A béketeremtőkről szólt a csíksomlyói búcsúmise szentbeszéde

A béketeremtőkről szólt a csíksomlyói búcsúmise szentbeszéde

Az liturgia főcelebránsa Udvardy György veszprémi érsek volt.

A csíksomlyói búcsú szónoka, Udvardy György veszprémi érsek szerint nemcsak áhítani, hanem teremteni kell a békét, és a békéért kockázatot is kell vállalni. A pünkösd előtti szombaton tartott hagyományos zarándoklatra – melyet a világjárvány két éve után korlátozások nélkül rendezhettek meg – idén is százezrek érkeztek a csíksomlyói hegynyeregbe.

Udvardy György érsek a ferences szerzetesek jelmondatára, a Pax et bonumra (Béke és jóság) építette prédikációját. Elmondta:

A béke Isten ajándéka, de a békét teremteni kell. Azt, hogy boldogok a békességben élők, a békességesek, úgy érthetjük helyesen, hogy boldogok, akik teremtik a békét

– értelmezte a bibliai tanítást.

Hozzátette: a béketeremtés kockázattal is jár. Az ukrajnai háborúra utalva kijelentette: sok és sokféle erő lép fel a béke és a béketeremtő ellen is. Ferenc pápa 2019-ben Csíksomlyón mondott prédikációját idézve ugyanakkor hangsúlyozta: „aki kockáztat, azt az Isten nem hagyja magára. A békéért tehát kockáztatni kell, a békéért meg kell küzdeni”.

Úgy vélte:

a béke mindig az igazságosság gyümölcseként születik meg, és boldogok a békességteremtők, akik képesek áldozatot hozni a békéért, nincs béke azonban a gonoszok számára.

Az érsek a ferences jelmondatot idézve kijelentette: azzal munkálhatjuk a békét, ha tesszük a jót. Hozzátette: megszoktuk és úgy tekintjük, hogy a béke és a jóság jár nekünk, megillet bennünket. Pedig a jóért is, akárcsak a békéért, meg kell küzdeni.

„Elsőként is, újból is, akár félremagyarázottan, megfélemlítetten is teszem a jót, szolgálom a mások javát. A békétlenségből, egy megromlott kapcsolatból nincs kiút pusztán a sérelmek, a vélt vagy valós igazságok ismételgetése vagy azok elismertetése utáni vágyam dédelgetése által” – állapította meg.

Úgy vélte: a csíksomlyói zarándokok feladata a béke teremtése, a jó kezdeményezése, és ez megkívánja a radikális döntést a jó és a rossz között, az élet és a halál között. Ferenc pápa buzdítását idézte: „küzdelem, éberség, megkülönböztetés”.

Megjegyezte: a megszokott élet sok esetben meggyengítette az emberek küzdelemre való készségét.

Könnyű feladni, lemondani hagyományról, ünnepről, ünneplésről, találkozásról, családról, házasságról, gyermekről, idős szülőről, igazságról, kultúráról, nemzetről, a hit szerinti mindennapokról. A pápa szavaival ez nem más, mint lelki korrupció, egyfajta önelégült vakság. Indok persze mindig van, de ez gyengíti belső, hitből fakadó életünket, az örök életre való vágyunkat, elhomályosítja a végső ítélet valóságát, és ez nagyon veszélyes

– állapította meg.

Úgy vélte, küzdeni kell a jóért, ami az ember, a közösség, az egyház, és a nemzet javát szolgálja. A küzdelemhez pedig a hívő embernek erős fegyverei vannak az Istentől. Aki a Szentlélek erejébe vetett bizalom nélkül éli az életét, eleve elveszítette a küzdelmet.

Udvardy György úgy fogalmazott, hogy a békét és a jót minden ember számára akarni kell, „de kiemelten azok számára, akikkel összeköt együvé tartozásunk, akikért különös felelősséggel tartozunk”.

A csíksomlyói búcsún külön köszöntötték a Kárpátaljáról érkezett zarándokokat.

(MTI)

{block:block_content:83f6f420-ec81-488d-9ade-46fde05c55af}