Ma egész biztosan „felrobbantaná” a közösségi médiát egy olyan esemény, amikor a világ egyik leghíresebb színésznője összetalálkozik a kor egyik legfontosabb politikusával. Lájkok millióit zsebelnék be egymás „taggelésével”, a paraszocialitás kihasználásával, kommentáradat zúdulna idővonalukra, és hosszú időn keresztül erről cikkezne a (bulvár)média.
A filmezéstől visszavonult Greta Garbo és a politikától visszavonult Winston Churchill azonban nem most, a közösségi média korában, hanem 1959-ben találkozott, méghozzá nem is valami eldugott helyen, hanem Arisztotelész Onasszisz, a görög hajómágnás egyik Monte-Carlóban horgonyzó, indulásra kész luxusjachtján.
A világhírű színésznő már nem vágyik dicsőségre, rajongója, a világhírű politikus, aki „Krisztina királynő” köszöntéssel fogadja őt – utalva egyik leghíresebb szerepére – viszont azt szeretné, ha Garbo visszatérne a filmvászonra.
Ez a kiindulópontja Isabelle Le Nouvel: Churchill és Garbo című drámájának, mely két erős ember lelki összecsapását és összesimulását ábrázolja.
Úgy érezzük, a budapesti Rózsavölgyi Szalon tökéletes helyszínválasztás, mégpedig azért, mert a szalon ezúttal „megfordul”, annak legelegánsabb, hátsó traktusa lesz a színpad (konkrétan Churchill kabinja, ahol a darab játszódik), míg a máskor színpadként funkcionáló részen számos ülőhely biztosítható – a megfelelő szociális távolságtartással is. Hogy véletlen vagy sem, azt nem tudjuk, de a szalon hátsó falán, a térhatás növelése érdekében levő tükrök így alkalmasak arra is, hogy a néző jobban elmélyülhessen akár a sztárszínésznőt játszó Nagy-Kálózy Eszter, akár a világpolitika egyik legbefolyásosabb alakját alakító (egyben a darabot rendező) Hegedűs D. Géza mimikájában is.
A filmtörténelemből tudjuk, Garbo utolsó szerepe az 1941-ben forgatott A kétarcú nő. A 36 éves sztár ezt a filmet bukásnak élte meg, és visszavonult. Churchill azonban győzködi a visszatérésről. Mint a darabban fogalmaz,
Az idősödő, már a művészetnek (a festészet mint aktív és a film mint passzív hobbi) élő politikus kérlelhetetlen racionalitással győzködi a dívát, sorolva saját kudarcait, kezdve az első világégéstől. Vajon ez a politikusi racionalitás meggyőzi a dívát? A válasz egészen biztosan egy karakteres „nem” lenne, ha kettejük beszélgetése során felszínre nem bukkannának kettejük térben és időben is meglehetősen távoli múltjából olyan közös pontok, melyek Garbót és a nézőt is elbizonytalanítják. Talán ez a darab legintimebb pillanata. A kiégett díva és a rutinos politikus – bár a színpad két szélén helyezkednek el – olyan közelségbe kerül, hogy a néző lélegzete is eláll.
Churchill készülő festménye azt a pillanatot kívánja megragadni, mikor a lenyugvó nap legeslegutolsó sugara még átsüt a horizont felett. A festő-politikus úgy érzi, Garbo még nem tart itt, ezért kíméletlen erőszakossággal és már-már túlzó rajongással ostromolja a sztárt. Garbo azonban – mint tudjuk – kiszáll. A filmezésből és a hajóból is. Churchill őt épp egy ilyen átvitt értelmű napnyugta előtt látja utoljára, a festményekért lelkesedő színésznő életművének jutalma így az ezt ábrázoló Churchill-festmény.
Hogy még jobban át tudjuk érezni a szituációt, azt pompás „kisemberi” játékával Nick, Churchill titkára oldja meg. A Csiby Gergely által alakított, néha inasként, néha barátként, néha pincérként felbukkanó figura
nemcsak Churchill és Garbo pszichés csatájának, hanem egy kicsit Onasszisz, illetve az ugyancsak a jachton tartózkodó világhírű operaénekes, Maria Callas színpadon kívül szövődő szerelmének is, mely valamiféle ellentétes utat jár be, mint Garbo és Churchill kapcsolata.
A Rózsavölgyi Szalon a karantén után tehát egy könnyednek nem nevezhető pszichodrámával nyitott. A színészek és a stáb is szemmel láthatóan ki volt éhezve a közönség előtti játékra, ennek megfelelően tényleg – hogy egy színházi klisét használjunk – nagyot alakítanak egy ilyen mély darabban. Hogy mégis kicsit könnyedebb legyen, ahhoz a műben fel-felbukkanó sajátos humor gondoskodik, mely legtöbbször a Churchill konyakhoz fűződő közismert viszonyát karikírozza.
Két „frrrrrrrissítő” között pedig gyűri egymást egy dicsőségre vágyó és egy kiégett lélek. A katarzis garantált.
(Isabelle Le Nouvel: Churchill és Garbo. Rózsavölgyi Szalon. Rend.: Hegedűs D. Géza. Szereplők: Hegedűs D. Géza, Nagy-Kálózy Eszter, Csiby Gergely.)