Mint ebben az országban mindenben – legyen az vérplazma, határkerítés, termőföld, vakcina, lélegeztetőgép vagy egy sima bicikliút – a koronavírus-igazolványok mögött is ott lehet mindannyiunk kedvence, a biznisz.
Persze lehet, hogy nincs, meg hát úriember biztosra egyébként sem fogad, de azért Koplárovics Béla mégis csak győztes gólt rúgott a Manchester United ellen. Szóval maradnak a kérdések, amiken hétköznapi rutinnal túl is lehetne lépni, ha jogállamban élnénk és bizonyára közepesen unalmas válaszokat is kapnánk rájuk: de nem kapunk.
És nem csak mi, holmi firkászok vagyunk megbocsáthatatlanul kívülállói a NER-nek, de az ellenzéki országgyűlési képviselőket sem engedik dolgozni.
Mindezek után talán annyira nem meglepő, hogy ha a jobbikos Szilágyi György olyan kérdésekkel fordul a Belügyminisztériumhoz, hogy
- Hány fő részére küldtek már ki védettségi igazolványt, ebből hány fő kapott már két igazolványt?
- Milyen szempontokat mérlegeltek, illetve mely szempont volt a döntő, mikor egy igazolvány helyett két különböző típusú – egyébként megtévesztésig hasonlító – védettségi igazolványt gyártattak le? Gondolunk itt arra, hogy az új igazolvány az eltérő QR-kód mellett új információként mindösszesen az első oltás idejét tartalmazza.
- Melyik igazolványból derül ki a második beadott vakcina időpontja?
- A 2023.03.01-ig szóló szerződést mekkora keretösszeggel kötötték meg, a szerződő felek milyen vállalásokat tettek, milyen szempontok és eljárás alapján esett az ANY Nyrt-re a választás?
- akkor sem fog választ kapni. Ezt Szilágyi is sejthette, ugyanis a kérdéséhez már eleve hozzáírta, hogy
Kontrát Károly pedig értette a poént, és a politikai karrierjéhez illeszkedő alapossággal tagadta meg az érdemi munkavégzést, amikor mindössze ennyit válaszolt a fenti kérdésekre:
„Tájékoztatom, hogy a Kormány folyamatosan biztosítja a koronavírus-járvány elleni védekezés anyagi forrásait, amelyek a költségvetésben rendelkezésre állnak.”