A Magyar Nemzeti Bank korábbi elnöke a napokban arról beszélt, honnan származott az a több százmilliárdos vagyon, amelyet az MNB alapítványaiba helyeztek. A válasza különösen érdekes lehet annak a több százezer magyar családnak, amely valaha devizahitelt fizetett.

Matolcsy szerint a 2014-es forintosításhoz az MNB mintegy 9 milliárd eurót bocsátott rendelkezésre. A jegybank ezt a devizát korábban alacsonyabb árfolyamon szerezte meg, mint amilyen árfolyamon később felhasználta, ezért jelentős eredménye keletkezett. Majd elmondta azt is: ebből az eredményből került pénz az MNB alapítványaiba.

Álljunk meg itt egy pillanatra.

A forintosítás önmagában szükséges és fontos lépés volt. A devizahitelesek számára megszüntette a további árfolyamkockázatot, és különösen fontossá vált, amikor 2015 januárjában a svájci frank hirtelen jelentősen erősödött.

Ezt nem érdemes elhallgatni. De ettől még jogos egy másik kérdés is. Ha a devizahitelesek forintosításához kapcsolódó jegybanki műveleteken jelentős nyereség keletkezett, miért nem beszéltünk eddig eleget arról, hogy mi lett ezzel a nyereséggel?

Most Matolcsy maga adott rá választ: alapítványi vagyon lett belőle. És innen kezd igazán érdekessé válni a történet.

Az MNB alapítványai körül az évek során egy összetett vagyonkezelési rendszer alakult ki. Ennek egyik fontos szereplője lett a Pallas Athéné Domus Meriti Alapítvány, a PADME, illetve annak tulajdonában álló Optima Befektetési Zrt. Majd évekkel később megjelent ebben a történetben a kecskeméti Neumann János Egyetemért Alapítvány is.

És nem aprópénzzel.

Az Állami Számvevőszék jelentése szerint az állam 2020-ban 44,4 milliárd, 2021-ben pedig további 100 milliárd forint pénzügyi vagyont juttatott a Neumann János Egyetemért Alapítványnak. Az alapítvány ebből 2021-ben három ütemben összesen 127,5 milliárd forintot helyezett el az Optima Befektetési Zrt. által kibocsátott tízéves kötvényekben. 127,5 milliárd forint. Ennyi pénzt talán már nehéz is hétköznapi léptékben elképzelni. Az ÁSZ vizsgálata később súlyos problémákat tárt fel. A kötvény mindössze 2,5 százalékos fix kamatozású volt. Az ÁSZ „kirívóan alacsonynak” minősítette ezt, és megállapította, hogy a befektetés mögött álló pénzügyi konstrukcióval kapcsolatban nem érvényesültek megfelelően a felelős gazdálkodás követelményei.

Az ÁSZ végül a közvagyon nem megfelelő kezelésével kapcsolatos gyanú miatt büntetőfeljelentést is tett.

De van itt még valami

Az ÁSZ jelentése szerint az Optima kizárólagos tulajdonosa a PADME volt. A PADME kuratóriumi elnöke pedig ugyanaz a személy volt, aki a Neumann János Egyetemért Alapítvány kuratóriumát is vezette. A PADME operatív vezetője szintén kurátor volt a kecskeméti alapítványnál. Vagyis nem egyszerűen arról van szó, hogy egy egyetemi alapítvány véletlenül talált egy befektetési lehetőséget. Szoros intézményi és személyi kapcsolatokkal átszőtt rendszerről beszélünk.

És itt ér össze a két történet. Nem lehet azt állítani, hogy a Neumann János Egyetemért Alapítvány 127,5 milliárd forintja „a devizahitelesek pénze” lett volna. Nem az volt. Az egyetemi alapítvány vagyona külön állami forrásból származott. De ettől még van egy nagyon fontos közös pont. Az Optima és a PADME. Matolcsy most azt mondja, hogy a devizahitelek forintosításán elért jegybanki eredményből került pénz az MNB alapítványaiba. Az ÁSZ pedig dokumentálta, hogy évekkel később a Neumann János Egyetemért Alapítvány 127,5 milliárd forintos állami eredetű vagyona ugyanennek az MNB-alapítványi rendszernek a vagyonkezelőjéhez, az Optimához került. Ezért ez már nem két egymástól teljesen független történet. Ez ugyanannak a rendszernek két fejezete. Az egyik fejezet azt mutatja meg, hogyan keletkezett és került alapítványokba jelentős jegybanki vagyon. A másik pedig azt, hogyan került később további százmilliárdos állami vagyon ugyanezen rendszer közelébe.

A legfontosabb kérdés mégis az, hogy hol van a pénz

Matolcsy György azt mondja, helyes, hogy vizsgálják az MNB alapítványainak vagyonát. Ebben nehéz vele vitatkozni. De akkor a vizsgálatnak valóban mindenre ki kell terjednie.

Nem elég azt vizsgálni, hogy egy adott pillanatban melyik cég vagy alapítvány könyveiben szerepelt egy összeg. Végig kell követni a teljes utat. Honnan származott? Ki döntött róla? Ki kezelte? Mibe fektették? Kik ültek azokban a testületekben, amelyek a döntéseket meghozták? És végül mennyi maradt belőle?

Matolcsy György mostani kijelentése alapján indokolt azt is pontosan kiszámolni, hogy mekkora eredményt realizált az MNB a devizahitelek forintosításához kapcsolódó devizaügyleteken. Az MNB 2014-ben hivatalosan legfeljebb 9 milliárd eurót különített el erre a célra, az első tenderen pedig 7,83 milliárd eurónyi banki igényt fogadott el. Ez már önmagában olyan volumen, amelynél minden egyes forintnyi árfolyamkülönbség milliárdos tételeket jelenthetett. Ezért a pontos számokat nyilvánosságra kell hozni.

A devizahiteleseknek is jár a válasz

Sok magyar család éveken keresztül érezte saját bőrén a devizahitelek árfolyamváltozásának következményeit. Hiteleik törlesztőrészlete jelentősen megemelkedett, családok kerültek nehéz helyzetbe, sokan hosszú éveken keresztül fizették ennek az időszaknak az árát. Ezért különösen érzékeny kérdés, ha most kiderül: ugyanahhoz a forintosításhoz kapcsolódó jegybanki devizaügyletekből jelentős nyereség keletkezett.

Nem az a kérdés, hogy ezt szabad volt-e elszámolni jegybanki eredményként. A kérdés az: mennyi volt ez az összeg, és pontosan mi történt vele? És ha ebből több százmilliárdos alapítványi vagyon épült fel, akkor a közvéleménynek joga van tudni ennek a vagyonnak a teljes történetét is. Egészen az Optimáig. Egészen a Neumann János Egyetemért Alapítvány 127,5 milliárdjáig.

És egészen addig a pontig, ahol ma tartunk. Mert amikor közpénzről beszélünk, végül mindig ugyanaz az egyszerű kérdés marad: Hol van a pénz?