Kálló Gergely: Nem vadászati kiállításra, hanem az állatvédők támogatására kell milliárdokat költeni

állatvédelem
MTI Fotó: Szigetváry Zsolt

Kálló Gergely szerint abszurd, hogy egy vadászati kiállításra 60 milliárd forintot költenek, míg az állatvédők saját pénzüket és biztonságukat teszik kockára azért, hogy megmentsék a bajban lévő állatokat. A Jobbik állatvédelemért felelős szakpolitikusát, parlamenti képviselőjét kérdeztük civilekről, törvényekről, ivartalanításról és a felek közötti párbeszédről. Interjú.

 

Az utóbbi néhány hónapban némi mozgolódás történt az állatvédelem politikai szerepvállalásában, előbb a főváros nevezett ki egy állatvédelmi ombudsmant Szabó Rebeka személyében, majd ugyanezt megtette a kormány is Ovádi Péter megbízásával. Korábban Ön is szorgalmazta, hogy legyenek ilyen szerepkörök. Hogyan értékeli ezeket a fejleményeket?

Kezdetnek nem rosszak ezek a kinevezések, ugyanakkor le kell szögezni, hogy nagyon megkésett lépések. A politika harminc éve adós azzal, hogy belépjen és hatékonyan tegyen az állatvédelemért.

Meg kell jegyezni azt is, hogy eddig a születendő állatvédelmi törvénnyel és intézkedésekkel kapcsolatban nem sok mindent láttunk, pedig hétről hétre jönnek a brutálisabbnál brutálisabb hírek az állatkínzásokról, tehát az idő sürget minket. Itt is igaz: aki időt nyer, életet nyer. 

Létrejöhet egy politikai ellentétektől mentes, szakmai összefogás az állatvédelemben? Eddig a civileket leszámítva, ahol liberálisok és fociultrák is együtt tudnak állni a gáton, a parlamenti kormánypárti-ellenzéki vonalon nem sok érdemi kommunikációt láthattunk.

Ebben a kérdésben úgy érzem, történt előrelépés. Egyrészt folyosói beszélgetések során – személy szerint én is – tárgyaltak már ellentétes politikai oldalon álló képviselők a témáról. Nagyon örülnék, ha ez hivatalos keretek között is folytatódna és meghallgatnánk egymás javaslatait.

Másrészt, ha már a fociultrákat említette: a Szurkolók az Állatokért szervezet akcióin sokszor látni, hogy egymással szöges ellentétben álló politikusok is részt vesznek. Ez mindenképp dicséretes, bár lenne ebben is hova fejlődni.

Kálló Gergely országgyűlési képviselő
Kálló Gergely/Facebook

Egy közkedvelt téma: lesz valaha állatrendőrség? És ha lenne, mit jelentene?  És kinek kellene fizetnie?

Ebben a kérdésben is van civil összefogás, az ÁRMO (Állatrendőrséget Magyarországnak) szervezet több, mint 23 ezer aláírást gyűjtött össze azért, hogy önálló rendőrszervezeti védelmet kapjanak az állatok, de valóban sok a tisztázandó kérdés. Én leginkább az országos rendőrségi szervezeten belül tudnám ezt az egységet elképzelni, így a finanszírozása az állam feladata lenne. Itt azért tegyük hozzá, hogy egy ilyen szervezetnek nem csak a házi kedvenceket kell védenie. Rengeteg probléma van a vágóhidakon és a haszonállat tartásban is, és még sorolhatnám. Szóval feladat akad bőven.

De engedje meg, hogy őszinte legyek: én már azzal is nagyon elégedett lennék első körben, ha a települések ebrendészei hatósági jogköröket kapnának és törvényekkel felhatalmazva gyorsan és sokkal hatékonyabban léphetnének fel az állatok védelmében.

Milyen eszközökkel harcolnának az állatkínzások ellen? Sokan azt mondják, a törvény jó, csak nem használják ki a bíróságok. A Jobbik eddig inkább a törvényi szigorítások pártján állt, de vajon meddig reális elmenni, és mi hozhat áttörést?

A törvények széles körű, és a lehető legkomolyabb szigorítását kell elérni minél hamarabb. Nézze, az én szemebnem ha valaki brutálisan megkínoz és megöl egy állatot, az ugyanolyan, mintha valaki brutálisan megkínozna és megölne egy embert. Én azt szeretném, ha ez az ítélkezésekben is visszaköszönne.

Sokszor mondom, ha meg tudtuk alkotni Európa legszigorúbb dohányzási törvényét, akkor meg tudjuk alkotni Európa legszigorúbb állatvédelmi törvényét is.

Jó lenne, ha Magyarországról ilyen hírek terjednének a nyugati sajtóban.

Mit lehet tenni a szaporítókkal? Amikor erről Szabó Rebekával beszélgettünk, ő a szemléletformálás irányából közelítette meg a kérdést, magyarán szerinte az emberekkel kell megértetni, hogy nem szabad pénzt adni ezekért az állatokért. Ön szerint?

Azért ennél egy „kicsit” tovább kell menni ebben a kérdésben, hisz a szaporítók okozzák meglátásom szerint a legtöbb problémát. Tisztázzuk a fogalmat! Ezek az emberek, a szaporítók genetikailag hibás, a legtöbb esetben eleve halálra ítélt állatokat hoznak létre brutális mennyiségben, hogy az életükkel nagy haszonért kereskedhessenek. Teszem hozzá, teszik ezt legtöbbször haláltábori körülmények között. Most képzeljük el, ha ezt emberekkel tenné valaki. Az ilyen emberekre a lehető legszigorúbb törvényekkel kell lecsapni, nincs mese.

A másik, hogy a szaporítók kereskedelmi felületeit kell felszámolni. Van olyan vezető apróhirdetéseket kezelő oldal Magyarországon, ami nem engedi hirdetni a szaporítókat a felületein. Ez egy apró lépés, mégis rengeteget számít. Milyen jó lenne, ha ezt törvényben is rögzítenénk. És igen, fontos a társadalom figyelmének felhívása is. Az emberek ne vegyenek olcsón, ellenőrizhetetlen körülmények közül állatokat, mert ezzel a szaporítók maffiahálózatát támogatják. Ellenben rendkívül fontosnak tartom, hogy államilag támogatott programokkal hívjuk fel a társadalom figyelmét az örökbefogadás intézményére.

Ha már szemléletformálás: mit tennének a túlszaporulat felszámolása érdekében? Elég csak kérni az ivartalanítást az állattulajdonosoktól, vagy ez már lefutott kör, és közbe kellene avatkozni?

Magam is nyújtottam be költségvetési módosító javaslatot azzal kapcsolatban, hogy indítson az állam országos ivartalanítási akciót.

Sajnos ezt leszavazták, de napirendre került újra az állatvédelmi biztos kinevezésével.

Várjuk ki ennek a végét, úgy fest, hogy mind a szakma, mind pedig a politika látja már egy országos ivartalanítási program fontosságát.

Kálló Gergely országgyűlési képviselő
MTI/Kovács Attila

Hogyan lehetne felkarolni az állatvédő szervezeteket? Jelenleg kevesebb, mint 50 millió forintot szán a kormány országos állatvédelemre, ami semmire sem elég. Így a civil szervezeteket leginkább adományokból tartja fenn a helyi lakosság, sok helyen még az önkormányzatra sem számíthatnak. Világos, hogy ezt a tevékenységet nem pénzért, hanem önszorgalomból, lelkesedésből végzik a civilek, de nem úgy lenne igazságos, ha közben legalább adósságokba nem kellene verniük magukat?

Mielőtt válaszolnék, hadd mondjam el, hogy minden tiszteletem azoké a civileké és civil szervezeteké, akik ma az állam helyett az állatok védelmét ellátják. Heroikus, gyakran reménytelen küzdelmeket folytatnak nulla állami támogatás mellett.

Sokan nem tudják, hogy ez nem egy hétvégi munka, ez nem egy hobbi, hanem ez az életük ezeknek az embereknek. És míg az egyik oldalon valaki adósságba veri magát, feláldozza az autóját, az életét, fizikálisan kockáztatja a testi épségét az állatok védelméért, addig a másik oldalon egy vadászkiállításra 60 milliárd forintot költenek el.

Hát nem abszurd? Ezt meg kell fordítani, és a pénzt azok között kell szétosztani, akik segítenek.