatjuk a koncert elejét és a végét is - néha kell ilyen. Úgyhogy, most február 7-én már egy megújult műsorral indítjuk az esztendőt.

 - Az aktualitásokat tekintve, szó esett egy új DVD-ről, a turnékezdésről. Ha picit előre tekintünk, ezeken kívül a 2020-as év milyennek ígérkezik, lesznek-e például kimondottan akusztikus koncertek?

 - Tavaly közel 50 koncertet adtunk, idén a ’Rock a vérünk’ elnevezésű turnéval, nagy rockbulikkal járjuk majd az országot, a dátumokat, helyszíneket kb. március végén publikáljuk majd. Amivel már találkozhattak a rajongók, március 21-én a Mobilmánia társaságában játszunk a Barba Negrában. Akusztikus fellépéseket is szeretnénk, ezeket nagyobb klubokba, illetve színháztermekbe vállaljuk. Aki látta a Petőfi TV-s felvételt, az tudja, hogy nálunk szó szerint unplugged az ilyen jellegű fellépés, nincsen dob, Gidó zongorán játszik, és még a basszusgitár is akusztikus, úgyhogy minden dal teljesen áthangszerelve szólal meg. Az Arénás jubileumi nagykoncert felvételeit tartalmazó DVD a tervek szerint február végére várható.