A racionális politikus és a lelkiző díva: egymásnak feszül Churchill és Garbo jelleme

Csiby Gergely, Hegedűs D. Géza, Nagy-Kálózy Eszter
Nick (Csiby Gergely), Churchill (Hegedűs D. Géza) és Garbo (Nagy-Kálózy Eszter)
Molnár Miklós / Rózsavölgyi Szalon

Ma egész biztosan „felrobbantaná” a közösségi médiát egy olyan esemény, amikor a világ egyik leghíresebb színésznője összetalálkozik a kor egyik legfontosabb politikusával. Lájkok millióit zsebelnék be egymás „taggelésével”, a paraszocialitás kihasználásával, kommentáradat zúdulna idővonalukra, és hosszú időn keresztül erről cikkezne a (bulvár)média.

A filmezéstől visszavonult Greta Garbo és a politikától visszavonult Winston Churchill azonban nem most, a közösségi média korában, hanem 1959-ben találkozott, méghozzá nem is valami eldugott helyen, hanem Arisztotelész Onasszisz, a görög hajómágnás egyik Monte-Carlóban horgonyzó, indulásra kész luxusjachtján.

A világhírű színésznő már nem vágyik dicsőségre, rajongója, a világhírű politikus, aki „Krisztina királynő” köszöntéssel fogadja őt – utalva egyik leghíresebb szerepére – viszont azt szeretné, ha Garbo visszatérne a filmvászonra.

Ez a kiindulópontja Isabelle Le Nouvel: Churchill és Garbo című drámájának, mely két erős ember lelki összecsapását és összesimulását ábrázolja.

Úgy érezzük, a budapesti Rózsavölgyi Szalon tökéletes helyszínválasztás, mégpedig azért, mert a szalon ezúttal „megfordul”, annak legelegánsabb, hátsó traktusa lesz a színpad (konkrétan Churchill kabinja, ahol a darab játszódik), míg a máskor színpadként funkcionáló részen számos ülőhely biztosítható – a megfelelő szociális távolságtartással is. Hogy véletlen vagy sem, azt nem tudjuk, de a szalon hátsó falán, a térhatás növelése érdekében levő tükrök így alkalmasak arra is, hogy a néző jobban elmélyülhessen akár a sztárszínésznőt játszó Nagy-Kálózy Eszter, akár a világpolitika egyik legbefolyásosabb alakját alakító (egyben a darabot rendező) Hegedűs D. Géza mimikájában is.

Remek helyszínválasztás
Molnár Miklós / Rózsavölgyi Szalon

A filmtörténelemből tudjuk, Garbo utolsó szerepe az 1941-ben forgatott A kétarcú nő. A 36 éves sztár ezt a filmet bukásnak élte meg, és visszavonult. Churchill azonban győzködi a visszatérésről. Mint a darabban fogalmaz,

a siker csak kudarcok sorozatán át érhető el.

Az idősödő, már a művészetnek (a festészet mint aktív és a film mint passzív hobbi) élő politikus kérlelhetetlen racionalitással győzködi a dívát, sorolva saját kudarcait, kezdve az első világégéstől. Vajon ez a politikusi racionalitás meggyőzi a dívát? A válasz egészen biztosan egy karakteres „nem” lenne, ha kettejük beszélgetése során felszínre nem bukkannának kettejük térben és időben is meglehetősen távoli múltjából olyan közös pontok, melyek Garbót és a nézőt is elbizonytalanítják. Talán ez a darab legintimebb pillanata. A kiégett díva és a rutinos politikus – bár a színpad két szélén helyezkednek el – olyan közelségbe kerül, hogy a néző lélegzete is eláll.

A rutinos politikus és a kiégett díva. No, meg egy pohár konyak!
Molnár Miklós / Rózsavölgyi Szalon

Churchill készülő festménye azt a pillanatot kívánja megragadni, mikor a lenyugvó nap legeslegutolsó sugara még átsüt a horizont felett. A festő-politikus úgy érzi, Garbo még nem tart itt, ezért kíméletlen erőszakossággal és már-már túlzó rajongással ostromolja a sztárt. Garbo azonban – mint tudjuk – kiszáll. A filmezésből és a hajóból is. Churchill őt épp egy ilyen átvitt értelmű napnyugta előtt látja utoljára, a festményekért lelkesedő színésznő életművének jutalma így az ezt ábrázoló Churchill-festmény.

Hogy még jobban át tudjuk érezni a szituációt, azt pompás „kisemberi” játékával Nick, Churchill titkára oldja meg. A Csiby Gergely által alakított, néha inasként, néha barátként, néha pincérként felbukkanó figura

teljesen „közülünk való”, ezért úgy érezzük magunkat, hogy titkos szemlélőként részese vagyunk

nemcsak Churchill és Garbo pszichés csatájának, hanem egy kicsit Onasszisz, illetve az ugyancsak a jachton tartózkodó világhírű operaénekes, Maria Callas színpadon kívül szövődő szerelmének is, mely valamiféle ellentétes utat jár be, mint Garbo és Churchill kapcsolata.

Nick, a titkár, aki „közülünk való”, mégis átéli a szituációt
Molnár Miklós / Rózsavölgyi Szalon

A Rózsavölgyi Szalon a karantén után tehát egy könnyednek nem nevezhető pszichodrámával nyitott. A színészek és a stáb is szemmel láthatóan ki volt éhezve a közönség előtti játékra, ennek megfelelően tényleg – hogy egy színházi klisét használjunk – nagyot alakítanak egy ilyen mély darabban. Hogy mégis kicsit könnyedebb legyen, ahhoz a műben fel-felbukkanó sajátos humor gondoskodik, mely legtöbbször a Churchill konyakhoz fűződő közismert viszonyát karikírozza.

Vajon mi lehet Churchill reggelije?
Molnár Miklós / Rózsavölgyi Szalon

Két „frrrrrrrissítő” között pedig gyűri egymást egy dicsőségre vágyó és egy kiégett lélek. A katarzis garantált.

(Isabelle Le Nouvel: Churchill és Garbo. Rózsavölgyi Szalon. Rend.: Hegedűs D. Géza. Szereplők: Hegedűs D. Géza, Nagy-Kálózy Eszter, Csiby Gergely.)