Végre kiderült, hogy miképp gondolkoznak a kormányoldalon nem magyar írónak tartott magyar írók, igaz ezt nem az egyik érintett, hanem maga Demeter Szilárd mondta el. Orbán Viktor fő kultúrharcosa egy hete váltott ki kisebb megbotránkozást azzal, hogy a Pesti Hírlapnak arról beszélt: csak azokat tekinti magyar írónak, aki magyaroknak ír. A Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója pár nappal később a Demokratának azt is kifejtette, hogy joggal tolja ki mindenféle párbeszédből azt az írót, aki szerinte LMBTQ-ideológiát hirdet, és látszik, hogy próbál a nemzeti kultúra létére törni.
Az egyik írásból sem derült ki, hogy a Demeter által démonizált írók pontosan hogyan viselkednek, egészen a mai napig. A Mandineren vendégszerzőként jegyzett írásában egy olyan erdélyi magyarhoz hasonlítja az általa nem magyar írónak tartott magyar írókat, aki a boldogulás érdekében „gyermekét már románnak nevelte".
Demeter szerint pontosan ugyanolyan viselkedés az elrománosodás, mint amikor íróként egy külföldi nyilatkozatban „diktatúráznak, amikor állami pénzzel kistafírungozva külföldön aggódnak az emberi jogokért, a jogállamiságért, a szabad sajtóért". Ugyanis szerinte ezek az írók
idegen nyelvű könyveik bemutatóján franciábbnak akarnak látszani a franciáknál, németebbnek a németeknél, angolabbnak az angoloknál.
Ezután fel is sorolja, hogy mi jár még szerinte az ilyen irodalmárok fejében:
- Bármi mások akarnak lenni, csak nem magyarok.
- Magyar írónak lenni nekik snassz.
- Ők a kádári kisember értelmiségi verziói, akik meg vannak győződve arról, hogy ha pár száz kilométerrel arrébb születnek, akkor világhírűek lennének.
- Anyanyelvük és a magyar kultúra nekik nem lehetőség, hanem börtön.
- Máshol szeretnének lenni, másvalakik, más irodalom nagyságai.
- Fejben örök másodikok.
Demeter ezután arról ír, hogy az ilyen írók nem gondolnak semmit a világról. Pontosabban nem azt, amit a propagandaminisztériumban előírnak - legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy azt kifogásolja:
Nem oktatják ki a svédeket, nem agitálnak német gyűlöletbeszédek ellen, nem gyűjtenek aláírást, ha Párizsba beszökik valami – ami, ha Magyarországon történne, biztosan rossz lenne.
Demeter ezután levonja a következtetést, amivel igyekszik saját igazát alátámasztani:
Őrájuk kár közpénzt költeni. Nem megtérülő befektetések.