"Ösztönös dolog volt, hogy mind részt vettünk a forradalomban."

 - Milyen emlékek jutnak először eszébe a forradalomról és szabadságharcról?

- Három mozzanat. Felmentem a lakásokba üvegeket kérni és

az asszonyok örömmel ürítették ki a paradicsomszószt, tisztították, adták át és hoztuk le. Kellettek a molotov-koktélokhoz.

A kilőtt és kiégett tankba beugrottam, hogy lássuk, mit lehet onnan kiszedni, amit tudunk használni. Ott volt az orosz katona égett teste és hogy milyen büdös volt az égett bőr szaga. A halott forradalmárok holtteste meg az utcán kezdett bomlani, ezért mésszel öntöttük le őket.
 

- Mi történt a Sztálin-szobornál?

-Drótkötelekkel, teherautókkal próbáltuk lehúzni a szobrot. De kipörögtek a kerekek. Megpakoltuk macskakövekkel a tehergépkocsikat, hogy nehezebbek legyenek. Akkor meg a drótkötelek szakadtak el. Én technikumba jártam. Minden héten egy napot műhelyben dolgoztunk. Tudtam, hogy ha elvágjuk a szobrot, le fogjuk tudni húzni. Egy közeli iskolába mentünk el lángvágóért. Végül én vágtam el. De nehezebb volt a tömeget távolabb küldeni, hogy senki ne sérüljön meg a szobor ledőlésekor. Lehet, hogy két órába is beletelt, amire végeztünk vele. Ott volt egy ötven év körüli rendőr, akinek volt pisztolya is. Kérdeztem tőle: nem azért van, hogy itt rendet csináljon?

"Kisfiam, azért jöttem, hogy lássam. Mit is tudnék veletek csinálni, mégha akarnék is?"

Éppúgy nézelődött csak, mint a többiek. Innen mentünk a rádióhoz. A tömegben az Andrássy úton találkoztam egyik fiatal műhely-tanárommal. Mondta, hogy haza kell ugrania még valamiért. Kiderült, hogy a fegyveréért ment.

- Mit látott a rádiónál?

- Már a Sztálin-szobornál értesültünk róla, hogy lövöldöznek az ávósók a rádiónál. Még a rádióhoz se értünk, szuronyos katonák jöttek velünk szembe a Nemzeti Múzeumnál. Kérdeztem: megőrültetek, ránk fogtok lövöldözni, a véreitekre? Azt válaszolták, hogy nincs is lőszerünk, csak azért hoztak minket ide, hogy rátok ijesszünk. Az egyik elkérte a szvetteremet, eldobta a fegyverét és odaállt velünk a rádióhoz. Próbáltunk betörni a Bródy Sándor utcai bejáratnál, de nem sikerült. Éjfél után telefonáltam Soroksárra Édesanyámhoz, aki azonnal hazaparancsolt, mert aggódott értem, és ha nehezen is, de hazajutottam.

- Mi történt másnap?

 - Láttuk Soroksáron, hogy özönlenek be a szovjet tankok. Barátaimmal hatalmas barikádot építettünk, sezlon, szék, ágy, kő is volt benne, akkora lett, hogy a tankok nem tudtak keresztülmenni rajta. Ezt kikerülve a HÉV sínjein tudtak csak továbbmenni. Dühünkben elkezdtük dobálni kövekkel, féltéglákkal a tankokat. Hiába. Ezután teherautók katonákkal tömve érkeztek. Elkezdtek ránk lőni.

Egyik barátom 11-12 éves kisöccsét dum-dum (robbanó) golyóval lőtték fejbe. Láttam kifolyva az agyvelejét.

24-én délelőtt már több halott volt itt.

 - Hogyan jött létre a Corvin?

- Ösztönös dolog volt, hogy mind részt vettünk a forradalomban. A Corvin közt Ödön találta ki, mint jól védhető stratégiai pontot. Ez lett a legjobb főhadiszállás az oroszokkal való harcra. Kezdetben ő volt a főnök a Corvinban, nem Gergely. De a harcok alatt Gergely annyira kimagaslott a többiek közül, olyan bátran viselkedett, hogy a körülötte lévő szabadságharcosok felnéztek rá. Mindketten katonaviseltek voltak, de Ödön tíz évvel idősebb volt. Csodálkoztam Gergelyen, hogy mennyire pontosan meg tudta írni Corvin köz, 1956 c. könyvében a történéseket.

Gergely évente októberben újra átélte a forradalom napjait. Ezért emlékezett olyan jól.

 - Hogyan lett Pongrátz Gergely a Corvin köz főparancsnoka?

- Ott voltam november 1-jén, amikor Gergelyt a Corvin köz főparancsnokának választották. Nem akart főparancsnok lenni. De nem akarta engedni, hogy Iván Kovács László legyen a parancsnok.

Mi tulajdonképpen Iván Kovácsban nem bíztunk meg. Kétes volt számunkra a viselkedése. Arra is gondoltunk, hogy be van építve közénk.

Gergely emiatt vállalta a megmérettetést. Végül közfelkiáltással őt választották. A forradalom győzelme után sokan jöttek hozzám hogy Gergelyhez akarnak különböző ügyekben fordulni, engem kértek, hogy próbáljak a bátyámmal beszélni.

 - Maléter Pált ma is hősként kezelik a fősodorbeli történészek és a társadalom nagyobbik része. Az egyik legfontosabb ’56-os kitüntetés is róla van elnevezve. Ön hogyan látta a szerepét?

Ott voltam a tömegben, amikor Malétert éltették a forradalom győzelme után. Csak csóváltam a fejem, mert a nép azt akarta, hogy ő legyen a honvédelmi miniszter. Éljenezték. De ő szabadkozott, hogy ő nem harcolt, a forradalomban nem vett részt. Erre még jobban ünnepelték. Később jöttünk rá mi is, hogy miért lett honvédelmi miniszter. A Kilián-laktanya három részből állt. Csak a hátsó, Üllői út felőli rész - ahol a parancsnoki páncélosa beszorult a bejáratba- volt Maléter ellenőrzése alatt.

Az első és a Körút felőli rész munkásszálló volt. Akik ezen a részen voltak, azok corvinisták, szabadságharcosok voltak. Onnan nagyon jó lőállások voltak a szovjet tankok megsemmisítésére. A nép azt hitte, hogy azok Maléter emberei voltak.

Ez nagy tévedés, mert nekünk Malétertől halottaink voltak. Október 25-26-27-én lövette a Corvint. 

Gosztonyi Péter hazudik abban, hogy Maléter katonái csak a kéményekre lőttek. Maléter el is mondta, hogy Nagy Imre október 28-i a forradalom győzelmét elismerő, a tűzszünetet elrendelő nyilatkozata után állt át a forradalom oldalára.

Azt is elmondta, hogy ő sohasem lőtt a szovjetekre, hiszen nekik köszönhette egész katonai karrierjét, sőt életét és ő megbízik bennük száz százalékig. 

Gergely figyelmeztette, hogy honvédelmi miniszterként, a hadsereg parancsnokaként ne személyesen tárgyaljon a szovjetekkel. Szerintem Maléter abban is biztos volt az utolsó pillanatig, hogy végül nem akasztják fel, hanem kegyelmet kap. De a kommunisták a barátaikkal is olyan kegyetlenek voltak időnként, mint az ellenséggel.

 - Milyen ember volt Mesz János (Falábú Jancsi), a Corvin tüzérparancsnoka?

 - Ahogy emlékszem, tréfás ember volt és kellemes személyiség.

 - Hol volt jelen másik két bátyja, Ernő és Bálint?

Ernő bátyám tárgyalt 23-án a Kossuth téri tömeg képviseletében a parlamentben. Kért egy magyar zászlót, de sehol se találtak Rákosi-címer nélkülit. Végül csak a padlásról került elő egy régi. Lekapcsoltatta az ötméteres vöröscsillagot és felkapcsoltatta a tér világítását. Nagy Imrével is beszélt a Országházban 23-án este. Ő mondta, hogy beszéljen a tömeghez. A Corvin egyik kis ágyúját Bálint találta Soroksáron, de nem volt benne elsütőszerkezet. Ő tette működőképessé. Ödön állította a lépcsőre. Ez az ágyú nagyon fontos volt a Körúton haladó szovjet tankok kilövésénél.

 - Hogyan jutottak ki az országból a szabadságharc leverése után?

Szó se volt arról, hogy a bátyáim el akarták volna hagyni az országot. Azt mondták, majd kimagyarázzák, hogy hol voltak, mit csináltak… Én mondtam november második felében, hogy másnap négykor elindulok, nem adom Kádáréknak az életemet. Tudtam, hogy menni kell, mert kerestek, már nem lehettünk otthon. Bálint bátyámmal, aki két évvel idősebb nálam, az én legjobb barátommal, Pogány Öcsivel és annak egyik barátjával (Csöpi) indultunk el. Gyalog mentünk a földeken, elkerülve az utakat és annak lehetőségét, hogy elfoghassanak. A szó szoros értelmében három nap, három éjjel gyalogoltunk a Balatontól délre. Mikor kérdezték hova megyünk, a válasz az volt, hogy a ,,nagymamát látogatjuk” meg". A határ közelében már teherautóval járőröztek az oroszok. A velünk tartó 25 év körüli fiatalembert a gépkocsiról leugráló katonák el is kapták, mi négyen pedig négyfelé szaladtunk az erdőbe. Amíg bírtam, futottam.

Testvéreim egyikét se fogták el, a családi füttyünkkel találtuk meg egymást két órával később.

Egy tanyán kaptunk ételt, segítséget ruháink megszárításához. A gazda átjuttatott az osztrák határon is. Egy vonatnyi menekülttel Angliába kerültünk, mert oda jelentkeztünk. A vonatúton végig nagy szimpátiával fogadtak bennünket, tudták, hogy forradalmárok vagyunk.

 - Mi lett a többiekkel?

 - Csöpi 19 éves volt, tüdőbajos és nem sokkal Londonba érkezésünk után meghalt. Pogány Öcsi harcolt a forradalom alatt, később Svájcba került, Münchenben pedig állítólag neki volt a legnagyobb taxivállalata. Venice-ben, Floridában halt meg négy éve. Bálint Boston mellett él.

 - Az Eisenhower által küldött két táviratról mi a véleménye? Október 29-én azt üzenték Hruscsovnak, hogy Magyarországra nem tekintenek szövetségesként. November 2-án pedig, hogy az Egyesült Államok kormánya nem néz jó szemmel azokra az országokra, amelyek a Szovjetunió határain nincsenek jó viszonyban a Szovjetunióval.

A legnagyobb gond az volt, hogy

pont november 6-án volt az amerikai elnökválasztás és ilyen súlyú döntéseket akkor már ott nem hoztak.  

Az amerikai elnök semmiféle olyan döntést nem hozott, ami minket segített volna. A Szabad Európa Rádió alapján meg voltunk róla győződve, hogy ha mi elkezdjük, akkor nem hagy cserben minket Amerika. Ehelyett megadták a zöld lámpát az oroszoknak, hogy csináljanak azt, amit akarnak.

Kelemen Miklós.